Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-212
212. országos ülés február 26. 1874. 289' A sorsolási kölcsön megszavaztatott 1870-dik év végén, és ezen évnek X. törvényczikke azt mondja ezen 24 millióba fölvett kölcsönről, hogy az 50 év folytán évenként fizetendő 1,224.000 írttal törlesztetik. Ez összeg pedig nem fordittatik egészen e czélra; a sorsjegyek valódi beváltására sokkal kisebb összeg fordittatik. így például az első évben törlesztésre csak 1,112.000, a másodikban 1,113.000 fordíttatott, s igy tovább. Ennek következtében például az első tiz évben, mig az állam fizet 12,224.000 forintot: sorsjegyek beváltására fordittatik a sorsolási terv szerint csak 11,135.240 forint. Tehát a különbség már az első 10 évben tesz 1,104.000 frtot. S ez igy megy tovább az egész első 40 éven át. Mi történik ezen levonásokkal? mi történik e visszatartott összegekkel? erről teljesen hallgat mind a budgettörvény, mind a zárszámadás. Nyoma sincs abban, hogy minden évben itt az 1,224.000 írtból valami félretétetik. Egyedüli hivatalos említés, — mely erről, tudtommal legalább, létezik, — található azon tisztelt Kerkapoly volt pénzügyminister ur által lelépte előtt benyújtott jelentésében a kölcsönök állapotáról. Ezen jelentésben van a következő két és fél sornyi apró betűkkel nyomatott jegyzék. A jegyzet következőkép hangzik. „Ezen fönt kimutatott törlesztési készletek, azaz 1.234 ezer forint 40 éven át az államkincstár által, az utolsó tiz évben pedig az előző 40 éven át minden egyes törlesztési részletből e czélra fordítandó és különbözöleg elhelyezendő 50—50 ezer forintból alakítandó tartalékalapból fognak födöztetni." Ha ezen jegyzet állana: ez mindenesetre örvendetes volna, mert akkor az utolsó 10. évben a kölcsön időtartamára nem mi fizetnők az utolsó 224 ezer forintot, hanem a tartalék-alap. Ez utón mindenesetre megtakarítva volna 14 millió 224 ezer forint. Fájdalom, ez nem áll; sőt van jogom azt hinni, hogy, a ki ezen jegyzetet irta, sem a kölcsöntörvényt, sem annak végrehajtási módozatait nem ismerte. Ha ismerte volna a kölcsöntörvényt: azt találta volna benne, hogy 50 éven át, tehát nem 40 éven át kell fizetnünk az 1,224.000 forintot; pedig nincs példa rá, fájdalom, a mi pénzügyi történetünkben, hogy valamely művelet könnyebb föltételek alatt hajtatott volna végre, mint mire a törvény a kormányt fölhatalmazta. Másrészről nem ismerte az illető iró a sorsolási tervet: mert ha ezt ismeri, azt találta volna benne, hogy az utolsó 10 évben nem 1,224.000 frt fizettetik, hanem minden évben majdnem kétszer annyi, és pedig az utolsó 10 évben összesen fizettetik 25 millió 635.800 frt; tehát 13 millió 395 ezer 800 frttal több, mint a mennyit az állam az utolsó 10 év folytán fizetni fog, és épen ezen többlet előteremtésére történik most a levonás, azaz, hogy, minden évben bizonyos összeg félretétetik, hogy lehessen az utolsó évek nagyobb törlesztését födözni. Egyébiránt, hogy a jelentés tisztelt készítője sem a kölcsöntörvényt, sem annak végrehajtási módozatait nem ismerte: szemrehányást nem akarok senki ellen emelni; mert csak fél órával ezelőtt újra megnézvén az 1848. évi III. törvényezikket, mely a magyar felelős ministerium alakításáról szól, egyetlenegy szót sem találtam benne, melyből azt lehetne következtetni, hogy Magyarország pénzügyére köteles ismerni a pénzügyi törvényeket, vagy akár csak saját műveleteit Annyi mindenesetre tény, hogy minden évben félretétetik 112.000 frt, és hogy az utolsó tiz évben kétszer annyit kell majd fizetnünk. Az a kérdés : mi történik ezen igy félretett pénzzel ? hová helyeztetik el, miként kamatoztatik, szóval, hol van a biztosíték azon 13 millióra nézve, melyet az utolsó 10 évben leszünk kénytelenek fizetni az évi járadékon fölül? Minthogy sem a költségvetésben, sem a zárszámadásokban nyoma nincs a félretett összegeknek: föl kell tennem, hogy ezek évenként egészben valamely banknak adatnak által, és ezen bank kezeli az egész műveletet; ő megtartja a pénzt magának, kamatoztatja azt, és ő lesz köteles az utolsó években megfizetni a többletet. De mi fog történni, ha ezen bank a 40 év lefolyása alatt netalán megbukik? Tudjuk, hogy épen azon intézet, melylyel ezen kölcsön köttetett, néhány hónappal ezelőtt nagyon ingadozott; pedig ha ezen bank (Halljukl) nem volna képes a 40 év lefolyása után kifizetni ezen 13 millió többletet: akkor a közönséggel szemben nem a bank lesz az, a mely erre köteles ; hanem az államkincstár: mert a kötvényekben az van mondva, hogy az állam központi pénztára kifizeti mind a nyereményeket. Az előadottak következtében azt gondolom, hogy itt igen komoly veszély áll előttünk, s a menynyiben megeshetik, hogyha az illető bank 40 év lefolyása alatt megbukik , 40 év eltelte után mi leszünk kényszerítve 13 millió forinttal többet fizetni, mint a mennyivel valóban tartozunk. (Halljukl) E szempontból indulva ki, bátor vagyok a tisztelt pénzügyministerhez a következő interpellatiot intézni. (Olvassa:) Interpellatio a tisztelt pénzügyér úrhoz. 1. Van-e a pénzűgyér urnák tudomása arról, hogy az 1870: X. törvényezikk 1. §-nak értelmében évenként a sorsolási kölcsön törlesztésére megszavazott és a zárszámadások tanúsága szerint ténylegesen kiadott 1 millió 224 ezer forint nem fordittatik egészben a sorsjegyek beváltására? 2. Ha van tudomása, s minthogy az ugy viszszatartott összegeknek az a rendeltetése, hogy a kamatok kamatjainak segítségével a későbbi évek 3 3*
