Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-221

221. országos ülés april 18. 1874. 381 €gy még fontosabb szempontból kell a kormánynak ezt kivánni és ez az, hogy mint méltóztatnak tudni, az őszi ülésszakban sok fontos és nagyhorderejű javaslatokkal kell majd a kormánynak a ház elé lépni és ezek előkészítése minden esetre időt vesz igénybe. Én tehát azt hiszem, ha a tisztelt ház az elő­sorolt törvényjavaslatok mindnyáját letárgyalná: ezzel csak megkönnyítené az őszi ülésszak teendőit, mert ezek elintéztetvén, nem vonnák el az időt az őszi ülésszak alatt előterjesztendő és tárgyalandó fontosabb törvényjavaslatoktól. De ha mindezeket nem is intéz­hetné el a ház ezen ülésszak alatt, az utóbb emiitett két törvényjavaslatot, különösen pedig a választási törvényt, olyannak tekinti a kormány, melyet mul­hatlanul ezen ülésszak alatt kivan tárgyaltatni. (Átalános helyeslés) Ezek a kormány előterjesztései és ezek alapján kérem a tisztelt házat, hogy a legközelebbi ülés napirendjére méltóztassék a közjegyzőségről szóló törvényjavaslatot kitűzni és azután azon javaslatokat, melyek még az osztályok tárgyalásain nem mentek keresztül, az osztályokhoz, a melyek pedig szak­bizottságokhoz utasitandók a szakbizottsághoz uta­sítsa. (Élénk helyeslés.) Oláh Gyula: Tisztelt ház! Én azt hi­szem, hogy a, tisztelt ministerelnök urnák ezen elő­terjesztése mindenesetre bir annyi fontossággal, hogy a közvélemény is a szerint fogja tájékozni magát a parlament által követendő eljárás iránt, a minő sorrendet a tisztelt ministerelnök ur megállapítani, illetőleg elmondani méltóztatott. Én mindezeket igen szép és helyes dolgoknak tartom; azonban nagy megütközésemre szolgál, hogy egy dologról a mi­nisterelnök ur el méltóztatott felejtkezni; azért bá­tor vagyok emlékezetébe hozni egy törvényjavasla­tot, mely, a szakbizottság által földolgozva, elő van készítve arra, hogy az osztályokhoz utasíttassák, s melyet az ország közvéleménye és szükséglete igen sürgősen igényel. Ez a középtanodai oktatásról szóló törvényjavaslat. Bátor vagyok kérdezni a minister­elnök urat: minő véleményben van ez iránt, tartja-e ezt azon tárgyak közé sorozandóknak, melyeket a háznak még ez ülésszak alatt el kell végeznie ? Bittó István ministerelnök: E ja­vaslat is azok közé tartozik, melyek a ház aszta­lán fekszenek, s melyekről megjegyeztem, hogy elő vannak készítve arra, hogy az osztályokban tár­gyaltassanak. A kormánynak nem lehet föladata, hogy ennek a napirendről letételét indítványozza. Ha a tisztelt ház ugy fogja kivánni, a kor­mány nem fogja ellenezni, hogy ez is tárgyaltassék. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: Tisztelt ház! Azt hiszem, mindenesetre köszönettel tartozunk a ministerelnök urnák, hogy olyan szives volt mindjárt az első ülésen megismertetni velünk azon sorrendet, melyet a kormány a házban követni szándékozik. Engedje meg azonban a tisztelt ministerelnök ur, hogy ál­láspontjára, melyet imént jelezni méltóztatott, né­hány rövid megjegyzést tegyek. Csodálkozással és sajnálattal hallottam a tisz­telt kormányelnöktől azon nyilatkozatot, hogy a vá­lasztásra nézve óhajtja, hogy a választási alap ugyan meg ne szoríttassák, de hozzátette, se ki ne tágit­tassék. (Fölkiáltások: Nem tárgyaljuk mostl) A kor­mányelnök álláspontját jelezte, és én erre teszek egy rövid megjegyzést. Minden országban, hol a választási törvény módosításához nyúlnak, ezt azért teszik, hogy a választási jogot ki tágítsák : mert lehetetlen, hogy az elmúlt 25 év lefolyta után a magyar nép ne haladott volna annyira, hogy erre magát érdemesnek ne tarthassa. Ez az egyik. De még inkább meglepett egy kihagyás azon sorrendből, melyet a kormányelnök ur fölolvasott. A pénzügyminister ur legközelebbi működéséről szólván, két dolgot említett; a tőzsde-biróságra vo­natkozó az egyik, a másik valami kincstári urada­lom visszaváltása. Megvallom, hogy azon sok re­mény után, mely az ország különböző részében az uj pénzügyminister működéséhez esatoltatott, én valamivel többet vártam a tőzsde-birósági törvény­nél, és valami kincstári uradalom visszaváltásánál. Alig birom elhinni, hogy a pénzügyminister ur va­lami örvendetesebbel is meg ne lepjen bennünket. Különösen óhajtanám tudni és hiszem, hogy az egész ország köszönettel fogadná, ha tisztelt pénz­ügyminister ur szives lenne csak egy szóval érin­teni : szándékozik-e ez ülésszak alatt, — miután nem először merül föl, hanem évek óta, — az ország­gal megismertetni azon lépéseket, melyeket a haza egyik legislegfontosabb kérdésének megoldása érde­kében, tudniillik egy önálló magyar jegybank érde­kében tenni akar. A pénzügyminister szakmájában az oly előkelő helyet foglal el, hogy ezt a sorrend­ből kihagyni lehetetlen. Ennyit kívántam egyelőre a tisztelt minister­elnök ur előadására megjegyezni. Ghyczy Kálmán pénzügyininis­ter: Nem gondolom, tisztelt ház! hogy az ország az én tehetségem csekélységétől várta volna azt, hogy ezen ülésszak megnyitásánál mindjárt valamely nagyszerű tervekkel legyek képes a tisztelt ház elé lépni. (Derültség.) Oly számosak és nagyfontossá­gúak azon tárgyak, a melyekre nézve a tisztelt ház elé annak idejében javaslatokat kell előter­jesztenem, hogy kénytelen vagyok e részben a tisztelt háztól némi elnézést és béketűrést kérni. (Helyeslés.) Nem fogom elmulasztani ezen ülésszak folyama alatt és annak idejében a képviselőházzal mindazo­kat közölni, miket pénzügyünk állásának megismer­tetésére szükségeseknek vélek, és szükségeseknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom