Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-198

198. országos ülés január 31. 1874. 85 Kérem e kérvényeket a kérvényi bizottsághoz utasítani; Elnök: A kérvényi bizottságnak kiadatnak. Hajdu Ignácz: Tisztelt ház! Van szerencsém Berezel közbirtokosságának kérvényét benyújtani, melyben a szabolcsi tiszaszabályozási társulat részéről az ártéri költségek tekintetében szenvedett sérelmeik orvoslására kérik a pénzügyminister urat utasíttatni. Kérem e kérvényt a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Helfy Ignácz: Tisztelt ház! A tisztelt közoktatási minister úrhoz vagyok bátor egy interpellatiot intézni. Valamint a magány-életben a szülő, midőn az anyagi gondok és küzdelmek súlya alatt összeroskad, gyermekeire veti tekintetét, és azokból merit vigaszt és uj erőt az élet küzdelmeinek folytatására: ugy nemzeteknél is sanyarú napokban, midőn a jelen nem nyújt vigaszt, a hazafi a jövő nemzedékre fordítja pillanatát, az ifjúságra, abban keresvén vigaszt a jelenre, reményt a jövőre, és igy erőt a tusa folytatására. Mert ez igy van, és mert mi nálunk ez idő szerint, fájdalom, nagyon is szükségünk van ezen vigaszra, annál nagyobb fájdalommal kell hogy érintsenek mindenkit azon panaszok, melyek különösen az utolsó időben egyetemi oktatásunk ellen fölmerülnek, vagyis azon hanyagság ellen, melyei egyrészt a hallgatók, másrészt maguk a tanárok kötelességeiket teljesitik. Minapában olvastuk a hírlapokban, hogy 1200—1300 hallgató közül alig jelenik meg egy pár száz. Hallottam, hogy a közoktatási minister ur e tekintetben már tett némi intézkedéseket, illetőleg elrendelte a félévenkénti vizsgákat, mit, szerintem is, igen helyesen cselekedett; szigort ajánlott a rectoroknak a hallgatók ellen, ezt is helyesen cselekedte; reménylem, hogy előbb utóbb azok is, kikre leginkább nehezedik a kötelesség; a szülők magok segédkezet fognak nyújtani a minister urnák, hogy e bajon segíthessen. De ezzel nincs elégtéve. Nem elég szigorral járni el a hallgatók irányában, másfelé kell fordítani a figyelmet. Fájdalommal constatálom, hogy csak igen kivételesek azon tanárok, kik hivatalbeli kötelességeiket teljesitik. Tisztelt ház! Arra, hogy ezen fontos czélt elérjük, két dolog kell főképen: először, hogy a tanidő ne nyirbáltassák meg annyira, mint tényleg megnyirbáltatik; másodszor: hogy a tanárok buzgón, pontosan és lelkiismeretesen teljesítsék kötelességeiket. Ámde mit látunk ? Én figyelemmel kisértem az egyetemi tanítási rendszert a mióta hon vagyok, és azt tapasztaltam, hogy a tanév névleg októberben kezdődik, tényleg pedig az előadások csak november végefelé, sőt némelykor deczember elején jőnek a rendes kerékvágásba; akkor folytattatnak vagy két hétig; beállanak a karácsonyi ünnepek s azokkal tizennyolez napi szünet, melyet aztán a tanulók néhány napot előlegezve, néhány nappal megtoldva, körülbelül egy hónapra egészítenek ki. Visszajőnek a fővárosba, virágjában találják a farsangot, az pedig köztudomású dolog, hogy ilyenkor legkevesebbet tanul az ifjúság. Tehát mi marad a tanulásra? Azon néhány hét, mely a farsang és a pünkösdi szünnapok közé esik és a tavasz néhány hete, midőn nyakra-főre készülnek a vizsgákra. Csakhogy a tudomány nem olyan ital, melyet iteze számra mérnek; a tudományt csak cseppenként lehet beszivárogtatni az ifjakba, és épen azért szükséges, hogy ez folytonosan történjék, hogy idejök legyen az ifjaknak megemészthetni és megérlelvén előkészíthetni elméjöket a magasabb tanok fölfogására. De ez csak átalános baj, melyen reménylem, hogy a minister ur segíteni fog az által, hogy megszabja, mikor kezdődjenek a rendes előadások, s nemcsak a beiratások idejét határozza meg. De még egy nagyobb baj is van; az tudniillik, hogy a tanárok nem teljesitik kötelességüket. Tudok példát arra, hogy egy tanár nemhogy egy-két előadásra nem jelenik meg, de némelykor 8—10 előadásra sem, a nélkül, hogy az ujak arról előre értesítve lennének. Mi a következése ennek? Az, hogy a jó és szorgalmas ifjú megkísérli néhányszor, de midőn látja, hogy messziről jőve háromszornégyszer hiába jött, végre ötödik nap el sem jő. Ha pedig az előadások közben, napközben történik, hogy a tanár nincs ott: az ifjú elmegy és befordul egy kávéházba, ott feledi magát és a közelebbi előadást sem hallja. A Budapesten lévő két egyetem, tudniillik a tudomány-egyetem és műegyetem nagyon különösen egészítik ki egymást; tudniillik vannak ifjak, a kik szívesen eljárnak az előadásokra, és vannak tanárok, a kik buzgón tanítanak; de e két egyetem ugy egészítik ki egymást, hogy az egyik egyetemen a tanárok szorgalmasan tanítanak, és oda nem járnak a hallgatók, a másikon pedig szorgalmasan eljárnak a tanulók, de nincsenek ott a tanárok. Ily tényekkel szemben nem elég szigorúan kiszabni a hallgatók irányában, hogy pontosan megjelenjenek, és nem elég, hogy gyakran olvasson a tanár catalogust. Ez az eljárás hasonlít ahhoz, melyet a tisztelt elnök ur velünk képviselőkkel szemben követ; itt vagyunk havak óta tétlenül, mert professor uraink, a minister urak, nem tudnak nekünk föladatot, tárgyalandót adni, s egyszer kapja magát az elnök ur. s catalogus olvasással fenyeget, ha meg nem jelenünk pontosan; teljesítsék kötelességüket előbb a mi professor uraink s azután lesz joga a rector urnák minket catalogussal fenyegetni.