Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-187

364 187. országos ülés deczember 21. 1873. ban vannak, bármely párthoz tartozzanak: őszintén szeretik hazájukat; különböző, — gyakran egymással ellentétes utakon ugyanazon egy közös czélra: a haza javának előmozdítására törekednek; nem hiszem, hogy legyen valaki a házban, ki államháztartásunk rendezését tiszta szívből őszintén ne kívánná. Ezt kívánják azok, kik a közjogi kiegyezés alapján állnak, kívánják azok is, kik a kiegyezést ostromolják. Azt mondják, tisztelt ház, — most is említtetett itt legközelebb, — hogy coalitionalis ministerium alakítása meghatározott czélokra oly módon, hogy az illetők egyébként elveiket föntartsák, nem lehetséges. Én ezt részemről nem hiszem, (Halljuk! Halljuk!) és azon véleményben vagyok, hogy vannak a parlamenti életben oly időszakok, melyekben épen egy ily ministerium alakítása képezi a legczélszerübb expedienst. Nem vitatom azonban e kérdést, mely különben is nem e házban oldandó meg; de azt állítom, hogy ha coalitionalis ministerium oly módon, mint emiitettem, nem lehetséges: lehetséges a pártok coalitioja, elveiknek föntartása mellett, bizonyos nagy czélokra az államháztartás rendezésere, egyensúlyának helyreállítására ; (Helyeslés több oldalról) lehetséges épen azon bizottság utján, melyet a pénzügyi bizottság tervez. Minden tisztelt képviselő beléphet ezen bizottságba, elveinek compromittálása nélkül, és meg vagyok győződve, hogy ha belép: tiszta szándékkal, benső meggyőződése szerint, törekedni fog őszintén a közös czélnak: államháztartásunk rendezésének elérésére. (Tetszés több oldalról.) Ezt kétségbevonni annyit tenne, mint tagadni a képviselőház tagjainak hazaszeretetét. Ha már, tisztelt ház, az emiitett bizottság alakításáról van szó, részemről azt hiszem, hogy azon eszmecsre folytán, a mely ezen bizottságban fölmerülni fog: államháztartásunk reorganisatiojára nézve nyilvánulhat, támadhat az eltérő nézeteknek oly öszhangzása és egyetértése, mely biztos tájékozásul fog szolgálhatni arra nézve, hogy mily ministerium lehetséges most, s az minemű intézkedésekre nézve mily támaszra számithat a házban. S lehet, hogy— ezen eszmecsere folytán és azon tiszta jó szándéknál fogva, melylyel majd a bizottság minden tagja eljárni kivánand, fog a házben egy bizonyos többség, ha nem is minden irányban, nem mindenre nézve, de legalább az államháztartás rendezésének főelveire nézve alakulni, mely a leendő ministeriumnak irányul, biztos támaszul fog szolgálhatni. (Tetszés több oldalról) Ami a pénzügyi bizottság által javasolt bizottság kiküldését illeti, azt én részemről a parlamenti rendszer igényeivel megegyezhetőnek, s azoknak megfelelőnek tartom. Fön van benne tartva a ministerium joga nyilatkozni a bizottság megállapodásai fölött; de fön van benne tartva a képviselőház joga is, ítélni a ministerium nyilatkozatai fölött. Én a megoldást abban találom, hogy, beterjesztvén a ház elé a bizottság jelentését, a ministerium az iránt nyilatkozni fog: vajon elfogadhatja-e vagy nem, és kész-e a kijelölt irányban haladni vagy nem? Ha a ház, a ministerium nyilatkozata ellenében, a bizottság javaslatait helyesli : a ministerium azon pillanatban lelépni lesz kénytelen, de az uj ministeriumnak meg lesz biztos alapja azon többségben, mely a bizottság javaslatait magáéivá tette. (Tetszés több oldalról.) Mig ellenben, ha eltérők lesznek a ministerium nézetei a bizottság javaslataitól, s a tisztelt ház többsége a kormány nézeteit, nem a bizottság javaslatait fogja helyeselni: meglehet, hogy e megállapodás fájdalommal fog érinteni engemet ; de ha a parlamenti rendszer elveit föntartani s követni akarom: a többség határozata ellen nem fogok zúgolódhatni. Igaz, hogy ezen bizottság, tárgyalásai közben, együtt működend a mostani ministeriummal. Én ezt, tisztelt ház, nem akarom megakadályoztatni. Mert a mostani közigazgatási rendszernek nemcsak hátrányai, hanem bizonyosan előnyei is vannak, melyek nem elejtendők, hanem föntartandók. Ezen előnyöket, a mostani rendszer egész organismusát, csak a mostani ministerium ismeri: mig egy rögtön beállítandó uj ministerium azokat nem ismerné. Szükséges tehát, vagy legalább igen hasznos, jelenléte a mostani ministeriumnak a bizottságban épen azért, hogy védelmezhesse a mostani administratio lehető és mindenesetre föntartandó előnyeit, és kérdem: vajon, ha egy uj ministerium venne részt az emiitett bizottság tárgyalásaiban, nem lehetne-e attól tartani, hogy ezen uj ministerium még inkább meg fogja zavarni azon bizottság működését, és meg fogja gátolni a ház akarata világos kifejezésének őszinte kezdeményezését? (Helyeslés több oldalról.) Én, tisztelt ház, nem akarom állandósítani ezen ministeriumot; de megvallom, óhajtom, hogy az ügykezelés rendszeres folyamának vezetése végett is megmaradjon állásában addig: mig egy mással, biztosabb alapra fektethetővel fölváltathatik. Ha ez időpont be fog következni: minister urak loyalitásáról fölteszem, meg vagyok teljesen arról győződve, hogy az ő részükről e fölváltás ellen, a ház akaratával szemben, legkevesebb akadály fog támasztatni. (Igaz l) Ha már most, tisztelt ház, (Halljuk!) összevonom azokat, a miket mondottam, elismerem a tisztelt minister urak jó szándékát, hazafiságát; de ismételve kijelentem, hogy nincs bizalmam irántuk sem ügykezelésük helyességére, sem arra nézve, hogy ők a siker reményével és czélszerüen önma-