Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-167

48 167. országos ülés november 18. 1873. had tennünk; mert hogy ha mi az angol bankárokat fölültetjük, velük az előföltételeket megtetetjük, s azután a Geschaftet átadjuk a bécsi bankároknak : akkor hitelünk nem lehet, (Helyeslés szélső bal olda­lon) és amig ezen rendszer fönnáll, s azok kezelik az ország pénzügyét, akik e rendszert követték : akkor nem fogunk hitelre találni. Ha azonban ki­mutatjuk, hogy rendes, szigorú gazdálkodást vagyunk képesek követni: akkor hitelünk lesz mind külföl­dön, mind belföldön. S ha végre egyátalában nem volna kapható pénz a külföldön, ha már hitelünket egészen elvesztettük volna: még van belső erőnk, amelyre támaszkodva ezen jegybankot fölállíthatjuk. Van több módja is a bank fölállításának, melyeknek elsorolását most talán nem találnám helyesnek; ha tárgyalás alá vétetik s kérdésbe jő: akkor több ily módját fogom még megemlíteni. Csak futólag azt mondom, midőn talán negyednap bejöt­tem az országházba, kezembe adtak egy kis nyom­tatványt : Plán zur Erriehtung einer ungarisehen Staatsnotenbank mit einem Silberbaarfond von eirca 100 Millionen Gulden; belenézvén; azt látom, hogy ezt írja: Benjámin Huffler, Kaufmann in Bosen­berg. Meghiszem, hogy ily aláírás mellett, ha ilyen nagy terv jut a minister kezébe, ő nem talál időt arra azt elolvasni ; hanem méltóztassék mégis ezen három lapocskát elolvasni, egyátalán nem oly kép­telenség az, ami abban foglaltatik. Itt oly egyszerű terv van nyújtva, amely mellett csakugyan igen so­kat lehetne tenni, s a bajon segíteni. Minden esetre ezen terv olyan, amely figyelemreméltó. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Megvallom, — mert ilyféle nyomtatványt az ember gyakran lát. — midőn kezem­be adták, a legnagyobb közönyösséggel vettem, s ha hosszabb lett volna, talán el sem olvasom ; de mert épen rövid volt, elolvastam. Azt találom, hogy abban igen sok practicus eszme van, s hogy ez is módot nyújt, igen neve­zetes fontos kérdés megoldására. Van ezenkívül más módja is a megoldásnak, de ezek, amint mondom, nem mostanra valók, hanem magához a tárgyaláshoz tartoznak. Most csak arra kérem a tisztelt házat, hogy miután mindenki beis­meri azt, hogy ezen kérdés a legnagyobb fontos­ságú, hogy megoldását és egy önálló jegybank föl­állítását az ország átalánosan óhajtja : méltóztassék a tisztelt ház ezen kérdés tárgyalását, napirendre tűzését elhatározni, méltóztassék ezt annyival inkább tenni, mert beismerik azok is, kik ennek tárgyalá­sát most kívánatosnak nem látják, hogy igenis ezen kérdéssel meg kell birkózni, tárgyalni kell még ezen ülésszak alatt; de ha a tisztelt ház ezen kérdés tár­gyalását most megtagadja: a házszabályok 150-ik §. értelmében ezen kérdést ezen ülésszak alatt tárgyalhatni nem fogja. Már tehát ennélfogva is, hogy a képviselőház magát ezen kérdés tárgyald hatásától meg ne foszsza: kérem a tisztelt házat ezen kérdés tárgyalását minél előbb napirendre tű­zetni. (Élénk helyeslés a szélső bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyin!-* nister: Tisztelt ház! Tudom, hogy a mai nap föladata nem más, mint az, hogy miután Simonyi Ernő képviselő ur határozati javaslatát indokolta, a ház szavazással döntsön afölött: kivánja-e azon határozati javaslatot tárgyalni vagy sem. Épen mert tudom, hogy a mai nap föladata csak az: én a kér­dés részleteibe bemenni és mintegy vitát teremteni nem kívánok; rövid nyilatkozatra kérek csak enge­delmet, melynek czélja az, hogy elismerjem, miként tökéletes igaza van a képviselő urnák abban, hogy a bankügy iránti érdekeltség, bank- és hitelviszo­nyainknak lehető önállósítása utáni óhaj a nemzet­ben átalános, hozzáteszem, hogy az óhajnak ezen átalánossá válta a szükség átalános érzetében gyö­keredzik. Megemlítem, hogy a szükség ezen érzetétől a kormány sem ment; az alul az sem vonhatá ki ma­gát, hogy épen azért azon közbeesett időt is, ami a ház legutóbbi eloszlatásától, annak utóbbi összejöt­téig lefolyt, a kormány nem engedé tétlenül el­folyni ez ügyre nézve sem, és ma azon helyzetben van, hogy biztosíthatja a tisztelt házat, hogy ide­vonatkozó előterjesztését igenis már ez ülésszak folyama alatt megteendi, s ezen biztosításához csak azon kérést csatolja; méltóztassék a tisztelt ház ezen ügynek tárgyalását akkorra halasztani, amikor ezen előterjesztés valóban a ház asztalán leend, (Zaj, mozgás bal felől. Helyeslés jobb felől.) Bátor vol­tam hangsúlyozva kiemelni, hogy még ezen ülés­szak folyama alatt tárgyaltassék. Tehát nincs szán­deka a kormánynak ad graecas calendas elodázni az ügyet. (Mozgás bal oldalról.) Kérésem indokául nem is hozok föl egyebet mint két tekintetet. Egyik az, melyre maga Simonyi Ernő képviselő ur is rámutatott, hogy a mostani helyzet, az ő elismerése szerint is kedvezőtlenebb az ügynek, amint volt még az eddig lefolytak bár­melyike; a másik az, amit, azt hiszem, senkisem tagadhat, hogy az ügynek előbb használhat, ha ak­kor tárgyaltatik, mikor az kellőleg előkészítve lesz,, — mert ezen előkészítés kötelessége a kormányon van, — mikor az kellőleg előkészítve, és lehetőleg megérlelve jöhet tárgyalás alá, mint sem ennél ko­rábbi időben. Azt, hogy ha Simonyi képviselő ur javaslata most nem tárgyaltatik, a ház el lenne attól ütve, hogy nem ugyan az ő javaslatát, hanem a bank ügyét és a kormánynak erre vonatkozó előterjesz­tését tárgyalhassa: azt, ugy hiszem, Simonyi Ernő képviselő ur sem fogja állítani. Én tehát csak is­métlem, mind biztosításomat, mind kérésemet; s per

Next

/
Oldalképek
Tartalom