Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-201

168 201. országos ülés február 2. 1874. Két szóban összefoglalva beszédemet, tehát elfogadom tisztelt barátom Ghyczy indítványát, s arra kérem föl a kormányt, nyújtson be mielőbb törvényjavaslatot, mely őt nem a kötvények átvételére, hanem arra hatalmazza föl, hogy a vasút teljes átvételére a részvénytársulattal azonnal alkudozásba lejthessen. Ez lesz nézetem szerint az egyedüli gyökeres, az egyedüli becsületes és czélravezetö megoldása a keleti vasút kérdésének. (Élénk helyeslés bal felöl, és a középen.) Elnök: Szilágyi Dezső képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. (Halljuk!) Szilágyi Dezső: Tisztelt ház! (Halljuk \) Szavaim és egész beszédem elferditésének helyreigazítása és személyes kérdésben akarok szót emelni. Szavaimat és egész beszédemet az előttem szóló képviselő ur elferdítette, midőn azt mondotta, (Zaj.) hogy én a részvényesek ellen és a consortium mellett ügyvédkedtem. Én a tisztelt házat hivom föl biróul, hogy azokat, a miket a törvényjavaslat ínellett mondottam, azon érvek czáfolatára hoztam föl, melyekkel a törvényjavaslatot megdönteni szándékoztak; és a tisztelt ház, emlékezni fog arra, hogy beszédem egyik főérvét az képezte, hogy ezen törvényjavaslat szükséges arra, hogy a részvényeseket további nagy károsodástól és nagy csapástól megóvjuk. (Ugy van! jobb felől.) Helyre kell tehát igazitanom azon ferdítést : mintha én a részvényesek ellen és a consortium mellett szóltam volna. Ennyit szavaim értelmének helyreigazítására. De személyes kérdésben is kérek szót. (Zaj bal felőli) Azzal is vádolt előttem szóló képviselő ur, hogy én a consortium mellett ügyvédkedtem. (Halljuk^ Ezen gyanúsítást határozottan visszautasítom. A tisztelt képviselő ur azt képzeli talán, hogy midőn ezen törvényjavaslatot megvitatjuk, és a képviselők a mellett vagy ellen állást foglalnak: egyik vagy másik érdeknek szolgálatába kell szegődnünk. Ez lehet a képviselő ur véleménye; nekem azonban egészen más fogalmam van a képviselő állásáról. (Helyeslés jobb felől.) És mert én tisztelem a törvényhozás méltóságát, és mert nemcsak ajkaimon hordom, hanem hogy bizonyságot tegyek arról, miszerint az objectiv tárgyalást előmozdítani akarom, s hogy ezt tettel is tanúsítsam: lemondok azon természetes jogomról is, hogy ezen gyanúsítást a képviselő úron visszatorolhassam. (Helyeslés.) Elnök s Kerkapoly Károly képviselő ur szintén személyes kérdésben kivan szólani. Kerkapoly Károly: Tisztelt ház! (Halljuk!) Horn Ede képviselő urnák meg van azon szerencsétlensége .... (Fölkiáltások bal felől: Személyes kérdés ez ?!) Igenis, és pedig szavaim értelmezése czéljából. Mondom: Horn képviselő urnák megvan azon szerencsétlensége, hogy megczáfolja azt, a mi nem mondatott, bizonyosan mert azt hallotta, a mi nem mondatott (Derültség.) De a vita czélja megköveteli, hogy ugy állíttassanak oda az érvek, a mint azok az illető által fölhozattak. (Halljuk!) A tisztelt képviselő ur azt mondta, hogy az én beszédem és Szilágyi Dezső képviselő ur beszéde egymást megdönti. (Balfelől: Ez polémia, ez nem személyes kérdés.) Tessék csak türelemmel lenni, egy szóval sem mondok többet, mint a mi szavaimnak helyreigazítására vonatkozik. Hogy én azt mondottam volna, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása ezen kérdéses másod-sorozatu kötvények jogérvényét eldönti, holott Szilágyi Dezső képviselő ur az ellenkezőt mondta, hogy azok in statu quo hagyatnak. Én nemcsak azt mondottam. Hogy a birtokosokra nézve eldönti: az minden kétségen fölül áll, de csakis azokra nézve. E részben tökéletesen egyetértek Ghyczy Kálmán igen tisztelt képviselő úrral, ki azon kérdést ezentúl a részvényesek és az állam közti kérdéssé váltnak tekinti. Egészen ugy értem és ugy mondottam én is, mint azt Komárom városának igen érdemes képviselője mondotta. A másik az, hogy nekem egy sajátságos theoriát tulajdonit — a nélkül, hogy mondottam volna — a kötvények eredetére nézve, mondván, hogy én ezt állítottam: azért kell hogy az alaptőkének egy bizonyos meghatározott része részvényekkel szereztessék be; mert előre látják, hogy majd adósságot kell csinálni. — Én nem ezt mondottam s csak ezt akartam rectificálni; hanem mondottam, hogy ez történik azért, mivel előre látják ezen esetnek lehetőségét. (Derültség bal felől. Halljuk!) Ha a tisztelt képviselő urak (Halljuk^) az actualitás és potentialitás közt nem akarnak különbséget tenni: arról én nem tehetek, de a különbség meg van. A ki ezt nem akarja belátni, az az ő dolga. Azt állítottam; emezt nem. És így rectificálva a dolgot, azt mondom, a mit ma is mondottam, hogy az államot ezért érdekli a dolog; a képviselő ur pedig megmagyarázta, hogy a részvényeseket miért érdekli az. Azért érdekli, ismétlem, az államot, mert — mint mondám — lehetséges azon eset, hogy igénybe kelljen venni a hitelt, s ezért provideálni kell. Lehet, hogy nem következik be, s ekkor az előgondoskodás superabundans cautela lesz; de azért mindig cautela marad. Mondtam pedig ezeket, hogy kíváncsiságát is kielégítsem Horn képviselő urnák, sem nem mint volt minister, sem nem mint volt tanár ; hanem egyszerűen mint képviselő, mert én csak e minőségben beszélek e házban. (Helyeslés jobb felől) Horn Ede : Tisztelt ház! A tárgyilagosság érdekében szükségesnek tartom megjegyezni, hogy midőn ezt mondtam, hogy a tisztelt két előttem