Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-168

70 168. országos ülés uovember 22. 1873. A tisztelt képviselő ur azzal végezte beszédét, ; hogy ő tiszteletlenségnek tartja azon elleninditványt, , mely a mi padjainkról jött. (Nem így mondta!) A tisztelt képviselő ur alkalmasint nem figyelt mindazon szónokokra, akik előttem ezen pa­dokról szólottak, mert egyik sem szólott tiszteletle­nül a fejedelem személyéről; sőt ellenkezőleg, min­denki hangsúlyozta azt, hogy a koronás király iránt mind maga, mind mindenki az országban tisztelet­tel viseltetik, De midőn mi tisztelettel viseltetünk e koronás király iránt: ugyanakkor kell, hogy tisztelettel viseltessünk Magyarország alaptörvényei iránt is. Én a tiszteletet nemcsak ugy értem, hogy csak a fejedelem személye, hanem, hogy az Magyarország alkotmánya iránt is legyen kifejezve. A tisztelt képviselő ur megkülönböztette az 1848-ik évi deczember 2-kát az 1867. évi június 8-ikától, de csak szóval; tettel azonban, midőn a tisztelgő küldöttség felküldését ő nem találta tör­vényesnek, ezen különbséget nem bizonyította be. A tisztelt képviselő ur nem találja, hogy azáltal, hogy mi deczember 2-ikának alkalmából küldöttsé­get iiulitunk ő felségéhez, az ország jogairól le­mondunk, s azt mondotta, hogy azon küldöttség el­indítása nem egyéb egyszerű tisztelet-nyilvánításá­nál, s figyelmeztetett minket arra, hogy mi ne ál­lítsuk azt, hogy a parlament, a magyar országgyű­lés ezen küldöttség elindításával maga mondana le az ország biztosítékairól. Mi nem állítottuk azt; mi elleninditványunk­ban csak azt mondjuk, hogy abból azt lehet követ­keztetni, hogy a képviselőház a koronázást körül­vevő biztosítékokról ezen küldöttség elindítása által lemondani látszik. Én nagy figyelemmel hallgattam a tisztelt kép­viselő ur beszédét; de kénytelen vagyok megvallani, hogy egyetlenegy megállható okot, hogy egyetlen­egy megállható érvet nem találhatok arra, hogy Perczel Béla tisztelt képviselő ur indítványa he­lyeseitessék és elfogadtassák. {Fölkiáltások a balkö­sépen: Mi találunk.') A tisztelt képviselő ur azt mondja ránk czó­lozva, (Hattjuki) hogy azt, mire a nemzet fátyolt vetett; nem szabad ismét felmelegíteni, hogy, midőn a nemzet valamire szavát adta, azon adott szavá­val nem szabad játszani. Nem mi lebbentettük fel a fátyolt a múltról: önök tették azt: nem mi ját­szunk szavunkkal, midőn mi a koronás király iránt hűségnek ismételten jelét adjuk, midőn mi nem a magyar koronás királyhoz küldendő tisztelgő kül­döttséget, ha annak 25 éves jubileuma elérkezik, ellenezzük; hanem azon fejedelemnek jubileumához nem akarunk hozzájárulni, aki 1848. deczember 2-án Magyarország királya nem volt. (Igazi a szélsőbal felől.) Önök kényszerítenek bennünket, hogy ezen megkülönböztetést megtegyük. Mi nem emlékezünk ; meg itt a teremben azon szomorú napról, a mely • 1848-iki deczember 2-ával jeleztetik; nem idéztük föl emiékezetökbe azon gyászos eseményeket, me­lyek ennek következményei voltak, nem idéztük fel emiékezetökbe, hogy Windischgratz rövid idővel ez­után elözönlötte seregével Magyarországot, és hogy azon küldöttségnek, mely békeajánlatokkal járult hozzá, azt felelte : „Lázadókkal nem alkuszom." Mi nem emiitettük fel s nem idéztük volna emiékeze­tökbe azon második altér ego irtózatos garázdálko­dását e hazában, a melyre a pesti s az aradi vér­napok szomorú, gyászos és irtóztató illustrátioul szolgálnak, mi nem emiitettük : önök kényszerítenek minket és a nemzetet arra, hogy visszaemlékezzünk erre; nem mi idéztük fel, önök emlékeztettek az absolutismus által 17 éven keresztül folytatott gyá­szos cselekvényekre, a midőn Magyarország alkot­mánya megsemmisíttetett, midőn Magyarország a földképről eltöröltetett, midőn Magyarország nemze­tisége lábbal tapodtatott, midőn a germanizátió itt fölütötte sátrát és még nyelvétől is meg akarta fosz­tani a nemzetet; nem mi emlékeztettük önöket arra, nem mi akartuk emlékeztetni a nemzetet, önök em­lékeztetik a képviselőket, önök a nemzetet az önök indítványával. És önök ekkor nekünk szemünkre hányják a tiszteletlenséget a fejedelem, a koronás király iránt! Ez, azt hiszem, igazságos nem lehet! Én, tisztelt ház! mint mondám, nem akartam szólani, és mert nem akartam, azért nem is foly­tatom beszédemet, csak arra kérem a tisztelt házat, hogy midőn ezen őszinte és a törvényeken alapuló meggyőződés kifejezését hallják : akkor azt ne il­loyalitásnak tulajdonítsák, mint Perczel Béla és Tisza Kálmán képviselőtársaink; hanem azon rendü­letlen törvény iránti tiszteletnek, a mely e pártnak mindig tulajdona volt és mindig tulajdona fog maradni. (Egy hang bal felől: De nem kizárólagosan í) Hogy e mai napon kizárólagos tulajdona e pártnak, azt érzem és nyilvánítom. (Igaz! szélső bal felől. Nem igaz 1 jobb felől és a balközépről. Rendre Elnök csönget.) Elnök: Tisztelt ház! A házszabályok 133,. §-a értelmében (Fölkiáltások: Ralijuk az elnököt!) rendre utasítom a tisztelt képviselő urat (Zaj. Föl­kiáltások szélső-bal felől: Miért? Tudni akarjuk!) azon kifejezéseért, a melynél fogva a tisztelt képviselő ur állítja, hogy a törvény iránti tisztelet egyedül az ő pártjának tulajdona. (Helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel S Én a mai napra értet­tem s értem is. amit mondottam. (Fölkiáltások; Soha sem!) És igen sajnálom, hogy a tisztelt elnök urnem tartja ugy, azon elnök, aki az 1848-ki ország­gyűlésnek vélem együtt tagja volt, a mely egyhan­gúlag kárhoztatta az 1848. deczember 2-kán ki­adott rendeletet, a mely egyhangú kárhoztatásba tiszr telt elnök ur is beleegyezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom