Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-195

76 195. országos ülés január 26. 1874. némely tnlzó kifejezéseit, melyek azonban utóhatás nélkül maradtak, — mint előbb is emlitém, — és igy mintegy bánja a használt irálymodort, és ígéretet tesz, hogy a mennyire tőle kitelik, jövőre jobban óvakodni, és nagyobb mérsékletet fog tanusitani, és ily indulatosabb czikkek közlésétől lapját megkímélni fogja. (Atalános derültség.) Ez magában véve, tisztelt ház, bármily tekintetek alá veszszük is a dolgot: az illető vádlott egyénnek javulását mutatja. {Derültség.) Már most, tisztelt ház! ha ő önként, jó szántából javulást igér: (Atalános derültség) miért lenne szükség akkor törvényileg is jobbá tenni azt, a ki önkényt is javulást igér. (Derültség.) Ha pedig a bűnvádi eljárás mindamellett megindittatik: akkor, szerintem, a büntető eljárás, illetőleg a megindittatott sajtó eljárás nem javítást, hanem csakis megtorlást és üldözést czéloz, mely pedig nem a műveltség, nem az emberiség, nem a XIX. századnak intentiójához illik. Ezek után átalánosságban egyre vagyok bátor a tisztelt kormányt figyelmeztetni, hogy mint Maeaulay mondta: „A nép higgadt ott, hol a kormány szabadelvű!" .... Kegyeskedjék tehát a kormány minden tekintetben szabadelvűbben eljárni, és reménylem, hogy mindennemű nemzetiség ezen hazában higgadtabban fog gondolkodni, és érezni; higgadtan fogja méltányolni a kormány intentióit és eljárását, és azon ragaszkodással lesz ezen országhoz, mint saját hazájukhoz is, és ez esetben akkor ilyen, a szerkesztő által roszalt czikkek, többé még egy ellenzéki lapban sem fognak előfordulni. Mondám! Huszár Imre: Tisztelt ház! Az előbb óhajtottam elállni a szótól, mert, megvallom, azon reményben voltam, hogy miután fölolvastatott az incriminalt czikk: Magyarország képviselőházában nem fog emelkedni egy hang, mely a tisztelt képviselő urnák kiadatását ellenezné. (Helyeslés.) Nagyon sajnálom, hogy az megtörtént, és nagyon sajnálom, hogy épen azon részről történt, a mely részről ezt legkevésbé voltunk följogosítva várni. (Helyeslés.) Mert higyje el, az előttem szóló tisztelt képviselő ur, hogy az ő érdekükben, és azon nemzetiség érdekében, melyhez tartozónak magukat valják, bizonyosan jobb lett volna e tekintetben nem szólalni föl, hallgatni és csatlakozni a képviselőház többségének véleményéhez, és csatlakozni azon indignatiohoz, melylyel az imént azon czikk fölolvasása fogadtatott. (Helyeslés.) Égy igen tisztelt képviselő ur, tudniillik Trifunácz képviselő ur maga is elismeri, midőn fölszólalt, hogy azon czikk nem eléggé higadtsággal volt irva. Ez nagyon szép elismerés, habár nem követtetik mindenki által; mert nem csupán Babes ur lapja az, mely ilyen közleményeket foglal magában, vannak akár hány, és nagyon félek, hogy a maihoz hasonló nagyon kellemetlen jelenetek a legközelebbi időben gyakran fognak e házban előfordulni. Az előttem közvetlenül fölszólalt tisztelt képviselő ur azt mondta, hogy Babes ur ezen czikkének nem volt utóhatása. Ha szorossan veszszük közvetlen utóhatása meglehet, hogy nem volt; de minthogy ezen czikk is járult hozzá, hogy a tisztelt képviselő ur Fehértemplomon képviselőnek meglett választva, és akkor a sajtótörvénynek 4-ik szakasza alkalmazható, mely azt mondja: Akivalemely bün vagy vétség elkövetésére egyenes és határozott fölhívást tesz közzé sajtó utján; de annak nem lön semmi következménye, mint [büni kisérlő tekintetvén, a köztörvények súlya szerint fog büntettetni. Nagyon nehéz volna bebizonyítani a tisztelt háznak azt, hogy ez nem volt bűnre fölizgatás, és fölizgatás az ország fönálló törvényei elleni föllázitásra. (Paczolay János közbeszól: Hogy tartozik ez ide ! ?) Meglehet, hogy nem ide való; de méltóztassanak megengedni, hogy ily dolgokkal szemben nem lehet megőrizni azon hidegvért, melyet az épen most fölszólalt tisztelt képviselő ur szokott ajánlani: de maga legkevésbé tartja meg. (Derültség.) A mi pedig az utóhatást, a következményeket illeti, az incriminalt czikknek meg volt következménye. Ott vannak, ujjal lehet rá mutatni, nemcsak a pancsovai eseményekre, hanem azon eseményekre, melyek a legutóbbi időben a határőrvidéken napirenden voltak (ügy van!) A mi a zaklatás kérdését illeti, engedje meg a tisztelt ház, hogy erre nagyon röviden nyilatkozhassam. Hogy itt zaklatás legkevésbé sem volt czélozva, azt legflagransabban bizonyítja az, hogy a sajtóper megindittatott akkor, midőn Babes ur még nem volt országos képviselő, és hogy csak akkor, a mikor e per megindittatott, és midőn Babes urnák megkellett volna jelenni a vizsgáló-bíró előtt: akkor jelentette ki, hogy ő időközben képviselőnek lévén megválasztva, immunitási jogának föntartása mellett magát a sajtó-bírósági eljárásnak alá nem veti addig, mig ez iránt a képviselőház nem határozott. Ellenében előbb lévén megindítva tehát a sajtóper: igen természetes, hogy e tekintetben zaklatásról szó sem lehet. Miután e körülmények összejátszanak, s összejátszik az, mi a czikkben foglaltatik, és a mi kétségkívül Magyarország törvényeinek olyan megsértését foglalja megában, melyet Magyarország képviselőháza hallgatással el nem tűrhet; és másodszor, mivel azon körülményekből, hogy a képviselő ur még nem volt képviselő akkor, mikor a sajtóper ellene megindittatott, kiviláglik, hogy itt zaklatás nem forog fon, én részemről a kiadatásra szavazok. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: A dolog lényegére nézve én tökéletesen osztozom előttem szólott nyilatkozatában. Csak egyre nézve, nem értek vele egyet.