Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-166
166. országos ülés november 15. 1S73. 27 nyira veszélyes játékot űz a nemzet közérzületével, hogy ugy kül-, mint belföldi lapokban népszerütleniteni és hitelében tökéletesen aláásni iparkodik a honvédség intézményét. Igen jól méltóztatik a tisztelt ház emlékezni arra, hogy midőn az ellenzék azon része, melyhez tartozni szerencsém van, némely nem annyira vádakat, mint inkább figyelmeztetéseket hozott föl a kormánynyal szemben, a honvédség alakítása idejében : azzal vádoltattunk, hogy mi sárral dobáljuk az intézményt, és hitelét aláásni törekszünk. Pedig ezen intentiónk határozottan jóakaratú volt, oly természetű, mint midőn az atya feddi gyermekét, hogy az megjavuljon. Az általam emiitett ujabb intentiók azonban határozottan rósz irányúak. Vannak hazai és külföldi lapok, melyek ez iránynak legnyersebb és legdurvább kifejezést adnak. Van magyar lap, mely azt nyilvánította, hogy az ellenzéknek két chimericus eszméje van: az egyik a honvédség, és hozzátette, hogy a másik Fiume. Megemlítem még, hogy a dolgot külföldön oly színben tüntetik föl, miszerint a honvédség nem egyéb, mint asphalt-taposó tömeg, hogy a honvédtisztek az őszi gyakorlatok előtt tömegesen leköszönnek, és hogy 70—80°/ 0-a nem jelenik meg az őszi gyakorlatokon. Minthogy ezen irányzat komoly figyelmet érdemel: bátor vagyok a tisztelt honvédelmi minister úrhoz e tárgyban interpellatiot intézni. Mert ha csakugyan való, hogy a honvédség nem nemzeti szellemben és nem egy jobb jövő reményében állíttatik föl: akkor valóban kár a költségért. (Igazi) De ha azon reményben tartatik fönn, hogy egykor a nemzet haderejét fogja képezni, a nemzet összes harcziasságát magában fogja egyesíteni: akkor azt semminemű váddal, semminemű akadályokkal szemben föladni a nemzetnek nem szabad. (Helyeslés bal felől.) Interpellatiom a következőleg hangzik. (Olvas): Átalánosan ismeretes, hogy utóbbi időkben a magyar honvédségről oly hirek hozattak forgalomba, melyek sem arra, hogy a honvédség intézményét népszerűsítsék, sem arra, hogy magában a honvédségben az öntudatosan hazafias katonai szellemet emeljék, nem alkalmasak. Fölhozták többek közt: hogy a Ludovika-akadémia szervezete legközelebbről akként alakíttatott át, miszerint az már alig tekinthető egyébnek cs. kir. kadetiskolánál; hogy a magyar közjog az akadémia tantárgyai közül kihagyatott ; szóval az egész akadémia akként szerveztetett, hogy csak mintegy előkészítője legyen a bécsi hadászati iskolának, hova a felsőbb oktatásban részesülendők csakugyan utasíttatni fognának; hogy a honvédelmi főparancsnokság részint egy rendelete által, mely a honvédtiszteket tiszttársaik magán-nyilatkozatainak bejelentésére kötelezi, részint több honvédtisztnek a törzstiszti vizsgától eltiltása által oda törekednék, hogy a magyar honvédség törvényesen biztositott nemzeti és hazafias jelleméből kivetkőztessék. Miután föltétlenül kívánatos, hogy a magyar honvédség mind a közvédelem, mind önmaga előtt egy valóban szükséges, jó szellemű intézmény tekintélyében álljon és tartassék fön: kérdem a honvédelmi ministert: 1. Van-e tudomása ezen irányzatosan terjesztetteknek látszó, de széles körben forgalomba hozott hírekről ? 2. Szándékozik-e azokkal szemben az országnak teljes megnyugtatást adni, s a netalán valóban létező hiányokat vagy hibákat mielőbb orvosolni ? Interpellatiomhoz még csak azon egyszerű megjegyzést teszem, hogy minél megnyugtatóbb lesz a tisztelt minister urnák felelete: annál kevésbbé érzem magamat megveretve, mert nem az intézményt, nem a ministert, hanem a támadásokat támadom. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök t Az interpellatio közöltetni fog a honvédelmi minister úrral. Simonyi Ernő : Tisztel; képviselőház ! Múlt május hó 20-án bátor voltam a tisztelt háznak egy határozati javaslatot benyújtani, mely szerint kértem a tisztelt házat, hogy utasítsa a kormányt egy önálló magyar jegybank fölállítása iránti törvényjavaslat haladék nélküli benyújtására. Június 11-én fölkértein a házat, hogy, a házszabályok értelmében ez indítványom fölvételére, mely már kinyomatva és a képviselő urak közt szétosztva volt, egy napot kitűzni méltóztassék, hogy indítványomat kifejthessem. A tisztelt ház méltóztatott is június 14-ik napját arra kitűzni. Akkor, midőn e nap elérkezett, a pénzügyminister ur fölszólítása következtében, én az indítványnak kifejtésétől eladottam, és azt a jövőre elhalasztottam. Azóta öt hónap folyt le. A közvélemény az országban mindig hangosabban nyilatkozik egy magyar önálló jegybank fölállítása mellett, amint ezt azon számos községekből és törvényhatóságokból beérkezett kérelmek is elegendőképen tanúsítják, melyeket az elnök ur naponkint bejelent. De különben is a viszonyok olyanok már, hogy e kérdésnek jobbra vagy balra leendő eldöntését parancsolólag követelik. Miután pedig a kormány eddigelé — legalább amennyire tudomásunk van róla — ez ügyet múlt május óta semmivel, vagy igen kevéssel sem vitte előre: azt hiszem, hogy végre elérkezett azon idő, amidőn, minden más tekinteteket félretéve, a tisztelt ház ezen ügyben nyilatkozni méltóztatnék. Annálfogva kérem a tisztelt házat, hogy azon határozatát, melynéífogva már rég beadott határo4*
