Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-187

368 187. országos ülés deczember 21. 1873. eddig egy nagy hivatást teljesített, kisebbségben marad. Ugyan kérdem, mi történik akkor: ha a többségben lévő párt elejti a kormányt, és a házban nincs egyetlenegy töredék, mely elég erős legyen kormányt alakítani? (Zaj bal felől. Csernátony Lajos: Beáll a világ vége!) Azt felelik önök erre, hogy akkor alakítsunk egy coalitionális kormányt! (Ellenmondások balról. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Patay István: Azt mondjuk, hogy föl kell oszlatni az országgyűlést! (Derültség.) Tóth Vilmos : Nem akarom, tiszelt ház, a coalitio eszméjét jelenleg elemezni. Egyet azonban tudok, s ez az, hogy a jelen politikai és pénzügyi helyzet mindenekfölött állandóságot követel a kormányzatban; kitartó, egyöntetű és szakadatlan munka az, a mi bajainkat orvosolhatja. Más országokban a kormányválságnak nincs oly hatása, tisztelt ház, mint nálunk, hol minden pandúr, minden hajdú politizál. (Helyeslés és derültség.) Méltóztassék elhinni, hogy a ministeri válságokat a bureaux-kban sokkal inkább tárgyalják, mint az országgyűlésen, és a munka szünetel. Ezért sokkal károsabb hatása van nálunk a kormányválságnak, mint máshol. (Helyeslés jobb felől.) Tudok magamnak képzelni oly állapotot, hogy két párt, coalitiora lépve, állandó törvényt teremthet; de azt határozottan állithatom, hogy egy öt-hat fractioból összeállított coalitionális kormány alig élné tul néhány órával megalakulásának idejét. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ez egyik oka annak, hogy reám nézve szomoritó az, ha a képviselőházat igen sok fractiora látom föloszolva. De van még egy nagy baja a mi parlamenti helyzetünknek. (Halljuk \) Engedje meg a tisztelt balközép, hogy most hozzája forduljak, (Halljuk \) és elmondjam egész nyíltan véleményemet; hisz egyszer elmondám már a házban, és most is csak ismételhetem azt, hogy az eszmék súrlódása hozza létre az igazság világító fényét; nekünk pedig, kiknek cselekednünk kell, hogy helyesen cselekedhessünk: világosságra van szükségünk; és ép azért nyíltan szólok, ha valaha, ugy ma van arra szükségünk. A nagy baj abban fekszik, hogy önöket ott a balközépen az önök által fölállított és föntartott programmnál fogva, szemben a mi internationalis helyzetünkkel, szemben a mi államalapjogi törvényeinkkel, nem tartják a kormányra képesítetteknek. Csernátony Lajos (közbeszól: Kik ? Ön talán!) Tóth Vilmos: Miután kérdést intézett hozzám a tisztelt képviselő ur, én egész őszintén felelek reá, hogy én nem tartozom azok közé, kik e véleményben egészben osztoznak; nem pedig azért, mert ismerek az önök programmjánál egy nagyobb hatalmat, és ez a tények hatalma, (Élénk helyeslés jobb felől; ellenmondás bal felől.) hatalmát azon kétségbevonhatlan ténynek, hogy az 1867-ki kiegyezésnek föntartása ma már a közérzület által van biztosítva. (Hosszas helyeslés jobb felől; zajos ellenmondás bal felől.) És mert én sokkal jobban tisztelem az önök hazafiságát és sokkal nagyobbra becsülöm azt, semhogy azt hinném, hogy önök többségre jutásuk alkalmával merev és az esetben megbocsáthatlan következetességből azzal kezdenék a kormányzatot, hogy a nemzetet ujabb megrázkódtatásoknak akarnák kitenni. Ez, tisztelt képviselő ur, — önhöz szólok, ki hozzám kérdést intézett — az én meggyőződésem; oly meggyőződés, mely egyrészt, amint mondám, az 1867-ki kiegyezés jósága és czélszerüsége iránti hitben, másrészt az önök hazafiságának tiszteletében gyökeredzik. De másrészt, tisztelt képviselő ur, nem tagadom — mert nem tagadhatom — jogosultságát azon nézetnek sem, mely önöket, tekintettel a bihari pontokra, tekintettel a november 7-iki nyilatkozatra, még nem tartja többségre jutásuk esetében a kormányra képeseknek. (Csernátony Lajos : Kik ? Ön ?! Zaj bal felől.) És ez, uraim, nagy baj, nagy akadály a mi parlamentalismusunk tovább fejlesztésére. (Ugy van! jobb felől.) Ezen akadály elhárítása, uraim! az önök kezébe van letéve; önöktől függ e tekintetben az országot megnyugtatni; önöktől függ megszabaditni a parlamentalismus minden igaz barátját azon lidércznyomástól, mely abban nyilvánul, hogy mi történik akkor: ha a mostani többségnek bizalmát bíró minister ur kisebbségben marad? Tisza Kálmánt t. képviselő ur elfogadta a pénzügyi bizottság előadójának azon tételét, hogy meg kell tenni a lépéseket arra, hogy financziális helyzetünket megjavítsuk: tegyék meg önök a lépést, mely által a parlia mentalishelyzetet fogják megjavítani. (Élénk helyeslés jobb felől.) Nemes férfiakhoz illő lépés és önlegyőzés kívántatik erre; önlegyőzés, mely a legszebb győzelemhez vezet. S én látom e győzelem jutalmát is. Nem a kormányra-jutást akarom önök elé jutalmul állítani ; mert hiszen a kormányzás nem dicsőség, hanem nagy terhekkel járó kötelesség. Öntudatos, becsületes embereknél a kormányra-jutásra való törekvés lehet eszköz a haza boldogitására; de soha czél. Hanem más jutalmat állítok önök elé, és ez az elismerés, melylyel egy nemzet fogadná önök történelmi nevezetességű lépését. (Élénk helyeslés jobb felől.) Nem az önökkel szembenülő pártember, tisztelt képviselő urak; hanem a hazáját s a parlamentalismust szerető férfi, ki önökhöz szózatát intézi, és ki följogosítva érzi magát önöktől egyet követelni: és ez az, hogy szándékának tisztaságát és szavainak őszinteségét kétségbe ne vonják. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Csak ekként vélem én létesithetőnek azon eset bekövetkezését, s azon helyzet előállását, hogy e parlamentben két