Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-199

130 199. országos ücés február 1. 1874. oly hoszszu bünlajstromot, melynek csak rövid vonásokban megérintése is órákat vesz igénybe. Én nem kívánom, nem igénylem azt senkitől, hogy ha béketűrése kifáradt: engem hallgatni kénytelen legyen ; hanem arra kérem, hogy ha tetszik itt maradni : ne méltóztassék engem akadályozni beszédemben, mert nekem a szólás nem öröm, hanem kötelesség teljesitése, (Zaj. Fölkiáltások: A tárgyhoz \) Engedelmet kérek, áttérek a tárgyra, hanem mikor engem aposztrofálnak ily módon : engedje meg a tisztelt ház, hogy én is megtegyem észrevételeimet. Hogy valaki 4 óráig beszéljen, az meglehet, hogy a magyar parlamentben nem történt. Más parlamentekben, mikor az ügy fontossága megkívánta, napokig is beszéltek, és a figyelem ki nem fáradt; ha pedig valakinek türelme kifáradt: az kiment, de nem zavarta a szónokot. Tisztelt ház! Midőn az úgynevezett igazgatótanács zavarba jött, és a kormánynak ezen zavarokról tudomása lett, nemhogy akkor a kormány legalább föllépett és az igazgató tanácsot azonnal visszalépni kényszerittette és törvényes alapra fektette volna az egész vállalatot, összehívta volna a részvényesek közgyűlését, intézkedett volna a szerint, hogy a társaság a törvényszabta módon megalakuljon és az elköltött pénzre nézve indította volna meg a keresetet biró előtt kárpótlásért, mert ekkor talán a dolgon még könnyen lehetett volna segíteni. Nem tett semmit. Hiszen csak az imént mondtam, hogy egészen törvénytelenül, minden alap nélkül, csupán a párisi szerződés alapján az illetők lOVs millió forintot tettek zsebre. Ha csak ezt megkapja a társaság: már azzal nagyon messzire mentek volna a kiépítéssel. Hiszen az első deficit csak 8 millióra becsültetett. Nem mondom, hogy ez elegendő lett volna, de mindenesetre nagyot könnyített volna. Hogy mennyit lehetett volna vTaringtól és az angolosztrák banktól más kárpótlások fejében visszakapni: ez a biró dolga. E fölött £111213,iv kellett volna határozni, és a kormány felelősségének lesralább egy részétől ment lenne; bár nem lennének mentve azok, a kik résztvettek azon alapszabályok faragásában, melyek kizsebelés tekintetéből alkottattak, nem lennének mentve azok, kik beleegyeztek és elfogadták ezen párisi szerződéseket és az igazgató-tanács oly módoni alakulását mint az tényleg történt. De mondom, föl volnának mentve a következéseknek egy nagy részétől. Midőn azonban máskép már a dolog nem ment többé, még akkor sem tartotta helyén a kormány azt, hogy a törvényhozás elé hozza a rendezést, — ámbár — s ezt különösen tekintetbe kell venni, ezen társulatnak ügyeit törvénytelenül kezelő igazgatótanács már 1871-ben fenyegetődzött azzal a kormánynak, hogy ő fogja a vizsgálatot kérni a képviselőháztól. A kormány azonban csillapította őket, pénzt adott neki a munkálatok folytatására, csak hogy ebbeli szándékától elálljon. Az igazgató-tanácsosok ugyanis azt mondták a részvényesekhez tett jelentésükben, hogy azon esetre, ha a magas kormány legrövidebb idő alatt döntő lépéseket nem tesz: az igazgató-tanács a részvényesekkel szemben őt terhelő felelősség teljes tudatában kénytelenitve látandja magát az országgyűléshez kérvényt intézui a végből, hogy az egész keleti vasút megvizsgálására és megfelelő indítvány tételére országos bizottságot küldjön ki. Ez 1871. deczember 15-kén volt. De hát mért nem folyamodtak? Erre azt mondják, miután a beadvány átadására kiküldött bizottság mind a ministerelnök ur ő excellentiája, mind a közlekedési és pénzügyi minister urak részéről ez alkalommal is, mint minden szóbeli értekezleten, megnyugtató nyilatkozatot vőn az iránt, hogy az igazgató-tanácsnak az ügyek végleges rendezésére irányuló törekvései támogattatni fognak, sőt ezután még 1,500.000 forint előleget is kaptak a kormánytól a munkák folytatására: ezért az igazgató-tanács fölhagyott ezzel, és csak akkor állt elő uj fenyegetéssel, mikor már ismét nem volt pénze. Ezen igazgató-tanács a közgyűlést előbb akarta összehívni ; hanem az akkori pénzügyminister lebeszélte őket, azt mondván, halászszák ezt későbbre, mikor egy uj szakasz fog megnyittatni, mert akkor jobb lesz az impressio. Végre azonban nem volt elkerülhető a dolog, miután adósságot csinálni kellett, bár a kormány késznek nyilatkozott előlegezni, sőt előlegezett is ; csakhogy annyit, mennyit ezen vasútnak kellett volna előlegezni, nem volt képes. Tehát adósságot kellett csinálni. De miután a részvénytársaság törvény szerint nem alakult, de a részvényeseknek pénze el volt költve: már most hogy teremtsenek pénzt a részvény-társulat terhére? Hittak össze egy rendkívüli közgyűlést, a melyben megjelent több részvényes, de mely közgyűlésen, hogy milyen részvény-tulajdonosok voltak képviselve: azt talán egy vizsgálat, egy nyomozás ki fogja deríteni. Ezen gyűlés kiindult az alapszabályokból, és azt mondták, hogy most ne menjünk a törvény szerint, hanem az alapszabályok szerint; tehát előre kimondták, hogy ezen közgyűlésen tenni semmit nem szabad, csak azt, a mit az alapszabályok megengednek. E gyűlésben másról szó sem lehetett, mint a mit az igazgató-tanács akart. Ez pedig azt akarta, hogy küldessék ki egy comité, mely föl legyen hatalmazva a társulat nevében pénzt venni föl. Ezen pénz fölvételére a comité ki is küldetett, s vele együtt az igazgató-tanács meghatalmaztatott. Ezek fölvettek egy 15 millió 200 ezer forintnyi kölcsönt. Ezen kölcsön vétetett föl ama hires másodrendű prioritásokra, melyek értéke most van kérdésben.