Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-216

216. országos ülés márczius 7. 1874. oo7 ne halasztassék, minden művelt európai népnek botrányára és gúnyára. {Derültség jobb felöl.) Tessék elhinni, ez ma már életkérdés, s helyén lett volna, hogy akkor léptetett volna már életbe, midőn a tisztelt ház az izraelitákat polgári jogokkal fölruházta; akkor, mondom, kellett volna a polgári házasságról szóló törvényt egy füst alatt megalkotni, s ekként valódi értelemben vett polgári jogegyenlőségben részesíteni izraelita honfitársainkat; és mivel akkor nem alkották meg ezen törvényt, ez azóta is sok kellemetlenségre s viszályra adott okot. Én tehát e kérdésnek elodázását igen károsnak és az alkotmányosságra nézve veszélyesnek tartom; különösen ha ily hangok emeltetnek, mint a milyeneket itt hallottam, hogy az egyház és az állam közti viszony képezi a házasság ügyét, és hogy ezt az egyháznak ily módon való beleegyezése és befolyása nélkül rendezni nem lehet. Ugyan, tisztelt ház, hol van az az állam, (Derültség jobb felől.) azt kérdezem én a tisztelt háztól, hogy a magyar haza államában, hol rejlik a különálló másik állam, a melylyel csaknem concordaíumot kötni kelletik, és a melyet agy kell traetálni, mint egy külön nemzetet, mely nem Magyarország kiegészítő részét képezi? Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy ez egy igen téves, káros és alkotmányellenes fogalom. A tisztelt házban képviselve van minden országrész, minden osztály, s minden nemzetiség Á-tól Z-ig, s igy a katholikus egyház is képviselve van. Midőn tehát törvények alkotásával foglalkozunk: akkor nem lehet egy kérdés fölvetése alkalmával azt mondani, hogy az egyházi urakat először meg kell kérdezni: tetszik-e nekik ez vagy sem? Ez, mondom, minden alkotmányos szabadelvű fogalomnak kigunyolása. arczulverése. (Igás l TJgy van! szélső bal felől.) Hiszen, tisztelt ház! méltóztatnak emlékezni, hogy az 1790-dik XXVI-ik törvényczikk alkotásánál ott voltak az egyházi urak is, •— akkor még nem népképviselet alapján, hanem saját személyeikben, vagy mint a káptalanok küldöttei, a főrendek közt pedig mindnyájan ott ültek az érsekek, püspökök, — és egyhangúlag ellene szavaztak mindannak, a mi befolyásukat és jogaikat bármi tekintetben megszorítani látszott. Abba a törvényczikkbe sem egyeztek bele, sőt ellenmondást adtak be, de ez ellenében azt mondta a törvényhozás: „ Contradictionibus cleri non obstantibus et in perpetuum nihil valentibus." (Fölkiáltások a szélső bal felöl: TJgy van!) Ha tehát akkor nélkülök, ellenök, tetszésük ellenére lehetett határozni már sokkal nagyobb fontosságú dologban, milyen például a vallásszabadság, mi ott kérdésben forgott: ma már ne lehetne ugyan azt tenni a népképviseletnek? (Igaz! Ügy aanl a szélső bal felől.) KÉPVH. NAPLÓ 18^. IX. KÖIIT. De tovább megyek, tisztelt ház! vajon házassági üiryekbe a szent István idejétől, a midőn a katholikus vallás papjai befogadtattak: nem mindig a törvényhozás intézkedett-e? Még ha régi törvényeinket megtekintjük is, azokban megtaláljuk annak meghatározását, hogyan házasodhatnak a papok, (Derültség. Élénk fölkiáltások: Halljuk\) és lehet-e nekik több feleséget tartani, lehet-e és kell-e a püspököknek, érsekeknek, házas embereknek vagy nőtlen embereknek lenni ? Ott vannak András, István és Kálmán törvényei. Nézzük meg a 11—12-ik századból valókat. Azokban már ki van mondva, miként házassági ügyekben bizony nem a pap urak rendezkednek, hanem rendelkezik egyenesen azon nemzet, nép és annak törvényhozása, melyet azok az ügyek legközelebbről érdekelnek. Mert kérdem, hogyan rendelkezhessenek ők, a kiknek VH-ik Gergelynek a papi nőtlenség behozatalát elrendelő intézkedése a házasság gyakorlatát megtiltotta? (Derültség.) 0 nekik semmi közük hozzá, semmi befolyásuk, semmi érdekük ezen tekintetben, csupán csak az ő zsebüknek megtöltése, (Derültség.) és e mellett a világi hatalom fölé saját hatalmuknak illetéktelen fülülhelyezése. És ennek dédelgetése kéretik a háztól. Ez a következése az eddigi rósz eljárásnak, azon intézménynek, mely nem törvényhozás utján, hanem idegen hatalom parancsszava folytán kapott lábra, és a mi átalában az ország, sőt mondhatni, az egész világ népére nézve ártalmas, veszélyes: annak föntaríása iránt a népképviselőknek kell-e buzogni és állitani, hogy a mi elvitázhatlanul, kétségbevonhatatlanul gyakorlatban állott, azon jog gyakorlata kétségbevonassék. és e polgári és társadalmi viszonyt illetőleg megalkotott törvényeket meg kell-e tagadni és kérdésbe tenni, hogy ezen jog az egyház tagjainak beleegyezése nélkül a törvényhozás által el nem intézhető: én ezt meg nem foghatom, az ilyen okoskodásnak semmi alapját nem látom, ez vagy lefüggésből vagy nemtudásból ered. Ennélfogva, tisztelt ház, én nem akarván unalmas lenni a ház előtt, (Halljuk! Halljuk'.) röviden kijelentem, hogy a ház határozata iránt mindenki tisztelettel és engedelmességgel tartozik, ki azt végkép megrontani nem akarja: ennélfogva én a kérvényi bizottság véleményét nem fogadom el, hanem Irányi képviselőtársam indítványára szavazok. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Huszár Imre: Nem szándékozom fejtegetni Csemeghy tisztelt képviselőtársam subtilitásait, melyekben ő az egyházat és az államot mint külön hatalmakat egymással mintegy párvonalba helyezni akarta. Sophismával sok mindent el lehet ütni, csak a tényeket nem. Sophismával méltóztatott a képviselő ur s a kérvényi bizottság előadója elütni akarni 43