Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-183

306 183. országos ülés deczember 17. 1873. Nem történt tisztelt ház, e határozatnak meg­felelőleg egyéb, mint a mit a tisztelt minister ur mondott, hogy véleményt kért, tanulmányozott és adatokat gyűjtött. Be kell ismernem azt, hogy nehéz helyzetben vagyok most, midőn e tárgyban egy határozati javaslatot kivánok megszavaztatni; nehéz helyzetben vagyok azért, mert egy távozó ministerrel van dol­gom; de bocsánatot kérek, ha a tisztelt többség méltóztatott elfogadni a helyzetet akkor, midőn ezen oldalról szóba hozatott az, hogy nem egészen correct a költségvetés tárgyalása akkor, midőn nincs mi­nister, ki feleljen az elvállalandó kötelezettségekért : akkor, azt hiszem, hogy talán nem követtetik el incorrect eljárás ezen oldalról, ha egy oly tárczáoál, melyben minister-változás fog — talán j)ár nap alatt — bekövetkezni, határozati javaslat adatik be. E helyzetet a tisztelt túloldal egészen correctnek ta­lálva fogadta el, nekünk tehát szintén acceptál­nunk kell. Nem akarok hosszas lenni, azért egyszerűen csak fölolvasom rövid határozati javaslatomat, mely­nek indokolására, azt hiszem, nem kell egyebet föl­hoznom, mint rámutatnom országos közlekedési eszközeink mindenki által ismert roszaságára, minek hogy fő oka épen az, a minek orvoslását e határo­zati javaslat sürgeti: a tisztelt minister ur az imént tartott nagyszabású beszédében maga is beismerte. Bátorkodom tehát kérni a tisztelt házat, méltóztassék elfogadni határozati javaslatomat, mely igy hangzik: A tisztelt ház utasítja a közmunka- és közle­kedési ministert, hogy az országos közmunka iránti törvényjavaslatot még ez ülésszak alatt nyújtsa be. Ezt méltóztattakaz 1873-iki költségvetés tárgya­lásánál is elfogadni; sajnálom, hogy annak nem volt eredménye ; igen kérem a tisztelt házat méltóztassék : most elfogadni, talán meg fog történni jövőre, a mi a múltban elmaradt. Beöthy Algernon jegyző {újra föl­olvassa Gullner Gyula határozati javaslatát) Tisza Lajos közlekedési minister: Azon tisztelet, melylyel épen a ház határozatai irá­nyában viseltetem,— azt hiszem viseltetik e ház min­den tagja, s annyival inkább minden minister.— kötelességemmé teszi, figyelmeztetni arra a viszás helyzetre, mely ez által előidéztetik. Igenis, ha én e széken maradnék: az esetben szívesen elfogadnám e határozati javaslatot, mert én elveimmel tisztában és munkálatommal készen vagyok. De bárki legyen a közlekedési minister: annak most első időben annyi teendője lesz, hogy alig lehet neki ideje ezen annyira fontos ügygyei foglalkozni, hogy talán egy más elvek szerinti, más alapokon nyugvó s az ő megnyugvására szolgáló törvényjavaslatot behozzon. Én utódomra való tekintetből, s azon szem­pontból, hogy mindig kellemetlen, ha a minister a ház határozatainak megfelelni nem képes: kérem a tisztelt házat, hogy ezen határozati javaslatot ez­úttal mellőzni méltóztassék. Hogy e kérdés égető: azt valamint én beláttam, ugy utódom is bizonyosan befogja látni, és a köz­kívánatnak lehetőleg eleget fog tenni. Legyen szabad átalában megjegyezni, hogy akkor, midőn nézeteimet ez úttal a tisztelt ház előtt elmondottam: tettem ezt azon reményben, és azon megnyugvással, hogy ezáltal nem fogom a vitát hosszura húzni; mert hiszen a lelépő minister nézetei ma már nem irányadók, s abból, hogy ha nézetei talán tüzetesen nem czáfoltatnak meg: a jövő fejlő­désre nézve következtetést vonni alig lehet. Ezt bátor voltam megjegyezni, hogy ezek nem a kormány enuntiatioi, s igen sajnálnám, ha ezek által a vita hosszabbra nyúlnék. Ivánka Imre: Tisztelt ház! Az igen tisz­telt mmister ur érdekes előadása után kénytelennek érzem magam néhány rövid megjegyzés tételére. Föl méltóztatott említeni azon okokat, melyek a vasut-társulatok követeléseit előidézték; nevezete­sen, hogy egyrészt az előirányzatok a valódi szük­ség alatt állottak, másrészt, hogy a vállalatoknál egy vagy más tekintetben nem kellő pontossággal, nem a kellő hűséggel jártak el ; de egy harmadik tényezőt a tisztelt minister ur nem említett, és a ténynek eonstatálására szükségesnek tartom ezt meg­említeni : t. i. azt, hogy a kormány az építkezések alatt sok tekintetben sokkal nagyobb követeléseket is emelt az épitő társulatok irányában, mint azok eredetileg megállapítva voltak, és a másik, hogy bizony meg kell azt mondani, miként a kormány közegei részéről is némi mulasztások történtek, me­lyek az intercalaris kamatok emelkedését fokozato­san előmozdították. Miután az igy van, nehogy azon nyilatkozata a t. minister urnák, hogy a már eddig megállapí­tott több-követelések mintegy 3,000.000-ra mennek, azon téveszmét terjeszsze az országban, hogy ezen összeggel már ki vannak egyenlítve e követelések: szükségesnek tartom jelezni, hogy amennyire én is­merem az országnak újonnan épült vasutainak viszo­nyait, ezen összeg tetemesen fog még emelkedni. Az igen tisztelt minister ur nagy súlyt fekte­tett a tarifák revideálására. E tekintetben bátor vagyok megjegyezni, hogy azon áramlat nyilvánul most, hogy a tarifákat emelni kell; az igen tisztelt minister ur szintén igen tisz­telt elődjét az államgazdászatnak más elve vezérelte; oly elv, mely más országokban, hol az ipar már kifejlődött, alkalmazható; de ezen tarif-systemának alkalmazásánál nálunk nagyobb súlyt fektetett az illető vidék industriájának emelésére, mint arra, hogy a vasutaknak kellő bevitele legyen. Ezen irány, nézetem szerint, hazánkban, s a mi viszonyaink

Next

/
Oldalképek
Tartalom