Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-207

207. országos ülés február 14. 1874. 241 sági és főügyészi segédhivatali igazgatókkal, a törvényszéki iroáaigazgatókkal, sőt a felsőbb bírósági segédhivatali igazgató-segédekkel és a fegyintézetek ügynökeivel is,# s igy megtámadja és sérti a királyi törvényszéki birák-, járás- és aljárásbiráknak, vala mint királyi ügyészek- és altigyészeknek az emiitett törvényekben fölvett minősitvényekből önkényt folyó jogelőnyeit; tekintve végre, hogy az emiitett rendelet a hatáskör, felelősség, hivatás fontossága, s az egyes állomásokkal összekötött fizetés szempontjából viszás és helytelen: mert az ő felsége által élethossziglan kinevezett, a törvényhozás által pedig magasabb fizetéssel javadalmazott, élet és vagyon felett bíráskodó testület első-foku tényezőit s az állam érdi keit képviselő kh\ ügyészeket, nagy készültséget, és függetlenséget igénylő, s roppant felelősséggel összekötött állomásaikban, részint megelőzteti a minister által kinevezett, s a föntebbiekhez basonlitva sokkal csekélyebb fontosságú segédhivatali állomásokon alkalmazottakkal; részint velük egy rangfokozatba helyezi, s igy a birói hatalomnak és tekintélynek minden érthető indok nélküli csorbítása miatt, alkalmazva épen az igazságszolgáltatásnak a néppel közvetlenül érintkező tagjai ellenében: a közigazságszolgáltatás átalános érdekeire is fölöttébb káros és hátrányos; kérdem a tisztelt igazságügyiminister úrtól: 1-ször. Mely jogalapon hitte magát íöljogositottnak a szóban forgó rendelet kiadására? és 2-szor. Szándékozik-e az emiitett szabályrendelet visszavonása iránt intézkedni? Elnök: Közöltetni fog az igazságügyminister úrral. Remete Géza: A tisztelt előttem szóló képviselő ur ugyanazon ügyben intézett interpellatiot a tisztelt igazságügyminister úrhoz, melyben én óhajtottam. Miután annak indokolása az enyémmel összeesik : annak szükségét nem látom, hogy interpellatiomat megtegyem. Madarász József: Tisztelt ház! (Halljuk !) Az ország lakosságának hitelügyére kérem föl a tisztelt ház figyelmét, (Halljuk!) s mivel megvagyok győződve, hogy minden képviselő velem együtt érzi azon felelősséget, mely a képviselőházra nehezülend : csakis azon kérdést fogom fölolvasni, melyet a tisztelt ministerelnök úrhoz, és általa a kormányhoz intézek. (Halljuk\ Olvassa:) Tekintve azt, hogy hazánkban a hitelszerzés köztudomás szerint, oly szomorú helyzetű, hogy kellő biztosítékra is eddig hallatlan magasságú, s magát a tőkét veszélyeztető kamatlábra is köttetnek kölcsönök ; tekintve azt, hogy ha e baj még inkább elmérgesednék : az ország lakosságának legnagyobb része, kivált a földmivelés és iparral foglalkozók tönkre jutással fenyegettetnének. KÉPV.-H. NAPLÓ 18^. IX. KÖTET. kérdem a ministerelnök urat, s általa a kormányt, hajlandó-e a telekkönyvek s minden egyéb rendelkezésre álló módok által tudomást szerezni: 1. a felől, mennyire rug az országban az ingatlanokra bekebelezett teher; 2. tiz évi időszakot véve föl, minő kamatlábbal köttetnek a kölcsönök? 3. véli-e a kormány, hogy bekövetkezett annak ideje: miként megterheltetése nélkül gondoskodjék az állam Magyarország lakosságának hitelszerezhetéséről, tőkét nem veszélyeztető módon; s ha igen: hajlandó-e ez iránt mennél előbb javaslatot terjeszteni a ház elé ? Elnök : Közöltetni fog a ministerelnök úrral. Zsedényi Ede: A bécsi világkiállítás ügyében egy interpellatiot akarok intézni a ministeriumhoz. A tisztelt ház tudja, hogy én a ministerium által a bécsi világkiállítás költségeire követelt pénzösszegeket azért sokalottam, mert a világkiállításoknak a kiviteli kereskedés fejlődésére nézve nagy horderejét, a tapasztalásból merített adatok nyomán, kereken tagadtam ; másrészről azonban elismertem, hogy az ipar- és kézmű fejlődésére, azaz iparosaink és kézműveseink művelésére igenis tanulságos és hasznos lehet; de csak ngy, hogy ha a különböző iparágak és kézművek képviselői lehető legnagyobb számban, hazánk minden vidékeiről személyesen jelenhetnek meg a kiállítás színhelyén. Ezen meggyőződésem nyomán a személyes járandóságokra, hivatalnokok napidijára előirányzott nagyobb összegeket leszálliíani és a megszavazandó pénzekből többet az iparosok kiküldésére forditani akartam, hogy ha majd eljő az idő, mely a világkiállítás eredményei irán£ táplált reményekben teljes csalódást magával hozandja : legalább azon megnyugtatást találhassa a tisztelt ház, hogy az iparosok és kézművesek művelésére fordított összeg nem elvesztegetett pénz volt. Ezek voltak akkori szavaim; indítványom el nem fogadtatott és igy már most. midőn a tények nekem adtak igazat, legalább tudnunk kell: vajon azon kisebb pénzösszeg, mely e czélra megszavaztatott csak ugyan egészen, és mily eredménnyel adatott ki? Ezek nyomán a következő interpellatiot nyújtom be. (Olvassa.) Interpellatio a pénzügyi- és kereskedelmi ministerekhez a bécsi világkiállítás ügyében. Tekintve, hogy a képviselőháznak az 1873-ik évi márczius 24-én 1675. sz. a. hozott határozata szerint, a pénzügyministernek az általa eszközlendő kiállítás költségeire 122.000 forint megszavaztatott, a kiállított erdőtermények eladása után pedig 40.000 forintnyi bevétel a födözetbe fölvétetett, továbbá a kereskedelmi ministernek a kiállítási ügyek összegére az 1872ik évben tett-leg már kiadott 35.000 frton 31