Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-199
199. országos ülés február 1. 1874. 113 Tíijelentem, hogy higgadtan, szenvedélyesség nélkül tárgyilagosan akarok szólani; kijelentem szintén azt is, hogy nézetem szerint a himezés, hámozás ideje lejárt; (Helyeslés a szélső bal oldalon.) mert az ország nincs azon állapotban, mert a mi népünk nincs azon hangulatban, hogy leplezgessük és takargassuk a hibákat, a bűnöket; (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisztán, nyíltan ki kell mondani mindent, Tisztán, nyíltan fogok tehát szólani a kérdéshez; fogok szólani; szigorún és ha kell kíméletlenül; igyekezni fogok azonban mindig igazságosan, tárgyilagosan és a mennyire lehetséges, higgadtan szólani. Tisztelt ház! A múlt év elején a tisztelt háznak pénzügyi bizottsága beterjesztvén a haza pénzügyeinek állapotáról szóló jelentését, először hívta föl a ház figyelmét arra, a mit különben a ház ez oldaláról már sokkal előbb is gyakran hallott, hogy az ország pénzügyi állapota olyan, mely a legnagyobb bonyodalmakkal, mely a legnagyobb veszélylyel fenyeget. Ámde mi volt a következmény? Az első meglepetés, az első — úgyszólván — ijedelem csakhamar megszűnt, és a gazdálkodás tovább ment egy éven keresztül, épen ugy, mint előbb ; sót továbbmentünk, mint más években. Nem is kívántuk a ministerinmtól, hogy rendes költségvetést terjeszszen elő, hanem ez csonkán, hiányosan előterjesztetvén, ráerőszakolta a többség a házra a tárgyalást, és megszavazta a kiadásokat, melyek nemcsak hogy kisebbek nem voltak, mint az előző években; hanem azoknál még nagyobbak voltak. Végre oda jutottunk, hogy a nrult év végével a tisztelt háznak pénzügyi bizottsága azon indítványt volt kénytelen előterjeszteni, hogy küldjön ki egy 21 -tagú bizottságot, mely tanácskozzék a fölött, hogy az ország pénzügyeit valami úton-módon rendbe lehessen hozni, hogy az országról a fenyegető fizetés-képtelenséget el lehessen hárítani. Igen természetes, hogy ezen indítványnak megtételével a pénzügyi bizottság azon vallomást is tette a tisztelt ház előtt, hogy ő arra módot találni nem tud, hogy ő azt eszközölni nem képes. A tisztelt ház megválasztotta ezen bizottságot. Ha vajon a választás helyes volt-e vagy nem? a fölött ítéljen az ország akár most, akár akkor, midőn az eredmény előttünk lesz. Hogy azonban a tisztelt ház épen a pénzügyi bizottság tagjainak nagy részét választotta be ama bizottságba, kik kijelentették, hogy ők segíteni nem képesek : én ebben logikát nem látok; de ha a ház ugy méltóztatott rendelkezni: én kénytelen vagyok belenyugodni. Az eredmény fogja megmutatni, hogy a választás helyes, tapintatos volt-e. De míg e bizottság működését folytatja, és a mint látjuk, halljnk, naponként üléseket tart, vizsgálja és keresi a módokat, melyekkel hazánk zilált pénzügyi állapotát rendezni lehessen : addig a korK*PVH. WAPLÓ. I 8". IX. KÖTET. mány bennünket meglep egy törvényjavaslattal, melyben fölhívja az országot, hogy egy 30 milliónyi terhet vállaljon magára azért, hogy a múltban szolgált kormány-férfiak bűneit, hanyagságát, mulasztásait és tudatlanságát palástolja. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Ez tehát az első lépés a gazdálkodás felé. Ez bizonyítja szándékunk őszinteségét a takarékosság politikája iránt. Már most, tisztelt ház, constatáljuk, miről van szó e törvényjavaslatban? E törvényjavaslatban, melyet nekünk a kormány, a vasúti és pénzügyibizottságok, egyet kivéve, mindnyájan, s végre a központi bizottság elfogadás végett ajánl, mi kívántatik ? Az, hogy az ország a maga terhére vállaljon el 30 millió forintot? Nem. Hanem inditványoztatik az, hogy az országgyűlés szavazza meg, hogy azon 30 millió frtot, melylyel az ország egy alkotott törvény által a keleti vasút részvényeseinek tartozik, vagyis az ezen 30 millió után járó kamatokat már most egy uj törvény által a részvényesektől vegye el, s adja át azon bank-consortiumnak, melynél a kormány néhány férfia, néhány minister jótállóit azért, hogy azon kölcsön, melyet ők a keleti vasút kiépítésére adnak, ebből az alapból fog megfizettetni. Ha arról volna szó, hogy az ország fölhivatnék arra, hogy a jelen pillanatban a keleti vasút rendezésére szükséges 30 millió frtnyi adósságot csináljon: a dolog legalább egyszerűen állna előttünk, és megvitathatnék: ha vajon kell-e, helyes-e, szükséges-e, hogy az ország ezen uj terhet magára vállalja ? De itt nem arról van szó, hanem arról, hogy a kormány jótállása következtében, melyre azonban illetéktelen volt, egy társulat, mely 15 millió frtot előlegezett, fizettessék ki azon pénzből, melyet a magyar törvényhozás egy más társulatnak, mely szinte készpénzben osztrák értékben számítva, körülbelől 24 millió frtot fizetett, biztosított. Azaz, hogy ezen társulatnak 24 millió frtja elkoboztassák a másik javára. Ez a tényállás, mely előttünk van. Ez az, mire a képviselőház sanctioja hozzájárulása kivántatik. A részvényesek befizettek nem egészen 20 millió frtot ezüstben, a mi az akkori árkülönbözet szerint 20, 21 —22°/ 0-nyi agioval körülbelől 24 millió frtot tesz osztrák értékű papírpénzben. Fölhatalmaztattak azonkívül a törvény által 45 milliónyi adósság csinálására, s ugy ezen adósság, mint az általuk összetett pénz, legalább annak évenként fizetendő kamatja és törlesztése az ország által összesen 75 millió forint erejéig törvényileg biztosítva volt. Mint ki fogom mutatni, a kormány hanyagsága, a kormány bűnös részvéte által azon pénz, mely ily módon beszereztetett, nem volt elegendő azon vállalat 15
