Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-193
193. országos ülés január 23. 1874. 53 Pulszky Ágost, I. oszt. előadója: Tisztelt ház! Az 52—70-ik szakaszokban azon eljárásról van szó, mely a fokozatok megállapításában az osztályozásban s a fokozatok egyenlősítésében a földadó helyes alapjának megteremtése végett követendő. Ezen §§-ok tartalmazzák tehát, úgyszólván, az eljárási rendszabályokat. Nem az 52. §-hoz magához, hanem az ezen szakaszokban megállapított eljáráshoz, illetőleg azon elvekhez kívánok szólani, a különvélemény alapján, melyet az I-sö osztály benyújtott. Ezen eljárás más alapelvekre van fektetve. Azon eljárás szerint, melyet a tisztelt ház központi bizottsága megállapított, két tagolat volna követendő az osztályozásban. Először: a fokozatok megállapítása. Ez ellen a reclamationak van helye, s a reclamatioval együtt az ilyen ügyek fölkerülnek a legfőbb országos bizottság elé. Másodszor: az osztályozás megállapíttatik a fokozathoz képest. Az osztályozás ellen ismét reclamationak van helye, és itt az országos bizottsághoz ismét kétizben kerül föl az egész ügy; első ízben, midőn osztályozás megállapításáról van szó, az egész országból valamennyi osztályozás, azután, midőn az osztályozás elleni reelamatio eszközöltetik, azon osztályozási esetekre vonatkozólag, melyekre reclamatiot emeltek. A mint látni méltóztatik, ez igen bonyolult, s kivált az országos bizottságot igen sok tekintetben elfoglaló eljárás. Számtalan azon esetek száma, melyekben az osztályozás elleni reclamatiok az országos bizottsághoz föl fognak kerülni. De ha ezektől eltekintünk, maga az osztályozás egyénenkénti, parcellánkénti teljes átnézése kétségkívül oly munka, mely az országos bizottság figyelmét és idejét igen hosszú időre fogja igénybe venni. A mellett oly munka, a melynél kétes: vajon helyesen végezhető-e egyátalában az országos bizottság által, mely fölügyelhet nagyban átalában az arányokra, mik az ország egyes vidékei közt fennállanak, de minden egyes parcellára, minden egyes esetre nem mondhatja meg: vajon az osztályozás fokozatos mérvben eszközöltetett-e vagy sem. De különben is ezen eljárás számos hátránynyal jár. A fokozatok elleni reclamatiok, maga úgyszólván lehetetlen, midőn a fokozatot nem minden egyes concret adótárgygyal együtt állítja szem elé; hanem csupán egyes minta terek által van képviselve, midőn a küzönség azt sem tudja ngyszólván, mi ellen reclamál, midőn a fokozatok elleni fölszójalásról van szó, ezzel szemközt lényegesen különböző s más eljárást kivan megállapittatni az I-ső osztály. Megállapittatni kívánja először a fokozatokat, a mintatereket, az utóbbiakat természetesen véglegesen, a fokozatokat azonban ezekhez képest ideiglenesen, és ezen eljárás a fokozatok tarifirozása volna, mely egyszerűen minden reclaoiatio nélkül elvégeztetnék. Ennek befejezése után volna eszközlendő az osztályozás a járás-bizottságok által, mely reclamatio először a járás-bizottság, illetőleg az osztályozás eszközlésére a járás-bizottságnak küldöttjei által, s a végleg megállapítandó járás-bizottság által, mely igy a föllebbezés ellen dönt, mig a föliebbezés a végső esetekben a kerületi bizottság elé kerül. így az országos bizottság tul nem terheltetik az egyes parcellák osztályozása elleni fölszólalások által. Végre ezután következnék a fokozatok végleges megállapítása, tekintettel az eszközölt osztályozásra, midőn minden fokozatnak tartalma teljesen ismeretes, s az országos bizottság az ügy teljes ismeretével az eredményekről az egész országra nézve bir áttekintéssel, s az arányokat ezekhez képest leghelyesebben eszközölheti. Ennek folytán ezen eljárás alapján minden eljárási fokozatnak meg van az ahhoz mért orvoslat. Első izben a fokozatok ideiglenes megállapítása, a mintaterek tarifirozása, mely közvetlenül senkinek sem sérti meg érdekét, ez ellen tehát fölszólalásnak helye nincsen; azután az osztályozás, mely az egyéni érdekeket legközelebbről illeti, ez a járásbíróság elé kerül, mely azt legjobban képes áttekinteni, innen pedig a felszólamlás a kerületi bizottsághoz történik. Végre azon kérdésben, mely már az egész ország egyes vidékeit egymással szemben érdekli, tudniillik a fokozatok végleges megállapításának kérdésében, fölszólalásnak van helye az országos bizottsághoz, mely annál jobban, annál helyesebben végezheti teendőit, mivel másnemű aprólékos végzendőkkel túlterhelve nincsen. A részleteket, melyek még ezen állításomat, illetőleg ezen érvelésemet illetik az első osztály különvéleményében szerencsém volt még részletesebben is ismertetni, azzal tehát a tisztelt ház figyelmét fárasztani nem akarom. Csak két szempontot kívánok még kiemelni, a melyek még nem léteztek akkor, midőn ezen különvélemény szerkesztetett, s a melyek, azt hiszem, igen hatályosan szólnak a különvélemény mellett. Az egyik az. hogy most a 30 milliónyi adó állandó összege, mely mindenesetre bizonyos mérvben kézzelfogható mértékül szolgál, a melyhez az adó %-ka arányosítandó volt, eltöröltett. Ennek folytán szükséges, hogy más mérték hozassék be, illetőleg, hogy a kormánynak bizonyos hatalom adassék kezébe, melyek azon törekvéseknek ellensúlyozására szolgáljanak, melyek a földadó leszállítására irányozvák, a mit, tisztelt ház, puszta reclamationalis eljárás által még elérni képesek nem vagyunk. A reclamatio fog szolgálni azon esetekben, hol túlságosan meg van róva bizonyos részlet, túlságos magas fokozatban van osztályozva bizonyos egyének birtoka; de reclamatio, mihelyt a kölcsönös ellenőrködés érdekét a 30 millió eltörlésével tetemesen gyöngítettük, nem szolgálhat arra, hogy másoknak tul-