Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-208

264 208. országos ülés február 17. 1874. ponti bizottsághoz, hogy ezen fordítást fölülvizs­gálja. Bocsánatot kérek, ez nem fordítás, ez eredeti textus, melyet fölülvizsgálni nem lehet hivatva senki. Szintoly joggal mondhatná a tisztelt képviselő ur, hogy az amerikaiak roszul fordították az angol szö­veget; mert a szerződés köttetett magyar, angol és német nyelveken. Itt tehát fordításról, a mely fölülvizsgálat alá esnék, nincs szó: arról van szó, hogy a tisztelt ház méltóztassék elfogadni ezen szö­veget, a magyar szöveget, mint a mely ránk nézve egyedül kötelező, — elfogadni ugy, a mint van. (Helyeslés.) Csanády Sándor: Tisztelt ház! Én csak a ministerelnök ur előadására kívánok egy megjegyzést tenni; ugyanis ő azt méltóztatott mon­dani, hogy a magyar szöveg az eredeti szöveg, va­lamint az angol is eredeti. Ha ez ugy van, amint nem kételkedem: akkor nem ugyanegy szerződés, hanem két, egymástól némely pontokban eltérő szer­ződés fekszik előttünk; már pedig a tisztelt kor­mány ugy terjesztette be ezen törvényjavaslatot, mint ugyanegy szerződésre vonatkozót. Én tehát kérem, méltóztassék a tisztelt ház elhatározni, hogy a törvényjavaslat összehasonlítás végett visszakülde­tik a központi bizottsághoz. Tisza Kálmán: Csak indokolni akarom röviden szavazatomat. (Halljuk!) Én magam is látom, hogy szórói-szóra nem felel meg mindenben az angol szöveg a magyarnak, ugy, hogy ha fordításról vol­na szó : valósággal igen helyén volna ezt visszakül­deni a központi bizottsághoz, hogy revideálja. De miután hivatalosan biztosíttattunk arról, hogy minket a magyar, mint eredeti szöveg, köte­lez, hogy már most mi, a magyar képviselőház, azt mondjuk, hogy mi nem akarjuk, hogy minket a magyar szöveg kötelezzen, mint eredeti, hanem mi az angol szöveget akarjuk magunkra nézve kötele­zőnek elfogadni: azt nem látom helyesnek. (Derült­ség és helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén fölírva, fölhívom azon képviselő urakat, kik a szőnyegen lévő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadják: méltóztassanak fölállani. (Meg­történik.) A többség elfogadja. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a csimet, as első §. l~ső, 2-ik, 3-ik csikkéit, melyek észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa a 4-ik czikket.) Irányi üániel: Tisztelt ház! Mindenek­előtt Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársamnak le­gyen szabad megjegyeznem azt, hogy ha az közö­nyös dolog volna: vajon a magyar szöveg megegye­zik-e az angollal: akkor először is nem látom át, miért terjesztette a kormány a két szöveget elő; másodszor én egyátalán nem gondolom közönyös­nek azt, midőn szerződésről van szó, mely tehát mind a két felet kötelezi. Mert ha mi már a szer- I ződés megállapításában a kétely magvát hintjük el: akkor előre biztosak lehetünk, hogy fölmerülő ese­tekben a két kormány közt viszálkodás fog támadni; egyik igy, a másik amúgy fogja értelmezni a szer­ződést, s az angol az angol szöveget tartván ere­detinek, s a szerint magyarázván, kiadatását kívánja valamely bűnösnek, a kinek kiadatását a magyar kormány a magyar szöveg értelmében meg nem en­gedheti. A szerződéseknek tökéletesen egyformák­nak kell lenni: a mi az értelmet illeti; lehetnek különbözők a szavakra, de az értelemre nézve nem. Ennélfogva én nem fogadhatom el azon okot, hogy azért nem kell gondolni az angol szöveggel, mint­hogy mi a magyar szöveget tartjuk helyesnek. Ez elvből indulván ki, kénytelyen vagyok a 4-ik czikk­nél, — és itt megvallom, nem oly lényeges az elté­rés, mint lesz a 11-ik és 12-ik czikknél, — föl­szólalni. A 4-ik czikknek második kikezdésében a 4-ik sorban előfordul ezen szó: vagy büntetés alatt áll, mi az angol szövegben egyátalán nem fordul elő. Az angolban tudniillik csak arról van szó, hogy ha az illető, kinek kiadatása kéretik, vizsgálat alatt áll, a magyar pedig hozzáteszi: vagy büntetés alatt áll. Erre azt fogja mondani a tisztelt minister ur vagy Csemeghy képviselőtársunk, hogy az értelme ugyanaz, mert a következő szavakból kiderül, hogy még azon esetben is, ha büntetés alatt áll: van rendelkezés; de én, miután itt az angolban csakis vizsgálatról van szó : nem látom át, hogy miért tegyük bele a magyar szövegbe, hogy „ha vagy büntetés alatt" áll. ­Azonkívül disjunctive van az utolsóelőtti sor­ban ugyanazon kikezdésben, a mi copulative van az angolban; a magyarban tudniilik van „vagy" — az angolban pedig „és", a mit ugy lehetne és kell, véleményem szerint, szövegezni: „és midőn, ha el­itéltetett, büntetését kiállotta." Ez magyarul van mondva, s meg is felel az angol szövegnek. A har­madik kikezdés harmadik sorában ezen szó fordul elő: „vagy visszatartatnék", tudniillik az, a ki más­sal polgári perben áll, holott az angol szöveg nem „visszatartást", a mely tulajdonképen nem is jogi műszó, hanem „letartóztatást" ért. Ez igy lévén, én ezen 4-ik §-ust következőképen kérem szövegez­tetni: (Halljuk l) jelesül a második kikezdés negye­dik sorában e szavak „vagy büntetés" hagyassanak ki, a kikezdés végét pedig módosíttatni kívánom ekképen: „és midőn, ha elitéltetett, büntetését ki­állotta." A harmadik kikezdés harmadik sorában pe­dig e szó helyett „visszatartatnék" tétessék „letar­tóztatnék." Csemeghy Károly: Tisztelt ház! Irá­nyi Dániel képviselő ur azt mondja, hogy az angol szövegben nincs megkülönböztetve, hogy ha vizs-

Next

/
Oldalképek
Tartalom