Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-192

34 192. országos ülés január 22. 18 74. mik valóban megtörténtek. Hogy a választók egy része más útra irányoztatott, melyen a választási székhelyre juthattak, az való. Ezen intézkedés azon­ban azért történt, hogy a nagy ingerültség mellett a pártok közt összeütközés ne történjék. De egy választó sem akadályoztatott meg abban, hogy a vá­lasztás színhelyére eljuthasson és szavazási jogát gyakorolhassa. Történt azután az is, hogy a képvi­selő ur több alkalommal kiutasittatott a községek­ből. (Helyeslés.) De ez az általam mondottak foly­tán történt, hogy tudniillik részint a föntjelzett minőségben, részint a nép izgatására törvényelle­sen járt el. {Helyeslés.) Azt mondja a képviselő ur, hogy a kormány 7 évi kormányzás alatt nem volt képes magának ott pártot szerezni. Ha már a kormány 7 évi működése az országra sem alkalmazható : semmi esetre sem alkalmazható a határőrvidékre, hol a kormány be­folyása csak néhány hónap óta áll fenn. (Élénk helyeslés.) Azt mondotta a képviselő ur, hogy a nép nem gravitál kifelé, és csak a jelenlegi kormányzat iránti ellenszenv az, a mi a népet vezérli. Ezt azonban a megtörtént tények határozottan tagadják, mert a szerb fejedelem czimeivel ellátott zászló és az álta­lam fölolvasott programra bizonyítják, hogy nemzet­ellenes törekvések és kifelé irányzott gravitatio forognak fönn. (Több Máltások: Ugy van\) Áttérve magára az interpellatiora, melyben a képviselő ur azon kérdést intézi hozzám: vajon eddig is részre­hajlatlanul történt-e a vizsgálat és szándékozom-e részrehajlatlanul megtétetni a vizsgálatot? Én ez iráiryban azt állítom, hogy nincs joga a képviselő urnák kétkedni abban, hogy részrehaj latlanul tör­ténik a vizsgálat: ha csak a részrehajlás iránt ha­tározott adatokkal nem képes föllépni. Fölteszem minden alkalmazott tisztviselőről, hogy ismeri a tör­vényeket, és hogy törvényes utón fog eljárni, s ál­talam az illetők csak erre lettek utasítva. Ha visz­szaélés történt valamely közigazgatási tisztviselő által, ez iránt a képviselő ur az illetékes helyen panaszt emelhet, és ha szükségesnek tartja, ellenem is vád­indítását indítványozhatja. Szintúgy szabadságában áll, a rendes törvényes utón jogorvoslatokat hasz­nálni és bebizonyítani állításait. De ha ezt nem teheti: kétségbevonom azon jogát, miszerint itt részrehajlás vádjával illessen. Ezen intézkedéseket tettem azon izgatások ellen, és más intézkedéseket tenni jelenleg nem szándékozom. (Élénk helyeslés:) Babes Vincze: A belügyminister ur nyilatkozatára csak azt akarom megjegyezni, hogy a tisztelt minister ur a vizsgálatra nézve tett kér­désemre, csak személyemre vonatkozólag felel; csak nekem ad utasítást, nekem ad jogot; holott én nem számomra igényeltem olyast, hanem átalánossághan az egész lakosságra nézve; a minister ur nekem akarja az utat megszabni; nekem mondja, mi áll szabadságomban; de engedjen meg: én jogomról magam fogok gondoskodni. Részrehaj latlanságot méltóztatott említeni, és biztosítani a vizsgálat körül, s mondja, hogy nem lennék jogosítva kételkedni az iránt, hogy tudniillik a vizsgálat részrehaj latlan lesz; pedig nem az a főkérdésem; hanem, hogy lesz-e az minden oldalú és nyilvános, hogy mind­egyik pártbelire kiterjesztetik-e, a ki ellen netalán vádak emeltetnek; egy szóval, hogy a vizsgálat nemcsak egy párt, hanem mind a kettő ellen alkal­maztatik-e, s meg lettem volna elégedve, ha mi­nister ur ez iránt megnyugtatott volna. A mi a minister urnák többi czáfolatait illeti, nagyon nehéz rögtön mindenre megjegyzést tennem, hanem mégis bátor leszek egynéhányat fölhozni. A tisztelt minister ur beszéde végefelé arra a zászlóra figyelmeztetett bennünket, a mely zászló a szerb fejedelem czimerével volt ellátva. Csodálom, hogy mért nem mondta a minister ur a teljes va­lóságot; pedig az nem ártott volna semmit, mert constatálta volna, hogy az 1000 zászló között, a mi az egyik és másik oldalon volt, a kormánypárt mindenféle zászlója közt még a sárga-fekete zászló is ott volt. (Mozgás a jobb oldalon.) A szerb oldalon, — mint én a főispántól hal­lottam, — volt azon nap reggelén a többi közt egy a szerb fejedelem czimerével, és ő azt monda nekem, hogy ez scandalum; én is azt mondtam; de a szerb bizalmi férfiak azt jegyzék meg, hogy az nem uj zászló, hanem régi, és valaki csak együgyüségből hozta elő; az meg a provisorium alatt készült, vagy még előbb, midőn, ugy látszik, hogy a kor­mány türelmesebb volt a mostaninál. A minister ur oly rósz néven méltóztatott venni-e czimert; pedig az nemcsak külföldi czimer. Méltóztassanak csak jól megvizsgálni a történelmet, s ugy találandják, hogy az is históriai jogú dolog, hogy tudniillik a szerb patriarcha pásztori botján az szintén megvan. Nem mondom, hogy ez helyes; de azt állítom, hogy nem lehet ebből következtetni, hogy kifelé gravitál az ottani szerb lakosság, sőt azt sem, hogy ama zászló használata czélzatosan tör­tént. Hibáztak az illetők, és a kormány-közegek jól tették, hogy confiscálták a zászlót; de ez megtör­tént az első órában, és egy ily kis hibából lázadást, vagy honárulást csinálni belőle, nem lehet helyes. A minister ur azokat, miket én czáfoltam, fön­tartja; de hogyan tartja fön? Bátor voltam meg­jegyezni, hogy mihelyt beléptem a kerületbe, fegy­veresek vettek körül; (Zaj; közbeszólás jobb felől: Mit is keresett ott?) törvényes polgári szabadságo­mat nem korlátolhatja senki; mert hisz nem men­tem oda rósz czélból. (Jobb felöl közbeszólások; Izgatni \)

Next

/
Oldalképek
Tartalom