Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-166

£)2 löO. országos ülés november 15. 1873. a Bánó által tett indiíványt a házszabályokba ütközőnek nem tartom, s kérem a tisztelt elnök urat: méltóztassék ezen indítványt kérdés alá kitűzni. II«§zál

s Imrei Tisztelt ház! Az előttem szólott tisztelt képviselő ur vitáz afölött, hogy a házszabályokban érdemleges vagy nem érdemleges indítványról van-e szó, vagy lehet-e szó. Arról a házszabályok 150. § ában egy betű sincs. A 150. §. ekként szól: ,A ház által elvetett indítvány vagy javaslat, akár czélozza törvény alkotását, akár nem, s a tárgyalásnak bármely fokozatán vettetett is el: ugyanazon ülésszak alatt többé tanácskozás alá nem kerülhet." (Fölkiáltások bal felől: Ez világos!) Ez világos s minden félreértést kizár, s így fogta föl az általam igen tisztelt elnök ur is (Élénk helyeslés hal felöl), s én részemről csak azt sajnálhatom, hogy a házszabályok ezen félremagyarázása a ház első alelnökétől ered. {Élénk helyeslés bal felől.) Bánó József Tisztelt ház! (Derültség lal felöl.) Hogy előttem szóló Perczel képviselőtársain helyesen hivatkozott a házszabályokra, leszek bátor egy pár szóval bebizonyítani. {Halljuk!) Azt méltóztatik mondani, hogy ez indítvány volt. Az indítványra nézve a házszabályok határozottan rendelkeznek. A 129. §. azt mondja: „Indítványt, ellen-inditványt és módositványt mindig írásba foglalva kell beadni, és azok kinyomatását a ház elrendelheti." Hivatkozom az összes házra: vajon azon incidens, azon tett fölszóliíás. amely azután a háznak határozatát eredményezte: vajon volt-e irásba foglalva? Azt hiszem, az egész ház azt fogja bizonyítani, hogy írásban beadva nem volt. Miután pedig azon szakasz, amelyre méltóztatott hivatkozni, csak oly indítványról szól, amely írásban van beadva, vagyis valódi indítványról szól: azt hiszem, azon okoskodás, melyet épen most hallottunk, önmagától összerogyott. (Ellenmondás bal felől.) Tisza László Tisztelt ház! Sajnálom, hogy hozzá kell járulnom lerontani igen tisztelt előttem szólott képviselőtársam állítását, mely valósággal már magában összerogyott, miután alig hiszem, hogy lehessen ember e hazában, ki helyeselje, hogy a házszabályok kijátszassanak második esetben azért, mert első esetben kijátszassanak azon utón, hogy az indítvány írásban be nem adatott. Ezt csak röviden megérintve, hogy egyik hiba elkövetéséből soha, másik hiba elkövetésére következés ne vonassák: ki kell jelentenem, hogy önkényt leomlik a képviselő ur okoskodása az által, hogy a 150. §-ban a „javaslat" szó is benne van s nagyon csodálkozom, hogy oly rövidlátó, hogy azt nem vette észre. Hogy pedig a javaslatot is Írásban kellene beadni, azt a házszabályokban sehol sem látom. A javaslat elvettetett, és az ezen ülésszak alatt többé nem tárgyakható. (Helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzngymi** lllsters Nem kívánok a dolog érdeméhez szólani, tisztelt ház; csak azon kérést intézem a tisztelt házhoz, hogy saját parlamentünk méltósága iránt legyünk annyi tekintettel, hogy némi, a túlságba menő kifejezésekkel saját eljárásunkat, — melyet nem tegnap óta követünk — ne vigyük az absurdumig. Ha egy minister például egy előterjesztést tesz, valamely törvényjavaslatot benyújt, azt, hogy ez előterjesztése, véleménye szerint, a pénzügyi bizottsághoz vagy az osztályokhoz lenne utasítandó: vajon írásban kérje-e a háztól? (Bölkiáltások: Nemi) Mikor volt ez divatos, és vajon mi értelme volna ennek? Én nem mondom, hogy a tisztelt képviselő ur azt mondotta volna, hogy én azon eljárásommal, mely szerint a házat szóval kértem arra, hogy előterjesztésemet a szakbizottsághoz utasítsa, kijátsztam volna a házszabályokat; a képviselő ur ezt nem mondotta; hanem azt mondotta, hogy ha már egyszer kijátsztuk a házszabályokat, ne játszuk ki még egyszer. Ezt mondotta: „ha már", tehát föltételesen szólott. Ismerjük a világot, ismerjük a nagy közönséget. A nagy közönség nem szokott gyönyörködni az ilyen finom distinctiokban, hanem azt mondja rá: hogy már egyszer kijátszották a házszabályokat, és most óvakodunk azokat másodszor kijátszani. A ház iránti tiszteletnek fölkeltése, föntartása óvatosságot követel tőlünk az ilyen kifejezésekben. Hogy ha már fölszólaltam, — különben nem tettem volna rá részemről észrevételt, — meg kell jegyeznem Várady Gábor képviselő urnák, miszerint nem hiszem, hogy valaki elfogadná tőle azon érvelés helyességét, mely szerint azon példabeszédből, hogy a jó pap holtig tanul: az következnék, hogy halála előtt nem tanul. Ha a minister egészen az utolsó stádiumig tanulmányozza a maga dolgát: ebből nem következik, hogy előbb ne tanulmányozta volna. (Tetszés jobb felöl.) Csernátony LajoS s Én is azt mondom tisztelt ház, amit a minister ur mondott, hogy a ház iránti tiszteletből példát kell adnunk az országnak abban, hogy a törvényeket meg kell tartam. (Helyeslés bal felől.) A képviselőház törvényei a házszabályok. (Helyeslés bal felől.) Ezek értelmében a tárgyalás alatt lévő ügyekben az Elnök: kijelentés szokott dönteni, a kijelentés megtörtént: én emnélfogva az Elnök: kijelentés után nem tartom helyesnek e kérdéshez tovább hozzászólani. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Engedjen nekem a tisztelt ház néhány szót. (Halljuk!) Ha van valami, ami bizonyítja, mennyire szükséges a házszabályok betűjéhez ragaszkodni: azt hiszem, hogy épen ezen vitatr kozás, mely itt kifejlődött és a mely már többször