Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-183
300 183. országos ülés deczember 17. 1873. Ez a kérdés végre is a tisztelt ház elé kerül, és kell hogy mielőbb kerüljön, miután a törvényt végérvényesen magyarázni az van hivatva, ki azt alkotta. E tekintetben az intézkedés sürgős, mert vagy a társulatok fölfogása szerint fog a törvény magyaráztatni : akkor nincs baj, akkor ezen kiadások a kamatelőlegek számlájába bevétetnek, s ott födöztetnek ; vagy a kormány fölfogása szerint fog a törvény magyaráztatni : akkor aztán szükséges, hogy a törvényhozás gondoskodjék módról, hogy ezen üzleti hiányok födözésére a társulat valahogy pénzt szerezhessen. Hogy ebből eddig nagyobb baj nem következett be : annak magyarázata az, hogy e bonyolódott kérdés megoldásáig azon pénzintézetek, a melyek az építésnél érdekelve voltak, segítették a pályákat ; de ma már nem képesek, ha akarnák is, ezt tovább tenni, mert a mai pénzviszonyok között, nincs rendelkezésükre pénz. Az itt elmondottak részben állanak az államvasutakra nézve is. Igen sok oldalról hallottam a panaszt, hogy az államvasutak mértföldenkinti bevételei a helyett, hogy gyarapodnának, inkább apadnak. Ez természetes. Az állam-vaspályák magvát képezte a pestsalgó-tarjáni szénpálya, mely kitűnően jövedelmező ; november hóban például mértföldenként 23.000 frtot hozott bruttó. A többi hozzáépített vonalak, melyek nem szénpályák: hoznak 2— 8 ezer frtot. Csak az északi hálózatról beszélek. Már most 1871-ben ezen 16 mértföldnyi pestsalgó-tarjáni vonal jövedelme föloszlott összesen 36 mértföld közt, 1872-ben 63 mértföld közt, 1873ban 71 mértföld közt. Természetes tehát, hogy azon 23.000 forintot jövedelmező pálya jövedelme most már sokkal hosszabb vonalnak be nem jövő jövedelmét kell, hogy födözze. Ez a természetes ok, s ezt hiába keressük akár az igazgatás, akár az üzlet helytelen berendezésében. A déli vonalról nem is szólok. Mindenki tudja, hogy a zákány-zágrábi vonal alig fődözi az üzletköltségeket. Mi lesz a fiumeiből, arról tartózkodom most véleményt mondani. Azonban nem lehet tagadni, hogy a tarifa alacsonysága is egyik factora állampályáink kevés jövedelmének. Ezen segíteni, tisztelt ház, kötelességemnek tartottam, s erre nézve az intézkedéseket meg is tettem. Azt hiszem, érdekes lesz tudni, hogy viszonyulnak magyar állam pályáink azon pályákhoz, melyekkel együtt vannak az úgynevezett „Deutscher Eisenbahn-Vereinban". így például a tarifa alacsonysága tekintetében az összes szövetségben első helyen áll a magyar állampálya. Ez pedig alig igazolható: ha tekintetbe veszszük, hogy a forgalom nagysága tekintetében a tizedik helyet foglalja el. Ugyanis, mig e pálya mértföldenkint 4 millió mázsát közvetít, a felső-sziléziai pálya pedig 27 millió mázsát: akkor olcsóbban szállít, mint emez. A magyar állampálya tarifa olcsósága szempontjából áll az első helyen akkor, midőn a sokkal jövedelmezőbb osztrák állampálya a tizedik, a tiszai a tizenhatodik, s az északi Ferdinand-páíya a nyolczadik helyen áll. Itt tehát, azt hiszem: átalában indokolt a tarifa-emelés. A kezelési költségek tagadhatatlanul igen magasak minden kezdő-pályánál, ennélfogva a mi pályánknál is. Mig például az osztrák állampálya a hatodik helyet foglalja ele tekintetben —az is csak hatodikat, pedig régi pálya : addig a magyar állampálya a tizediket, a tiszai a tizenegyediket, a Ferdinánd északi pálya az ötödiket, a rhenusi pálya foglalván el az elsőt. Ez a brutto-bevét 32°/ 0jával administrál, ami hallatlan olcsó; ezt még egy pálya sem érte el, Én tettem némi hozzávetőleges számítást arra nézve, és engedje meg a tisztelt ház, hogy ha már a tarifákkal ennyire untattam, elmondjam, hogy mi eredménye lett volna annak az 1872-diki bevételekre, föltételezve a forgalom ug\ r anazon magasságát, ha tarifáink azon alapra fektettettek volna már 1872-ben, melyet én részemről helyesnek tartok. Kiderül, hogy az 1872-diki forgalom mellett öszszes engedélyezett pályáinknál másfél millió írtnál többet tett. volna az emelkedés ; a magyar állampályáknál pedig szintén több száz ezer frt emelkedést idézett volna elő. Oly eredmény ez, mely engem arra vezetett egyfelől tisztelt ház, hogy megkisérlendőnek tartom átalában az engedélyezett társulatokkal erre nézve tárgyalásokba bocsátkozni, hogy lehetőleg ezen ujabb tarifa-rendszert fogadják el; másfelől pedig az állampályáknál kötelességemnek láttam intézkedni, hogy első januáriustól már ezen változtatott árszabály léptettessék életbe. Azonban mindezek, tisztelt ház, nézetem szerint, a vasutak jövedelmezőségének csak egyik factorát képezik. Ne csináljunk magunknak illusiot. Én megengedem, tisztelt ház. nem fogok időszerű és nem fogok népszerű dolgot mondani, és miután kötelességemnek érzem kimondani, mégis lesz hozzá erkölcsi bátorságom. Most beszélni uj vasutak építéséről, majdnem non-sens, és mégis ki kell mondani, hogy ha bizonyos vasutainkat a világforgalmi vonalokkal össze nem kötjük: a vasutak jövedelmezőségére nem lehet gondolnunk. Ma ugy áll vasúti hálózatunk, — bocsánatot kérek, hogy egy hasonlattal élek, — mint egy nagy terebélyes gyümölcsfa, melynek gyümölcs-r ügyeit elvette a fagy; hiába kapálnék mi ennek tövét; mindaddig, mig mi nem gondoskodunk arról, hogy
