Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-166

30 166. országos ülés november 15. 18T3. tárgyalás végett vissza akarja utasítani a pénzügyi bizottsághoz; másodszor pedig azt mondta, hogy ezen fontos törvényjavaslatot érdemleges tárgyalás végett akarja visszautasittafni. Ezen indítvány tehát azon suppositioból indul ki, hogy a törvényjavaslat eddig véglegesen nem tárgyaltatott. (Jobb felől ellenmondás.) Mert bocsánatot kérek, ha azt mondjuk, hogy végleges tárgyalás végett utasitandó vissza: akkor ez azt jelenti, hogy az még véglegesen nem tárgyaltatott; ha pedig azt mondjuk, hogy érdemleges tárgyalás végett utasittatik vissza: akkor ez azt jelenti, hogy a bizottság azt még érdemlegesen nem tárgyalta ; itt czifrázni nem lehet. Másodszor azon kérdést is teszi a képviselő ur, hogy az osztályok, melyek egyszerre is tárgyalhatják a törvényjavaslatot, hogyan kérhetnek egyszerre fölvilágosítást? Ez azonban mindig megtörténhetik, és a ministernek kötelessége, a fölvilágositásokat mindenkor megadni. Ezek tehát nem olyan ellenvetések, melyek miatt ezen törvényjavaslatot csakugyan azon bizottsághoz kellene visszautasítani; méltóztassanak megengedni, arra nem volt praecedens, hogy a háznak valamely bizottsága referáljon ; a referálás után a ház az ügyet tárgyalja és az osztályokhoz utasítsa, azután pedig az erre vonatkozó határozatot revocálja, és azt mondja, hogy visszautasítja a bizottsághoz. Ilyen előzmény nem volt ; ez fölforgatná a ház tárgyalásának sorrendjét. Én azért Bánó József képviselő ur indítványát nern pártolom. Kerkapoly Károly pénzügymilíister: Tisztelt ház! Én csupán azokra kívánok pár megjegyzést tenni, miket az előttem szóló tisztelt képviselő ur azon irányban mondott el, hogy Korizmics László tisztelt képviselőtársam észrevételeiben a bizottság eljárása el lenne ítélve. Véleményem szerint az nem lett elitélve, sőt az, Korizmics képviselő ur saját kijelentése szerint, nem is akart elitélve lenni. Mindenki legjobb magyarázója saját szavainak, s én azt hiszem, hogy nem fog ellentmondani Korizmics képviselő ur, ha azt mondom, bogy nem volt szándéka a bizottságot elitélni. (Korizmics László: Nem volt szándékom.) De vegyük a dolgot sine ira et studio, (Halljuk/) mert azt a dolog fontossága bizonynyal megérdemli. A bizottság igenis végleg tárgyalta, és némi módosításokat ajánlott ezen nagyfontosságú törvényjavaslatra nézve. Én magam meggyőződve voltam ezen módosítások szüksége fölött. Nem tagadhattam akkor és nem tagadom most sem, hogy azon szempontok, melyek a bizottságot vezérelték, jogosultak. A bizottság a tárgyalás közben bajokat fedezett föl, — amelyeknek fönforgását az eredeti törvényjavaslat mellett nem tagadtam akkor, s nem tagadom most sem — ezen bajok elhárításának, kikerülésének módozatait hozta javaslatba. Hivatkozom e tekintetben a bizottság tagjaira. Nem egy módosításnál három, négy módozatot is fölvetettünk, — egyik egynél:, másik másnak jutott eszébe, — míg végre megállapodtunk abban, amit legjobbnak találtunk, s ahhoz hozzájárultam én is. De vajon következik-e ebből, hogy midőn a jelentés egyszer megíratott, akkor tegyünk le minden gondot, ne rumináljuk többé; vajon a már egyszer megállapított módozat csakugyan a legjobb-e? vagy miután négy hónapi idő közbejött : használjuk föl és használja föl különösen a kormány a praeticus keresztülvihetőséget épen ugy, mint annak egyéb consequentiait további figyelembe véve. Azt hittem ez kötelességem, és ezt megtettem. Ennek folytán azonban egy incidens állott elő ; azon incidens, mely szerint azon módozatok ellenében nem régi álláspontomat, hanem ugyanazon czélra törekedve, amelyre a bizottság, egy más módozatot voltam bátor javaslatba hozni, ami, ha előbb jutott volna eszembe, ezt a bizottság kebelében is ajánlottam volna, meglehet, hogy talán egynémelyikét nem minden siker és szerencse nélkül. Hivatkozom magára e bizottságnak igen tisztelt elnökére, hogy az én ideám is eredetileg az volt, hogy, miután a bizottságban, úgyszólván, házilag tárgyaltuk e dolgot, nem volna-e természetes ismét fölujitani a dolgot, és azt mondani a bizottságnak : én részemről időközben folytattam tanulmányozásaimat, s ezek a nehézségek merülnek föl az én fölfogásom előtt, és megkérdezni: vajon mit szól hozzá a bizottság, van-e igazam vagy nincs-e; nézze meg és szóljon a dologhoz, amint én hozzászóltam, és én erre föl is kértem. Az igen tisztelt bizottsági elnök urnák igen helyesen az volt a nézete, hogy a bizottság csak azt tárgyalhatja, ami hozzá utasíttatott. Az én észrevételiem nem voltak hozzáutasitva, tehát nem voltak tárgyalhatók. Azért benyújtottam ide a házhoz, kérve, hogy adjon alkalmat a bizottságnak arra, hogy velem együtt folytathassa a tárgyalást ezen nagyfontosságú tárgy fölött, s hogy megmondhassa : vajon megmarad-e azon módosítások mellett, amelyeket beadott volt, vagy talán egynémely részét az én észrevételemnek figyelembevehetőnek és elfogadhatónak tartja, és ha így találja: mondja meg okait, is, és ennek tudatában az osztályok fogjanak a dologhoz. Ez, azt hiszem, csakis az ügy javára szolgálna. De a képviselő urak azon nézetben voltak, hogy kisebb terjedelműek és horderejűek ezen észrevételek, semhogy megfelelő lenne azon forumot újból megkeresni, s azt mondották, hogy ezen észrevételeket figyelembe vehetik mindjárt az osztályok, mert a bizottsági tagok is ott lesznek. Most azonban a képviselő urak azt találják, hogy ezek