Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-187
187. országos ülés deczember 21. 1873. O — f> ü i á háztartás ügyeit, és pártolja a bizottság kiküldetését, a melyet a pénzügyi bizottság hozott javaslatba. Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy vizsgálat alá kell venni az államháztartás ügyeit, és pártolja azon bizottságot, melyet a pénzügyi bizottság indítványoz, s melyet a kormányelnök is elfogadott. Ugyan mi feladata van ezen bizottságnak? Mutassa ki a bajnak okait, s azokra nézve adjon orvoslást, tegyen javaslatot. Midőn ezen bizottság szükségességét az egész ház elismeri, s midőn azt a pénzügyi bizottság javasolja s a kormány elfogadja: vajon nem ismerik-e be, hogy erre a kormány tehetetlen. Tehát oly kormány megérdemli a bizalmat, mely nem képes az ország bajait orvosolni? Tehát miért érdemel a kormány bizalmat? Azért talán, hogy az administratiot gépszerüleg vezette? hiszen arra valók a kormány-hivatalnokok. Mi a ministerektől mást várunk, épen azt, hogy fölismerjék az irányt, fölismerjék a bajokat, azok okait és azok elhárítására adjanak utasításokat azon gépszerű szerkezetnek, mely hivatalukat képezi. De oly kormány, mely semmit előre nem lát, melynek egész működését, kell, hogy egy-egy bizottság készítse elő és azután azt mondja: no, ezt hajtsátok végre; az nem parlamentáris kormány, nem felelős ministerium, az egy gép, mely dictando tud írni, de magától egyetlen egy sort sem bir fogalmazni. (Derültség.) Azt mondja azután Tóth Vilmos képviselő ur, a balközéppárthoz fordulva, hogy egyik ealamitás az, hogy az ellenzék, a jelenlegi balközéppárt a bihari pontokban oly programmot állított föl, mely azt kormányképtelenné tette. Ezt ugyan ő a maga részéről repudeálj t mondván, hogy nem hiszi. Ezen kérdés igen sokszor volt már megvitatva, és ha van valami, a mi a parlamentalismusra, az alkotmányosságra veszélyes: ezen tan az. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ha van oly tan, mely képes az ország nyugalmát és békéjét fölzavarni, sőt polgárháborút előidézni: azon tan az, (Igaz! TJgy van! szélső bal felől) hogy van az országban párt, mely nem kormányképes; ez a legbünösebb, legveszélyesebb tan, mely egy parlamentben, alkotmányos országban valaha hirdettetett. Alkotmányos országban oly párt, mely a nemzet többségének bizalmát birja: mindig kormányozhat; (Igazi TJgy vanl bal felől.) a hol a nemzet többségének akarata többé nem megy teljedésbe: ott nincs alkotmány. Ha tehát a nemzet többsége egy párt programmját elfogadja: az a párt kormányképes ; a hol ez nem kormányképes, ott nincs alkotmány (Igaz! TJgy van! szélső bal felől.) A ki tehát azt merészli mondani, hogy Magyarországban van párt, z, mely nem kormányképes: az tagadja azt, hogy Magj'arors/.ágon van alkotmány, az a jelen alkotmányosságot egyenesen komédiának tekinti. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Ily állítás, uraim, bün a fejedelem, bűn a parlament, bün a nemzet ellen; ezen állítást vagy tudatlanság, vagy roszakarat mondathatja az illetővel. Erre, tisztelt ház, nem akarok tovább terjeszkedni, ez oly haszontalan egy beszéd, (Zaj jobb felöl) hogy van egy párt e házban, a mely nem kormányképes, midőn annyiszor ismételtetett már ezen kérdés, és annyiszor volt megvitatva e házban s különösen a balközéppárt hírlapjai oly nagy súlyt fektettek megczáfolására, — a mivel én részemről, soha nem fárasztanám magamat, mert nem érdemli a komoly férfias megfontolást, — és így valóban nehéz arról tiszteletre méltó és oly modorban beszélni, milyen a parlamentben használtatni szokott. (Igaz! TJgy vanl bal felől.) Baj a pártok ziláltsága kétségkívül, baj különösen a balközép részéről történt szakadások: az kétséget nem szenved, magam is elismerem, hogy baj, nagy baj, különösen akkor, midőn az ellenzék volna hivatva, a kormány gyeplőjét kezébe venni. Ha ezen ziláltság nem történik : nincs is más menekvés, mint az ellenzéket szólitani a kormányra. Ha vajon az ellenzék megfelelt volna-e feladatának: az a jövő titka, ezt a jövő fogta volna megmutatni; de a tényálláshoz, hogyha a feloszlás nem történik: most az ellenzék volna hivatva, segíteni a bajokon, melyek lételét ugy hiszem, senki sem tagadja. Ezen szempontból én felette sajnálom, bogy ezen szakadás megtörtént; átalában megvárom, hogy komoly férfiak, kik a politikával komolyan és hosszú évek során át foglalkoztak, jól meggondolják, mielőtt egy programra alatt sorakoznak, és mihelyt ezt teszik, ha egyszer egy programm alá sorakoztak, míg a körülmények oly nagy változáson nem mentek át, hogy azon programm tul élte, magát: azon ne változtassanak, hanem ahoz szilárdul ragaszkodjanak. (Helyeslés a szélső balon.) Nálunk azon kérdés, hogy az 1867-iki kiegyezést elfogadta-e a nemzet, még eldöntve nincs; sőt ellenkezőleg, minden oda mutat a politikában, minden jelenség azt bizonyítja, hogy az 1867-iki kiegyezést a nemzet legnagyobb többsége el nem fogadta; hanem annak mesterséges föntartására volt szükség és ezen mesterséges föntartásért volt kénytelen a magát föntartani akaró kormány azon rendszabályokhoz nyúlni, a melyekhez nyúlt. Én, tisztelt ház, megnyugszom abban, hogy a nemzet elfogadta azon alapot, hogyha egy átalános választásnál, a melynél a kormány visszaéléseket követ el, nem hatalmaskodik, melynél hivatalos közegei nem erőszakoskodnak és hatalmukkal nem élnek vissza, melynél nagy mérvben nem gyakoroltatik a lélekvásárlás, melyre nagy részben még az
