Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-193

46 193. országos ülés január 23. 1874. • mány érdeke, a magyar haza népének érdekével homlokegyenest ellentétben áll, s igy a kormány és pártja a nemzettel egy ellentétes tábort képez. Itt nincs öszhang, itt ellenségeskedés van napi renden; ez emelte föl szörnyű hydra fejét, melyből a nemzetnek vészes romlása, s azon szórnom helyzete foly, melyben jelenleg sinylünk. Tisztelt ház! Mikor a nemzet érdeke, a kormány érdekével összeütközésbe jő: akkor a kormány érdekének elkerülhetlenül alá kell szállani, mert nem azért tartatik a kormány a nemzet által, hogy a nemzet elnyomására, a nemzet fölötti kényuralom gyakorlására és a nemzet romlására működhessék. A nép tartja, a nép fizeti s viseli a haza minden terheit, nem a kormány érdekét kell tehát irányadónak tekinteni, hanem a nemzet kivánatát és javát. A dolgok ily helyzetében nem fogadhatom el azon okoskodást, melylyel tisztelt képviselőtársaim a tett indítványt támogatták. Ők azt mondották, hogy mivel leszavaztatott a 30 milliónak 20 évre változatlan föntartása: tehát most a kormánynak nagyobb befolyást kell adni, hogy a mit a ház elvetett, azt befolyása folytán helyreüthesse. Ez oda van irányozva, hogy a nemzet terheit, a nép szörnyű igáját, a kormány, bár már egyszer leszavaztatott a 30 milliónak 20 évig föntartása: más oldalon megint helyreüthesse nagy befolyása folytán, sőt még talán magasabbra is emelhesse. Én. tisztelt ház, ezt nem óhajtom, mert nem a nemzet van a kormányért, hanem a kormány a nemzetért. A kormánynak eddig is iszonyú befolyása idézte elő azon állapotot, melyben hazánk nyög. Ott van az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, a nemzet vagyonának kezelése, s igy sokkal több hatalom van kezében, mint kellene. Én tehát e hatalmat nem növelni, de csonkítani kívánom, mert oly szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy a kormány érdeke a nemzetével ellentétben van. Én tehát a nemzettel ellentétes érdekű testület hatalmát nem tágítani, hanem összeszorítani törekszem, és ezen szempontból indulva ki, azokat, a miket mondottam, a hallottak után el kellett mondanom ; most pedig a szöveg megtartására szavazok. Szláyy József ministerelnök és pénzügyminister : Tisztelt ház! (Halljuk!) Nem fárasztottam eddig a tisztelt ház türelmét fölszólalásommal; de még sem mellőzhetem hallgatással azokat, a miket az előttem szólott képviselő ur mondott, nehogy folytonos hallgatásommal beleegyezésemet látszassam adni azokba, a miket a legszélsőbb baloldalról hallani gyakran szerencsések vagyunk. A tisztelt képviselő ur a kormányt, szokása szerint, a nemzettel ellentétbe teszi, és azt mondja, hogy ott, hol a kormány és a nemzet egymással ellentétben áll: nem a kormány hatalmát akarja nevelni, hanem inkább a nemzet jogainak védelmére kel. Nagy tévedésben méltóztatik lenni a tisztelt képviselő ur, ha egyrészről a kormányt ellentétbe állítva azon 15 emberrel, a kik a szóban lévő bizottságot képezik, ezen tizenöt embert hagyja a nemzet nevében szólani. Méltóztassék elhinni, — s ily esetekben nem a mostani kormányról lehet a szó, mert hisz ezen törvény nem a kormány számára hozatik, hanem az ország számára, — méltóztassék elhinni, hogy ott, a hol ellentét fejlődik ki a járási bizottság és a kormánytól kinevezett járásbiztos közt: nem a kormány érdeke áll az egyik részen, és a másikon a nemzet érdeke; hanem áll az egyik részen az illető járásnak vagy kerületnek érdeke, és áll a másik részen az országnak érdeke, (Tetszés jobb felől.) és épen a kormány az, a mely ilyenkor a nemzetnek érdekeit képviseli azon szűkkeblűség ellenében, mely imitt-amott nyilvánulhat. (Helyeslés jobí felől) Hogy pedig ilyen szűkkeblűség nyilvánulásának lehetőségével számolnunk kell, bizonyítja Madarász József képviselőtársunk fölszólalása, a ki nem átalotta határozottan kimondani, hogy ő kötelességének tartja ezen munkálatnál mindenképen oda törekedni, hogy a földnek becse, értéke mennél alantabban vétessék föl: kötelességének tartja, természetesen hazafiságból, azon okból, hogy minden kormányzást lehetetlenné tegyen, föntartva — mint monda — a föld adóerejét egy későbbi időre, a mely alatt, hogy mit értett, nem tudom. Mi azonban, tisztelt ház, kik az országot föntartani akarjuk, kik azt akarjuk, hogy a kormányzás lehető legyen: mi kénytelenek vagyunk, nem ugyan az egyik vagy a másik adónemet a kelleténél tul fölebb emelni vagy lejebbszállitani, hanem megtalálni az adónemek közt a kellő arányt, és valamint nagy hibának tartanám a földnek becsét és adóját túlságosan magasra csigázni: szintúgy megbocsáthatlan bűnnek tartanám a földnek becsét kevesebbre szabni, mint a milyen valóban és ehhez képest a földnek adóját más adók rovására lejebbszállitani. Midőn még e házban is nyilvánulnak oly nézetek, hogy a földnek becsét, a földnek jövedelmét mennél alantabb összegben kell megállapítani: akkor azt, hogy a kormány kötelességének tartja némi befolyást gyakorolni arra, hogy a becslések a valóságos értéknek megfelelők legyenek, mindenki méltányosnak fogja tartani. A törvény lényege egyébiránt nagyon tetemesen változott az által, hogy az eredeti javaslatban kitett 30 milliót a képviselőház elejtette. Akkor, midőn az előbbeni pénzügyminister ezen törvénjjavaslatot készítette és a tisztelt ház elé terjesztette, kifejezve mindjárt első §-ában az összeget, mely mint adó a földre ki fog vettetni, és ezt követke-