Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-222

222. országos ülés april 20. 1874. 395 fordulni, kik nem képesek, nem tudnak, vagy pedig a kiknek erkölcsisége azon biztosítékot nem nyújtja, mely ily kényszer behozatalánál okvetlenül követelhető. Kivetett tőrré vagy experimentatióvá törvény nem válhatik. Előbb birni kell azon biztosítékot, hogy a törvény helyesen hajtathatik végre, és csak ezen biztosíték megtétele után lehet a törvényt meghozni. Én nem merném azt mondani, hogy annyi ezer bíró kinevezése után, annyi ezer ügyvéd mellett, meg annyi kitűnő egyénünk, annyi jól képzett, lelkiismeretes, a követelményekkel fölruházott egyéne lenne az országnak, hogy a veszély minden félelme nélkül be lehetne hozni a közjegyzői kényszert, és az ügyek vezetését reájuk bizni. Én azt hiszem, hogy tán a mi bírósági szervezetünknek is kevesebb baja lett volna, ha ezen elhatározó szempont a birói állomások fölállításánál, és a törvényszékek számának meghatározásánál szigorúan szem előtt tartatott volna. Egy nagyon régi és kitűnő ember azt mondotta, hogy igen sok bíróság annyi, mint rósz bíróság. (Egy hang : Tökéletesen igaz !) Ennek valósága bebizonyult mindenütt és részben bebizonyult nálunk is. (Mozgás) És épen ez főoka annak, hogy belátván azt, hogy a szervezésnek ezen lényeges részében követtetett el a hiba: az igazságügyminister ur szükségesnek látta a bíróságok számát kevesebbre vonni. Ha már most a közjegyzői kényszer behozatik, ha ily nagy számban neveztetnek ki, rájuk ily hatáskör ruháztatik és a biztosíték nem szereztetik meg, a mint nem szereztethetett meg a bírákra nézve: (Mozgás.) akkor én megnyugvással e módositványra nem szavazhatok. Máday képviselő ur szavaira van még egy igen rövid megjegyzésem, ő az ügyvédséggel hozta összefüggésbe a közjegyzői kényszert, a súlypontot arra fektetvén, hogy az ügyvédség csak ott lett kitűnő és erős, hol az ügyvédek kevés száma lehetővé tette, hogy az anyagi haszon, melyet az ügyvédség hoz, kevesek közt oszolván meg, ez által az ügyvédség tekintélye emeltetik. Én ezt nem vonom kétségbe, de egyet hozzáteszek: a tudomány és erkölcsiség elsőrendű követelményei azok, melyek a tekintélyt megadják. A tekintélyt a szolgálatok folytonossága kitűnő és hasznos eredmények igazolhatják és tarthatják fön; első pillanatban a kényszer behozatala által ezen tekintély nem szerezhető meg; nem a hatáskör; hanem az igazolt hű, lelkiismeretes, és a czélnak megfelelő eljárás az, a mi a tekintélyt adni és föntartani fogja. Ennyi volt, a mit mondani akartam. Részemről elfogadom a törvényjavaslatot, és annak következtében a különvéleményt elvettetni kérem. Várady Gábor: Tisztelt ház! Nem szólok a törvényjavaslat fény- és árnyoldaláról, ezeket megvilágították az előttem szólott képviselő urak; nem is bocsátkozom a különvélemények taglalásába, különösen nem kívánom indokolni, hogy miért nem fogadom el azon különvéleményt, mely a kényszer behozatalát javasolja, és a melynek ellenében Csemegby képviselő ur fölhozott néhány érvet. Én ezt a részletes tárgyalás alkalmára tartom föl, mert, nézetem szerint, oda tartozik, ha szükség lesz rá, hogy a különvélemény ezen része ellen indokaimat előadjam. Fölszólalok csupán azért tisztelt ház, hogy szavazatomat egyszerűen és lehető legrövidebben indokoljam; indokoljam pedig azért, mert az előttem szólott szónokok részéről azon érv, melyet előadni bátor leszek, nem említtetett, vagy legalább nem tüzetesen. Én az előttünk fekvő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom: de kimondom egész őszinteséggel tisztelt ház, hogy nem szívesen teszem ezt: mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen törvényjavaslat a jelen viszonyok közt nem tartozik az égetően szükségesek közé; sőt ellenkezőleg ugy vagyok meggyőződve, hogy kirívó ellentétben áll az mindazzal, a mit a ház hangulata a legutóbbi időkben az égetően szükségesek sorába tett; azonban megszavazom e törvényjavaslatot csupán azért, mert tudom, hogy a törvényjavaslattal, ha törvény erejére emelkedik, egy bizonyos űr lesz betöltve, habár szemben azon tátongó űrrel, mely előttünk áll, e törvényjavaslat csak egy szemernyi lesz ; és megszavazom továbbá azért, hogy ne növeljem a gazda zavarát, a mely nem csekély lehet akkor, midőn, — hogy ép a gazda életből vett hasonlatossággal éljek — vetőmagja nincsen, vagy csak roszszal bir, gazdasági gépei és eszközei hiányosak, vagy javításban vannak: akkor, hogy a rendelkezésére álló nagy munkaerő ne heverjen, azt tollfosztásra kényszeríti. (Derültség.) Az én fölfogásom szerént — bocsánatot kérek e hasonlításért — hazánk jelen viszonya közt ez igazán csak tollfosztás. Midőn ezt kijelentettem, tisztelt ház, nem lehet kifogást nem tennem a sorrend ellen, melynélfogva eszközöltetett, hogy e törvényjavaslat épen most került tanácskozás alá, midőn a hazában minden mást inkább várnak a törvényhozástól a jelen pillanatban, mint ép e törvényjavaslat tárgyalását, melynek fontosságát én különben nem kicsinylem, sőt elismerem. Midőn a 2l-es bizottság az igazságszolgáltatási, a közigazgatási gyökeres reformokat hangsúlyozta és előtérbe állította; midőn minden oldalróli megtakarítások igényeltetnek és követeltetnek; midőn a házban alig lehet tárgy, a melynek szükségességét sokkal komolyabb színben ne lehetne előállítani a jelen viszonyok közt, mint ép a közjegyzőségről szóló törvényjavaslat tárgyalásának szükségességét, 50*