Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-188
382 188. országos ülés deczember 22. 1873. Ugy hiszem, tisztelt ház, hogy ennek bizonyítására elég rámutatnom ezen javaslatra és azon tényre, hogy ezen javaslat elénk terjesztetett, mely, ha nem, mondom, teljes bizalmatlanság, de bizonyára egy neme a bizalmatlansági szavainak, s arra mutat, hogy a ház nem bizik többé a ministerelnök kezdeményezésében, s maga ragadja azt ki kezéből. Tisztelt ház! Ugy látom, egy idő óta nemcsak ezen kérdésnek, de sok más kérdésnek kezdeményezését maga a ház ragadja kezébe; mert látja, hogy a kormány nem él ezen jogával, ezért van már annyi bizottság kiküldve; sőt ha valahol vizsgálatot kell elrendelni, azt sem a kormány teszi, hanem maga a ház kénytelen tenni. Különben, a mióta a túloldalnak egy hatalmas szónoka pártfogása alá vette, — nem tudom, a ministerelnököt vagy pénzügyministert — azóta én többé nem féltem a kormányt. Ki oly hatalmas szónoklati tehetséggel rendelkezik, mint azon képviselő ur, kit tegnap volt szerencsém hallani, kinek oly kellemes, szépen csengő hangja van: az mindig hatni fog, és az pillanatilag legalább eredményeket fog előidézni, melyeket azonban utóbb talán néha alkalmunk lesz megbánni. Ez, tisztelt ház, rendesen a szép beszédeknek a következése; (Derültség.( ugy, hogy én, tisztelt ház! bármily élvezettel hallgassam is az ilyen szép beszédeket: őszintén megvallva, kissé félek tőlük; (Derültség.) mert tapasztalásból láttam, hogy hazánknak gyakran épen azon szép beszédek váltak nagy kárára. Én ugy látom, hogy tegnap a képviselő ur visszaemlékezett azon boldogabb időkre, a midőn ő még minister volt; visszaemlékezett azon boldogabb időkre, mikor ezen párt még egyöntetű és erős volt, mely őt akkor oly hatalmasan támogatta. Azóta az ő és a párt helyzete igen változott ; jelenleg talán bokros foglalkozásai miatt nem látja azt, a mi körülötte történik. Ugy látszik, hegy e miatt nem figyelte meg azt sem, mi legközelebbi környezetében történik; mert ha megtette volna: emlékeznie kellene arra, hogy a túloldalról a eoalitio eszméjével már oly hatalmas szónokok foglalkoztak, mint Somssich Pál, Sennyey Pál és Csengery Antal képviselő urak. (Derültség. Egy hang jobb felől: És Tarnóczy ! Derültség.) Ugy hiszem, tisztelt ház, hogy ily tekintélyekkel szemben, a másod-, harmadrendű tekintélyekre ezen kérdések elintézése nem fog biz ütni. Én látom, hogy a túlsó oldalon igen sok hazafias, igen sok buzgó védője van hazánk érdekeinek, és ezek hazánk érdekeit képesek lesznek a párt érdeke fölé emelni ; tudom másrészről, hogy vannak itt egy éti k, kik a pártban születtek; (Élénk derültség.] s Kik a pártban nőttek nag3"ra, (Rosszán tartó (ieruUég.j és ezen párttal fognak meghalni: (Fölkiásások bal feli: Igaz!) nem kivánható tehát azoktól, hogy saját érdekük ellen működjenek, a mi az ő vesztüket fogja előidézni. De egyet elvárok tőlük, hogy legalább ne igyekezzenek megakadályozni azt, — a mi az ország legfőbb érdeke: azon egyetértést, melyre az országnak szüksége van, nem egy pártban, hanem e házban pártkülönbség nélkül. Ha pedig mégis szükségesnek látnák azt megkísérlem: csak arra kérem, igyekezzenek azt künn a sötétben, és ne itt az ország szemeláttára a házban tenni; tegyék otthon, ha ugy tetszik a körben. Tisztelt ház! Itt csak hazánk érdekét, az egyetértést, és mint igen sokan beláttak és hangoztatták: a pártkülönbség nélküli egyetértést kell előmozdítani igyekezni. Ezek után alig marad egyéb mondanivalóm, mint az, hogy elfogadom ezen javaslatot, és habár nem kötök hozzá vérmes reményeket, megkisérlendőnek tartom azt addig is: mig más módszer nem áll előttünk. Egyetértek Tisza Kálmán tisztelt képviselő urrab hogy magam is helyesebbnek találnám, ha ma lehetne egy oly erős kormányt állítanunk a ház élére, a mely a kezdeményezést kezébe ragadván, megtenné azt, a mit meg nem tesz a jelenlegi: minélfogva kénytelenek vagyunk ezen bizottságot választani. (Helyeslés a középen és bal felől.) Csengery Antal: Tisztelt ház! Nem akarom hosszasan föltartóztatni a tisztelt ház tanácskozásait; csak egy megjegyzést akarok tenni arra, a mit Debreczen városának általam igen tisztelt képviselője mondott, ő tudniillik oly színben tüntette föl a bizottság kiküldését, mint némileg bizalmatlanság kifejezését a kormány irányában. Én, tisztelt ház, ezen fölfogásnak a parlamentalis gyakorlat szempontjából, azon gyakorlat szempontjából is, melyet Anglia közélete szentesitett: határozottan ellentmondok. (Helyeslés jobb felől.) Méltóztassék elolvasni akármely munkát, a mely Anglia parlamenti életét ismerteti, s látni fogja, hogy mindegyik külön fejezetben hosszasan tárgyalj úgynevezett ,, select commitee*-k kiküldését. Ezen írók egyik legjelesbike azt mondja: „Különös bizottságok (select commitee) küldetnek ki, hogy fontos politikai kérdésekben tanukat és szakértőket is kihallgatva, jelentést tegyenek. Az ily bizottságok nagy politikai kérdésekben a tagok közt közegyetértést idézhetnek elő, a mi pártatlan, tárgyilagos nyomozásokra alapított törvénjmozói működésre kívánatos. " Már, tisztelt ház! ugy hiszem, hogy ily törvényhozási működést inauguráljunk, ha valaha: a jelen rendkívüli körülmények között van ennek ideje. (Helyeslés jobb felől.) Ha bizalmatlansági nyilatkozatot fejezne ki az ily select commitee-k kiküldése: nem indítványoznák gyakran épen maguk a ministerek; már pedig, hogy csak a közelebbi