Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-203

204 203. országos ülés február 4. 1874. sége annak, a kire az bízatott, ez esetben a belügyministernek azokat pontosan végrehajtani. Ha a minister a végrehajtást nem igy teljesiti: akkor felelősség alá vonathatik; {Helyeslés jobb felől. Zaj bal felől.) de azon egyes esetben, melyben a minister eljárt, a parlament nem változtathat a dolgon ; hanem igenis alkothat a jövőre nézve uj törvényt; különben fölforgattatnának a kormányzásról az eszmék. A ki a valóságos parlamenti formákat ismeri és összehasonlítja: látni fogja, hogy Angolország parlamentje igy gondolkozik ; nem ugy, mint Francziaországban, a hol a convent maga vette az administratiot kezébe. Ha a törvényhozás administrálni akar : tessék a törvények hozatalát a ministerekre bizni. Ezt közülünk senki sem akarhatja. De ha meghozza az országgyűlés a törvényeket, a minis tereknek kötelessége az administratiót vinni. Ez lehet árnyoldala, fényoldala a parlamenti rendszernek; de a valóság ez, és ez csak azt tanúsítja, hogy a legjobb intézkedés sem bir annyi előnynyel, hogy minden egyesnek aspiratióját kielégítse. Az előadottaknál fogva a belügyminister helyes eljárását pártolom, és egyszersmind a kérvényi bizottság indítványát elfogadom és hozzájárulok tisztelt barátom Csengery Antal indítványához. (Élénk helyeslés jobb felől.) Nagy György: Tisztelt ház! Engemet, megvallom, nem az lépet* meg, hogy az előttem szólott tisztelt képviselőtársamnak a parlamentálisnmsról egyátalában s magának a parlamentnek jogköréről ily fogalmai vannak, mint milyeneket tőle hallani szerencsénk volt; hanem meglepett és meglep az, hogy ezen fölfogása tökéletesen és mindenben megegyez a jobboldalnak egy általam határtalanul tisztelt és az egész országban nagyrabecsült férfiúnak a parlamentalismusról kifejtett theoriájával; mert az előttem szólott képviselőtársam által kifejtett nézet ugyanazonos azon theoriával, a melyet Csengery tisztelt képviselőtársam tegnap a parlament jogköréről mondott. Ők mindketten azt állították, hogy nem lehet a parlamentet, mint legfelsőbb közigazgatási appellatorium forumot a kormány fölé helyezni. Ha jól fogtam föl állításaikat, mindketten megegyeztek ebben. Én tökéletesen értem azt, tisztelt képviselő urak, hogy minden jól rendezett államban a végrehajtói, törvényhozói és bírói hatalomnak el kell egymástól különítve lenni; hanem, engedelmet kérek, az is tény ám, hogy ezen hatalmak közül mindegyiknek saját jogkörében kell mozogni, hogy az államéletre nézve üdvösen működhessék. Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam és barátom nagyon helyesen fejtette ki a múlt napokban a kormány jogkörét szemben a parlamenttel, és mos* Madarász tisztelt képviselő társam nagyon helyesen jegyezte meg azt, hogy itt nem politikai, nem egyes magán személynek ügyéről van szó, a kit ez vagy amaz dolgában megkárosított a kormány, és ezen kárát követelheti a rendes utján — birói utón; hanem szó van a törvényhatóság és az igen tisztelt belügyminister ur nézet különbségéről, mely nézetkülönbségek illetékes bírája még, a mai törvényeink szerint, egyedül a parlament. Bocsánatot kérek, Forgách és Csengery tisztelt képviselő urak szerint nem coordinált lenne a kormány a parlamenthez, hanem föléje lenne helyezve. (Ellenmondás jobb felől.) Bocsánatot kérek, ha itten a parlamentnek nincs joga megmondani a kormánynak, hogy te kormány a törvény ellenére cselekedtél; (Közbeszólás jobb felől: De nem cselekedett!) hanem csak megbírálni van joga a kormány cselekményeit: ugyan miféle gyakorlati eredménye lenne ennek a bírálatnak, hogy ha a kormány cselekményeit — a törvény elleni cselekményeit értem — megváltoztatni nem birná; mert a hol saját jogkörében mozog, — az egészen más dolog.—A kormány jogkörét semmi egyéb nem szabhatja meg, mint a törvény, de akkor a parlament legfőbb ellenőrzési jogának értelme nincs. Biztosithatom Forgách tisztelt képviselőtársamat, hogy nekünk teljességgel nincs szándékunkban megnehezíteni a községek alakulását; hanem igenis szándékunkban van az, hogy életképes községek alakuljanak; szándékunkban van az, hogy a már meglevő községek közigazgatási administratiója — egyátalában létezhetése — ily utón lehetetlenné ne tétessék. Én nem is hivatkozom — mint Forgách tisztelt képviselőtársam tette — Csehországra, hanem maradok azon honi példánál, melyet fölhozni szíveskedett: Magyarország felföldjénél. Méltóztassék a felföld községeit a magyar alföld nagy községeivel összehasonlítani, és ha ebből azt fogja tisztelt képviselőtársam következtetni, hogy az államra nézve előnyösebb a kis községek alakitása, mint a nagy községeké: akkor én nagyon fogok csodálkozni az ő nézeteinek helyességén ; mert egy felföldi kis község, mely elöljáróságot sem képes magának tartani, semmi esetre sem teljesítheti ugy a községi kötelességeket, mint egy nagyobb alföldi község ; az is meglepett, hogy ő fél attól, hogy nekünk szándékunkban volna a választási jog megszorítása.Nekünk nincs szándékunkban. De ugyan kérdem, hogy fog a tisztelt képviselő ur választási jogot adni azon dohányosoknak, a kikből ezen alakulni készülő község áll. Méltóztatik-e ismerni a tisztelt képviselő ur az embereknek ezen faját? Előadásából azt látom, nem ismeri. Itt eszembe jut Pulszky Ágoston képviselő urnák tegnapi előadása, ki, meg vagyok győN. ződve, hogy nem azért hozta föl tegnap az irlandi