Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-187
187. országos ülés deczember 21. 1873. 359 szolgaiság és politikája nem ismer erkölcsöt, csupán sikert. Ezek folytatják e házon saját lét- és szaporodási érdekeikben az ellenzék ellen azon keserű pártharezot, milyennek tavaly az ország tanuja volt, mely harezot nem szeliditi még nemzetközi törvény sem és mely harezban az ellenzék minden törvényes vagy törvénytelen eszközzel eltiprandó; törvénytelen eszközzel is, mondám, mert a kihágás az erőt bizonyítja, s a kormány választáskor erős kivan lenni. Átalános a hit, hogy a kormány és hivatalnok mindent tehet, a mit akar, mert a bureaukratia kicsapongásai ellen orvoslást sehol sem lehet találni. A tisztviselők felelősségéről, a birói felelősségről szóló törvény alkalmazhatlan néha a párt-viszonyok, leginkább maga a bureaukratia természete miatt. A törvényhatóságoknál részint a többségen, melynek teremtménye, részint a kormányon törik meg minden orvoslat, melynek eszköze a tisztviselő. A bíróságnál, mint a bureaukracia egész testében, egy bizonyos kaszt szellem uralkodik, melynek értelmében a legkisebbtől a legnagyóbbig solidarisnak érzik magukat, a birói tekintély föntartásából a bíróság birálhatlanságát és büntethetlenségét igyekeznek kikovácsolni. Azt hiszik, hogy egy birónak fegyelmi kereset utján való elmozdítása mindnyájuk tekintélyét veszélyeztetné, holott csak szilárdítaná. Az elmondottakat bizonyltja és az ország állapotát jellemzi, hogy két év óta van érvényben a birói felelősségről szóló törvény, és még egyetlen birót sem emlékszem, pedig figyelemmel kisértem. hogy e törvény alapján hivatalából elmozdítottak volna. Ezerekről ennyi ártatlanságot föltételezni annyi, mint nem ismerni az emberi természetet. Azonban mindnyájan tudunk számos esetet, a mi az ellenkezőjét bizonyítja ez ártatlanságnak. A bureaukratia fölemészti roppant seregével az ország bevételeinek jelentékeny részét, a nélkül, hogy akár a pénz-, bel-, tan-, vagy igazságügyi administratio már tűrhető volna. A hatalom közegei nem administrálnak, hanem pártot csinálnak; s ha administrálnak is: csak a fölülről vett rendeleteket hajtják végre; de abban, a mi az öntevékenység, az önkormányzat terére esik: semmit sem tesznek; mert minden főispán, alispán jó, ha a választásnál győzelemre segiti a kormány pártját, s ha több vagy kevesebb pontossággal végrehajtani látszik a ministerium rendeleteit. Azonban ha ezeket végre nem is hajtja: nagy baj belőle nem lesz; mert a kormány nem nélkülözheti barátja támogatását és kellemetlenségnek teheti ki magát titkos rendeletei birtokosa által. És mivel a kormány és közegei kölcsönösen egymás hatalmában vannak: egymás elnézésére szorulnak. Innen magyarázható a kormány erőtlensége az administratio sokat emlegetett javításában, és innen a belügyminister többrendbeli menydörgös köriratainak foganat nélkül maradása, ha komolyak és többek akartak lenni a belügyministeri gradus ad Parnassumnál. A bureaukratia anyagilag fölemészt, erkölcsileg megront; azonban ezt fölülmúlja mind itt, mind ott az üzérkedés hada. Egyenes és görbe vasutak építettek, s az igazgató-tanács barátaikkal tömetett meg, kik e vonal érdekében már jó előre is mindent megtettek. A concessio ömlött, a syndicatus szapora jövedelmet adott, az alapitők idejében menekültek a vállalatból, s a közönség bukott meg vele. Némely társulatok bukásuk után is folytatták az üzletet, magas dividendát adtak, az igazgatóság kapta a fizetést és százalékot: míg beállott oly bukás, hogy például a biztosító-társaságnál, még a megtörtént károk sem voltak Jiifizethetők. Más társaságok meg sem alakultak, és már ugy buktak, hogy 55 frt befizetésből 25 elveszett, és a többi föl a keleti vasútig. De nem folytatom, hisz mindnyájan ismerünk egynéhány miskolczi kiházasitó- egyletet több vagy kevesebb szemérmetességgel. Nem az csodálatos, hogy ez megtörtént; hisz a Jobberek" most világpolgárok s a szédelgés világ-betegség; de hogy ily nagy mérvben és büntetlenül történhetett meg, hogy az államhatalom keze velük szemben erőtlen: valójában csodálatos. Mert nem akarom hinni, hogy a kormány bármily összeköttetésben volna is; e bankés részvény-vállalatokkal, mivel, ugy hiszem, hogy minden bukott minister számára csupán azért tártatik tartalékban egy igazgatóság, mivel a rósz minister igen jó bankár, igen jó spekuláns; a választás költségeihez is azért járulnak a bankárok kegyeletes czélra szánt, filléreikkel, mert mindenki tudja, (Helyeslés bal felől.) az ország irgalmassága intézményei nem szorulnak arra. Továbbá nem akarom hinni, hogy a hatalom azért volna erőtlen, mivel majd minden vállalat élén egynéhány képviselő van; mert azt hiszem, hogy a kormány szigorúan jár el, kivált midőn pártkülönbségre való tekintet nélkül teheti azt. Azonban nem az a fő, hogy mit hiszek én ; hanem mi az ország átalános véleménye; mert nem elég a kormány vagy a ház lelkiismeretének nyugodtsága, hanem szükséges a pénzt is megnyugtatni, mert csak akkor javul a hitel, ha tudja mindenki, hogy kormány és ház szeplőtlensége érzetében szigorúan őrködik a részvényesek vagyona fölött. Most a krizis idején nem sok kell ahhoz, hogy belássuk, ha még így folytattatik: eljutunk csakhamar azon társadalmi állapotra, melyben, Mirabeau szerint három osztály van: fizetésthuzó, tolvaj és koldus. Politikai s társadalmi életünk eljárása eddig nagyon hasonlít azon hírlapokéhoz, melyek vezérczikkiikben csattogtak, pattogtak a szédelgőkre s a hirdetési rovatban ajánlják a vállalatot. (Helyeslés bal felől.)
