Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-187
187. országos ülés deczember 21. 1873. 357 Csak egyre kívánok reflectálni, amit a tisztelt képviselő ur mondott, hogy nem várhatja azon kormánytól lerombolását mindazon intézményeknek és tetteknek, melyek 1867. óta mind az ő művei, csak e tekintetben kivánok egy rövid megjegyzést tenni. Természetes, hogy nem fogja kívánni, de nem is szándékunk lerombolni azokat, a miket tettünk; (Helyeslés jobb felől) mert az, hogy pénzügyi helyzetünk oly zavarban van, a milyenben van: az nem egyedül, nem is legnagyobb részben következménye az 1867. óta teremtett törvényeknek és intézményeknek. Elmondatott az már nagyon sokszor e házban, hogy az legnagyobb részben következménye a rohamos haladásnak, melyben indultunk, (Helyeslés jobb felől, mozgás bal oldalon.) azon rohamos, gyakran nem elég meggondolással történt befektetéseknek. Helyeslés jobb felől.) Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a vasúti subventió 14 milliót vesz igénybe; méltóztassanak meggondolni, hogy a n'épnevelésre, igazság szolgáltatásra talán a szükséghez és talán erőnkhöz képest túlságosan költöttünk. Azt tehát, hogy azokat nagy részben leromboljuk, amit hét év óta teremtettünk, részemről nem férhetem; hanem hogy mindazokat, a mik szükségesek arra, hogy államháztartásunkban az egyensúly helyreállíttassák, hogy mindazokat tehetségünk é s a lehetőséghez képest megtenni és előkészíteni f oc juk: arra igenis ünnepélyes ígéretet teszek a tisztelt ház előtt. És részemről megelégedéssel és örömmel fogadom a pénzügyi bizottság azon indítványát, mely egy 21 tagból álló küldöttséget kíván kiküldetni, mely a kormánynyal egyetértőleg tegye meg javaslatát és vegye figyelembe az egészet: ezen indítványt részemről készségesen elfogadom és reménylem, hogy így a kormány hozzájárulásával a jövő év folyama alatt lehetséges lesz az államháztartásban a kivánt egyensúlyt helyreállítani. (Élénk helyeslés jobb felől) Földváry Mihály: Tisztelt ház! Azok után, miket nagyon tisztelt képviselőtársam Tisza "Kálmán elmondott, én is azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy rövid lehetek, és egyedül ebből merítem gyönge reményemet, hogy türelemmel méltóztatnak meghallgatni. Nézetem szerint is a fönforgó kérdés bizalmat foglal magában, s épen azért, mert bizalom vagy bizalmatlanság megszavazásáról van szó: azt hiszem, hogy a legfeszélytelenebb álláspontot akkor foglalom el, ha nézeteim földerítése és szavazatom indokolása végett hivatkozom egy férfiúnak szavaira, kit ugyan pártunk sorában nem tisztelhetünk, de a ki az igazság őszinte szavát e házban annyiszor hangoztatta, hogy az egész nemzet közbeesülését érdemelte ki. Régi dolgot emlitek föl tisztelt képviselők, de mely mindig uj marad, mert az igazság el nem évül soha. Deák Ferencz, Pest belvárosának érdemes képviselője 1866-ban a következőket mondta: „A felelős ministerium villámhárítója még a forradalomnak is, s nem áll azon ellenvetés, hogy voltak forradalmak ott is, hol felelős ministerek léteztek; mert a forradalom csak akkor következett be, ha a ministerek megfeledkeztek állásukról, tulmentek a határon, daczoltak a nemzet akaratával: szóval, ha csak névleg voltak felelősek." Hozzátette az érdemes képviselő ur, és pedig nagyon találólag azt is, hogy „a villámhárító, ha megrozsdásodik: nem távolítja el a veszélyt; hanem az ügyes eszélyes gazda segít a bajon: félredobja azt, és tesz helyébe ujat. 11 Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy nagyobbról kisebbre jogosult a következtetés. Ha tehát a felelős ministerium még a forradalmat is képes meggátolni, tapintatos és erélyes eljárásával : miként ne eszközölhetné azt. hogy az országban a közigazgatás s törvénykezés terén rend legyen. És mit látunk? tisztelt ház, a legnagyobb rendszertelenség, helyesebben rendetlenség mindenfelé. Pedig a jól értelmezett rend nem egyéb, mint a szabadságnak biztosított gyakorlata. Látjuk tisztelt képviselők, hogy pénzügyi helyzetünk aláásva, nyomorúságos helyzetbe juttatott. És itt kénytelen vagyok én is azon megjegyzést tenni, mit Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam tett, hogy távol van tőlem, miszerint a jelen ministerium egyes tagjait jóakarat hiányával vádoljam ; hanem ha valahol: ugy itt áll az, hogy a jóakarat nem elég. Én meghiszem, hogy az akarat megvolt, de hiányzott az akaratnak, a tettnek ereje. Maholnap, tisztelt ház, elmondhatjuk a költővel: „hogy a hazát nem leljük magában a hazában." Elszomorító jelenség mindenesetre; de hogy ez igy van: azt a tények megczáfolhatlanul bizonyítják. Én, tisztelt ház, azt akarom, hogy az imént jelzett villámhárító ne legyen rozsdás, hanem fényesen tündököljék az, mint azt az ország érdeke és méltósága megköveteli, hogy képes legyen a jelzett bajokat s veszélyeket elhárítani. Én nem érem be azzal, s megnyugvást nem lelek abban, hogy a villámhárító toldoztassék, foltoztassék; én ujat akarok; és mert a jelen ministerium meggyőződésem szerint, követni fogja azon hibás irányt és rendszert, mely nemzetünk pénzügyi nyomorúságát idézte elő, s hitelünket tette semmivé: én ezen kormány irányában bizalmat nem szavazhatok, ennélfogva pártolom Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés bal felől.)
