Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-200

156 200. országos ülés február 2. 1874. lem hallotta, — hogy ezen papirok 19 hónap óta Európaszerte föntartották magukat, és ha ebből következtetni vél arra, hogy föntartják azok még magukat addig is, mig a keleti vasút ügye minden részletéhen tisztába hozható lesz : ugy a következtetésben nagymérvben téved. Föntartották azok magukat ama 19 hó alatt, igenis : mert nem jutott eszébe senkinek a magyar képviselőházban kétségbevonni jogérvényüket; de ezen factum előtt és ezen factum után olyan a különbség, mint az özönvíz előtt és özönvíz után. (Élénk tetszés jobb felől.) És ha elvesztik azon bankok pénzüket azért, mert oly papírokra kölcsönözték, melyeknek jogérvényessége ellen a magyar kormánynak nem volt kifogása, annak pedig nem volt kifogása azért, mert az illető fórumnak competentiája ellen 1870-ben a törvényhozásnak nem volt kifogása: ennek nagy jelentősége és súlyos következése lesz. Ha egyszer Európában constatálva lesz, hogy itt azon papirok jogérvénye sem biztos, melyeknek olyan előzményei vannak, mint ezen papíroknak: akkor ugyan kérdem, ki fogja Európa pénzpiaczainak emberei közül magának venni azon fáradságot, hogy kiböngészsze, mi itt biztos s mi nem, mikor nem kénytelen vele, mert pénzét másra is adhatja. Én összes állam papírjaink sorsát látom e papirok kérdéséhez kötve (Helyeslés jobb felől.) azon motívumok után, melyek fölhozattak. Azon motívumok nélkül elvetvén ezen törvényjavaslatot, például: azon kételynél fogva, melynek Debreczen városa érdemes képviselője kifejezést adott: egy szót sem szólanék; de azon kételyek után, melyek ezen papirok érvényessége iránt nyilvánultak, elvetve: én ezt a legnagyobb katastrophának tartanám, melyet ez országra fölidézni lehet, (Helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől.) és mert én ebben részes lenni nem akarok, és mert ennek felelősségét elviselni nem birnám: azért szólok ellene. Itt áll az, tisztelt képviselő ur, a mit igen helyesen emelt ki Debreczen városa érdemes képviselője, hogy ha valamit a kormány a maga jogkörében tesz: az az országra nézve kötelező. Ám ha azt kérdik, hogy egy itt működő, itt székelő társulatnak közgyűlése s igazgató-tanácsa csak olyannak csúfolj a-e magát, vagy pedig csakugyan olyan, ha a magyar kormánytól azt kérdezik, azok, kik ama társulattal üzleti viszonyokba akarnak lépni: kötelessége-e a kormánynak a tett kérdésre felelni? Azt hiszem, kötelessége. Azon praecedens után, a melyre 1870-ből hivatkoztam, hogy felelhet a kormány ? csak egyképen: ugy, a mint válaszolt; és ha itt most mi kételyeket hangoztatunk, hogy ez által mi sorsot készítünk a papíroknak: annak megítélését azokra bízom és Ítéletükben megnyugszom, a kik erre hivatva vannak. Ezzel el is mondottam, hogy miért szavazom meg a törvényjavaslatot. Véleményem szerint, ha már kételyeket támasz tottak itt e papirok jogérvényessége iránt, el kell fogadni a törvényjavaslatot, hogy megszűnjenek a kételyek: mert ezzel meg is szűnnek, és a mint Komárom városa érdemes képviselője maga is elismerte : akkor aztán mehetnek azok világgá minden veszély nélkül. Különben ezen kétes értékű papíroknak az államkicstárban volna helyük és sehol egyebütt ; oda pedig veszély nélkül mehetnének, mert azon egy tény áll, a minek kifejezést adott a ministerelnök ur és Szilágyi Dezső képviselő ur is, hogy a részvényesek azon pénzt megkapták, hogy ezen vasutba beleépítették, és hogy csak annak lehet köszönni, ha a garantia folyóvá lesz téve. Miután más kárával gazdagodni senkinek sem szabad, ezen pénz meg is fizetendő. Hogy áll a formai dolog, a kötvények kérdése: ez alárendelt kérdés, ha azok a magyar kincstárban vannak; de ha nem ott vannak letéve, hanem a világon szerteszét: akkor jogérvényüknek minden kételyen fölül kell állani. És mert nem akarjuk, hogy a magyar kincstárba jussanak, mert annak erre pénze nincs, mint ezt a tisztelt képviselő urak is hangsúlyozzák: tehát a kételyt meg kell szüntetni. Annyi bizonyos, hogy mig áll azon tény, hogy ezen pénz befolyása nélkül a magyar kormány nem volna azon helyzetben, hogy 44 mértföld után a garantiát fizetni lehessen: addig én e czimletek által a kincstárt veszélyeztetve nem látom. Ezért szavazok a törvényjavaslat elfogadására. Kérem a tisztelt háznak mindazon tagjait, kik érzik és tudják, mit tesz a magyar államhitelnek oly mérvben való megrontása, a mily mérvben meg kellene romlania azok után, a mik itt elmondottak, ha a törvényjavaslat elvettetnék: azon minden arányt túlhaladó nagyobb veszélyt hárítsuk el az országról még akkor is, ha ezen 17 millió forintot ingyen kellene megfizetni. (Helyeslések jobb felől. Élénk ellenmondás bal felöl.) Ez nézetem, a minek kifejezést adván, azt hiszem, hogy Helfy tisztelt képviselőtársam fölszólitásának is eleget tettem. (Helyelés jobb felől.) Helfy Ignácz: Tisztelt ház! Azon előzékenység, melylyel a volt pénzügyminister ur kérésenmek engedett, kötelességemmé teszi, hogy beszédére azonnal megtegyem megjegyzéseimet. Ha a legkisebb habozás létezett volna bennem arra nézve, hogy ezen törvényjavaslattal szemben minő álláspontot foglaljak el: a tisztelt képviselő urnák imént mondott beszéde ezen kételyemet teljesen szétoszlatta. Rendben akarom követni a tisztelt képviselő ur érveit. A tisztelt képviselő ur először is bevezetőleg kijelentette, hogy ő nem szándékozott e tárgyban fölszólalni, nehogy ugy látszassák, hogy azért szólal föl, mert önmagának védelmére akar kelni, mint-