Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-203

203. országos ülés február 4. 187. 213 Azt méltóztatott adalékos argumentum gyanánt fölhozni a tegnap előadott érveihez, hogy Gyula város költségei ilyenek és ilyenek, s hogy a többek közt a toronyórára és hasonlókra igen nagy kiadá­sai vannak. Hisz, ha mi abba ereszkedünk bele, hogy bizonyos hely azon pontnak költségeire, melylyel viszonyban összeköttetésben van, csak annyiban fizes­sen, a mennyiben annak hasznát veszi: akkor én sem látom át szükségét igen sok költségnek, mely olyanokra fordittatik, a mik az ország sok részé­nek sem hasznára, hanem egyenesen kárára van­nak. Hogy ha a minister ur azt calculálja ki, hogy azoknak nem kell toronyórára költeni: biztosítom, hogy sokkal inkább ki lehet calculalni azt, hogy nem kell ezen fauteuil-ekre költeni (Helyeslés bal felöl. Derültség jobb felől.) A tisztelt minister urak nagyon bele mentek a képviselőház hatáskörének, jogainak definitiojába. Én megvallom, nem tudom egészen fölfogni, hogy az igen tisztelt kormányelnök ur egyátalában miért érezte magát inditatva, fölállni és szólni. Tisza Kál­mán tisztelt barátomnak javaslatában egy betű sincs arról, hogy megsemmisíttessék — a mint nevezik — az administratio végleges ítélete; az csak arról szól, hogy a minister terjeszsze mindazon iratokat, melyek szükségesek arra, hogy a képivselőház lássa: vajon melyik félnek van igaza, és melyik félnek igaza szerint dőlt el a kérdés. Azért azon nagy hangon, azon ellenséges Ihangon nyilatkozni a képviselőház hatásköre ellen, mint ezt a tiszteli ministerelnök tette: megvallom, nem tartom helyén lévőnek, és különös­nek tartom, hogy parlamentális ministerium tagjai a parlament hatásköre ellen ily módon nyilatkozza­nak magában a házban. (Igaz! Ugy van\ bal felél.) A mi pedig az illeti, hogy ez a koronának a joga, hogy ez a kormánynak a joga, ez a képvi­selőháznak a joga, az ez iránti definitioban én tö­kéletesen osztozom; de nem acceptálom a minister urak részéről, és megmondom miért? Eljátszották jogukat az ily definitio tételére. (Helyeslés bal fe­lől.) Mikor a 2l-es bizottság kiküldésében megnyu­godtak, akkor eljátszották jogukat az ily definitio tételére. Ez a bizottság készíti számukra a budgetet, melyet a kormánynak kellene készíteni; ez a bizott­ság készit el mindent, a minek elkészítésére magu­kat képtelennek tartották. (Ugy vanl bal felöl.) Ily ministeriumtól nem fogadok el definitiokat az or­szággyűlés hatásköréről. A mely országgyűlés, képviselőház a kormány­nak beleegyezésével, alázatos beleegyezésével meg­engedhet magának ily jogot: az a képviselőház ok­vetlenül joggal bír az ily ministerium elj fö­lött ítéletet mondani. (Helyeslés a bal oldalon. Igaz! Ugy van! Mozgás a jobb oldalon. Fölkiáltások: Dologra!) Igaz, hogy a belügyminister ily eljárásait egy­szerűen megsemmisitni nem lehet. A ministerelnök ur azt mondja, annak meg van a maga útja, a mi egyremegy a megsemmisítéssel: az tudniillik, hogy á képviselőház kijelenti helytelenítését, kijelenti bi­zalmatlansági szavazatát, nem szavaz meg a minis­ternek egyet-mást, ezt azután meg fogja érteni az illető minister. (Igazi Ugy van! bal felől.) Nem érti meg. A tapasztalás bizonyítja, hogy nem akarják megérteni saját pártjok bizalmatlansági szavazatát sem, nem hogy az ellenzékét megérte­nék. Kisebbségben maradtak többször fontos kér­désekben : mégis ott ülnek egyenként és összesen. (Mozgás a jobb oldalon. Helyeslés a bal oldalon.) Nem értik meg, s igy ezzel az érveléssel nem lehet előállaniok. (Zaj és fölkiáltások jobbról: A dologral Helyeslés bal felől.) A mi azt illeti, tisztelt ház, hogy itt a tör­vény határoz: a törvény határoz igenis; és idézte Simonyi Ernő tisztelt barátom azon törvényt, mely­nek erejénél fogva a belögyministeri határozat el­lenében ezen házhoz kell folyamodni azoknak, a kik kötelesek végrehajtani a minister rendeletét másod­szori megküldés után. Ezt a törvényt idézte Simo­nyi Ernő tisztelt képviselő ur, tehát ezen törvény erejénél fogva joga van ezen háznak ezen ügyben határozni. Ennélfogva, ezen törvénynél fogva, de a józan ész szerint is, — és ezen ház hatáskörének értelmezésére nézve mind azt elfogadta, a mit e ház jogaival a tisztelt kormányelnök ur elmondott, — pártolom Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur javas­latát. (Helyeslés bal felöl.) Vidliczkay József: Tisztelt ház! Azok után, miket Irányi Dániel tisztelt képviselő ur, mind a theoria, mind a fönálló törvény tartalmából in­dulva ki, e tárgyra nézve előadott: megvallom, hogy nem kívántam fölszólalni e tárgyban; hanem hallva a belügyminister urnák előadását, kénytelen vagyok közelebbi előadására néhány megjegyzést tenni. Ugy látszik, hogy a tisztelt belügyminister ur előadásának alapjául vette a 135. §-ban előforduló ezen szót: hogy „véglegesen", tudniillik, hogy a belügyminister ily esetekben véglegesen intézkedik. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy nem szabad codificált törvényekből egyes szavakat vagy egyes szakaszokat kiszakítani, hanem tekinteni kell a co­dificált törvényeket a maguk összegében. Én azt kérdem a belügyminister úrtól, hogy, tekintve a 135. szakasznak ezen 4-ik bekezdését: vajon az-e ér­telme ezen szónak: „véglegesen", hogy a törvény­hozás irányában is véglegesen intézkedik, és fölébe emeli a ministert a törvényhozásnak? Én azt hi­szem, hogy ily értelmet ezen 4. bekezdésnek tulaj­donítani nem lehet, mert ezen szó : „végleges in­kedés", mondatik szemben a törvényhatósággal; de

Next

/
Oldalképek
Tartalom