Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-183
183. országos ülés deezeiuber 17. 1873. 291 a törlések, melyeknél a törlést megszavazni igen nehezen esik. Én óhajtottam volna, tisztelt ház, hogy a pénzügyi bizottság mélyebben nyúlt volna be pénzügyi viszonyaink rendezésébe; óhajtottam volna, hogy mindjárt — amint tegnap fölemlittetett, — a rendelkezési alapból törölt volna valamit. Én nem indítványozhattam ezen alapnak törlését, mert ez bizalmat foglal magában, és én e tekintetben semmit sem ajánlhattam meg; hanem onnan vártam az indítványt, hol bizalom van e kormány iránt, és vártam, hogy határozati javaslattal fog fölhivatni a ház azon intézkedésre, hogy senki az állam pénztárából két czimen lakpénzt ne húzhasson. (Helyeslés bal felől.) Ezzel az állam nem vesztett volna, sőt ellenkezőleg sokat nyert volna. Óhajtottam volna továbbá, hogy oly tárgyakra nézve, melyek az első költségvetés alkalmával vitát idéztek elő, és melyek csak pár szavazattal döntettek el, mint például a diósgyőri vashámor költsége, ahol azt kívánta a ház nagy része, hogy több ne fektettessék be, miután kételytelen a ház előtt, hogy jövedelmezőbbé nem fog tétetni, óhajtottam volna — mondom, — hogy a pénzügyi bizottság ide terjesztette volna ki figyelmét, és itt ajánlott volna a háznak törléseket, óhajtottam volna, hogy utasíttatni kívánta volna a ministeriumot, hogy tekintettel arra, hogy a nyugdijak az államot tetemesen terhelik; tekintettel arra, hogy ezen nyugdijak egyszerűen el nem mellőzhetők : egy oly törvényjavaslatot nyújtson be, mely szerint azok, akik 1.000 forintnál nagyobb nyugdijt húznak, oly adószázalékkal illettettek volna, mint például a földadónál történik, s így legalább egy része visszatért volna az állampénztárba. Óhajtottam volna, hogy oly gyümölcsöző befektetésektől megóvatott volna a haza, minőt a pénzügyminister ur a keleti vasútnál tett, mert az ily gyümölcsöző befektetés egyrészt nagyon veszélyeztetett, másrészt pedig azt is okozta, hogy a pénzügyminister ur a szelvényeket annak idejében kénytelen beváltani, és ez által azon kényszerhelyzetbe hozta a házat, hogy meg kellett szavazni a 153 milliónyi kölcsönt; mert nem volt kéznél azon pénz, mely ha meg lett volna: a rögtöni megszavazás nem lett volna szükséges. Óhajtottam volna még, hogy azon tétel, mely minden ministeriumnál nagy összegben fordul elő, a jutalmak és segélyek tétele : nevezetesebb megtakarítás tárgyává tétetett volna. Á hivatalnokok teljesíthetik kötelességeiket teljes fizetésök húzása mellett is, jutalmak és segélyek nyújtása nélkül. (Helyeslés.) Én ezen irányban kívántam volna törléseket a pénzügyi bizottság részéről; nem pedig azon irányban, mint tétettek. Mivel azonban oly helyzetben vagyunk, hogy ily indítványt tenni lehetetlen: elfogadom azon indítványt, hogy töröltessék 2 millió frt, mely 70 milliónyi deficithez képest nagyon csekély összeg ugyan, de mégis képessé teszi a házat arra, hogy a költségvetést kellő időben megszavazza, és 2 milliónyi megtakarítást mégis eszközöl. Nézetem szerint ezen háznak egy nagy hibája van. (Halljuk!) A ház igen sokat beszél, (ügy van 1 jobb felől.) és nagyon keveset tesz. (Helyeslés.) Különösen pedig, ha valamit bizottsághoz utasítunk: akkor rendesen a nyomtatványok óriási nagy tömegét kapjuk, melyben alig vagyunk képesek eligazodni. Ez által a ház tettereje nem hogy elosegittetik, de megbénittatik. Én, tisztelt ház, most egy éve fölszólaltam a házban a belügyministeri költségvetés tárgyalása alkalmával különösen azon irányban, melyben most szólni kívánok. Akkor is azt mondtam, hogy a városi főispánok intézménye megszüntetendő ; s a ház ezen kijelentésemet akkor helyesléssel fogadta. A. beíügyminister ur nem volt itt; de itt volt államtitkára, a jelenlegi beíügyminister ur. Ő nem szólt az indítvány ellen, és igy alaposan reménylhettem, hogy e tárgyban fog valami történni. De nem történt semmi. Most a pénzügyi bizottság ugyanazt mondja más szavakkal, amit én mondtam most egy éve. Ha ily viszonyok közt, milyenekben most vagyunk, egyik évről a másikra csak annyira haladunk, hogy ami a múlt évben szóval mondatott, az most írásban fekszik előttünk: ez által nem lesz segítve bajainkon. Én azt kívánom, hogy a pénzügyi bizottság tettekre hívja föl a házat, és e tárgyban elvártam volna a pénzügyi bizottság azon indítványát, miszerint a ház utasítsa a belügyministert törvényjavaslat benyújtására, melylyel a városi főispáni intézmény megszüntettetnék. Ennek volna sikere, de az olyan fölszólalásnak, milyen a pénzügyi bizottságé : nincs. Mert mi lesz ennek következménye ? a beíügyminister ur azt fogja mondani, hogy meg fogja tenni előterjesztését az arrondirozással együtt. Ezen kérdés azonban nincs összekötve az arrondirozással, és oly nagy dologgal ily csekély dolgot összekötni, nem czélszerü. Mint tegnap az igazságügyi minister ur kifejezte magát: évek szükségesek ily nagyobb reform keresztülvitelére; már pedig minekünk rögtöni intézkedésre van szükségünk. Én a tisztelt képviselőházat kérném, méltóztassék határozatképen, amint a pénzügyi bizottság is kívánja, „utasítani a belügyministert, hogy az 1870. XLII. törvényczikk 52. szakaszának megváltoztatására és az abban megállapított külön városi főispáni intézmény megszüntetésére még ez ülésszak alatt nyújtson be törvényjavaslatot." (Helyeslés bal felől) Ennek azután talán csak lesz valami valódi sikere. 37*
