Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-218

356 218. országos ülés márczius 24. 1874. tettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött szerződés tárgyában; 2. a pénzügyi magyar királyi ministeriumot illető 1872-ik évi költségvetésből fömnaradt hitelmaradványoknak az 1873-ik évnek számlájára való igénybevétele, és az előre nem látott rendkívüli kiadások födözésére az 1873. év folyamában szükséglendő póthitel tárgyában ; 3. a gabonára és hüvelyes veteményekre rótt vámilletéknek ideiglenes megszüntetéséről; 4. az 1872-ik évi közösügyi költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összeg födözéséről, s végre 5. az 1873. évi közösügyi költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő öszszeg födözéséről. Méltóztassék ezen törvényczikkeket a szokott módon kihirdettetni, és hasonló kihirdetés ezéljából & méltóságos főrendekhez átküldeni. Elnök s Az épen most kihirdetett törvények a méltóságos főrendekkel hasonló kihirdetés végett közöltetni fognak. Az átvitellel Tombor Iván jegyző ur bizatik meg. A központi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Prónay Dezső b. előadói Van szerencsém a központi bizottságnak az országos statistika szervezéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelentést beterjeszteni. Helfy Ignácz : Tisztelt képviselőház! A pénzügyminister úrhoz van szerencsém egy rövid kérdést intézni. Kétséget nem szenved, maga a mini sterelnök ur jelzetté tegnapi beszédében, hogy a jelen kormánynak legsúlyosabb és legsürgősebb föladata a pénzügyi helyzet rendezése. Én ugyan meg vagyok győződve arról, hogy azon alapon, melyen a tisztelt kormány, és most már maga a tisztelt pénzügyminister ur is áll : pénzügyi helyzetünket gyökeresen rendezni lehetetlenség ; mert logicai ténynek találom, hogy ugyanazon ok, mely főképen előidézte ezen helyzetet, lesz az, mely annak rendezését meg fogja akadályozni. De a tisztelt pénzügyminister ur természetesen más véleményen van, annyira más véleményen van, hogy épen azért, — a mint azt bevallotta tegnap a tisztelt ministerelnök ur, és egyébiránt maga a tisztelt pénzügyminister ur sem tagadta, hogy épen azért hozott némely súlyos politikai áldozatot, hogy fényes tehetségeit ezen nagy föladat megoldásának szentelhesse. Adja Isten, hogy sikerüljön; de azt hiszem, hogy az ország, mely oly hosszú idő óta sínylődik ebben a pénzügyi nyomorban, hiszem — mondom — hogy az országnak joga van óhajtani, hogy a tisztelt pénzügyminister ur ismertesse meg vele azon vezéreszméket és vezérelveket, melyek \ alapján a súlyos pénzügyi helyzetet javítani reménylí és óhajtja. Távolról sincs eszemben arra fölszólítani a tisztelt pénzügyminister urat, hogy most igy rögtön csupán az én kedvemért tartson egy programm-beszédet; de miután, mint tudjuk: alig lesz még egykét ülésünk az ünnepek előtt, csak azon egyszerű kérdést vagyok bátor a tisztelt pénzügyminister úrhoz intézni: vajon szándékozik-e az ünnepi szünetek előtt az országgal pénzügyi politikájának vezérelveit, alapelveit megismertetni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ghyczy Kálmán: Habár e pillanatban nem válaszolhatok kimeritőleg azon kérdésre, melyet az előttem szólott tisztelt képviselő ur hozzám intézett, mégis legczélszerübbnek tartom, ha ezúttal is elmondom azt, a minél talán egyhamar többet nem is igen mondhatnék. (Halljuk!) Én azt gondoltam magamban, hogy tárczám fölvállalásakor mindjárt részletesen a tisztelt ház elé előterjeszteni pénzügyi állapotainkat, és fejtegetni azon módokat és eszközöket, melyekkel azokon alaposan segíteni lehet : talán több, mint a mit egy igénytelen ember erejétől mindjárt hivataloskodásának kezdetén kívánni lehet, (Aíalános helyeslés.) és őszintén be kell vallanom, hogy magamnak is még e pillanatban tájékozásra van szükségem, hogy roppant pénzügyi közigazgatásunk egész nagy apparátusát, annak minden részletét tökéletesen megismerhessem, és azt tartom, hogy nem épen igen hosszú idő múlva különben is concret alkalmam fog nyilni arra, hogy a tisztelt ház előtt pénzügyi állapotainkról terjedelmesebben nyilatkozhassam. Azt mindemellett, tisztelt ház, köztudomás szerint én is constatálhattam, hogy pénzügyi állapotunk valóban aggasztó; de még sem olyan aggasztó, mint hazánk államiságának ellenségei kárörvendve hirdetik; (Élénk helyeslés és tetszés.) mert megjavítható kiadásainknak oly mérvű megszorítása által, mely közigazgatásunk rendes menetét nem fogja megakasztani, és megjavítható a nemzetnek annál, a melyet ereje megbír, nem nagyobb áldozatrai készségével. (Élénk helyeslés és tetszés.) Mindamellett be kell ismernem, hogy csakugyan nagy föladat pénzügyeinknek rendezése, oly nagy föladat, a melyre nézve én azon ígéretet tehetem, hogy el fogok követni mindent, e czélnak elérésére; (Élénk helyeslés.) de arról, hogy ezt el is érhetem, jótállást nem vállalhatok. (Helyeslés.) És hogy mégis kezembe vettem mindemellett ezen nehéz föladat megoldásának megkísérlését: ezt azon kötelesség érzeténél fogva cselekedtem, melylyel a katona kiáll a helyre, mely számára kijelöltetik, a nélkül, hogy számításba venné a veszélyeket, melyek ott érhetik. (Élénk tetszés.) Én fogom vinni e terhet a meddig erőm és tehetségem megbírja, és