Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-182

182. országos ülés deczemfcer 16. 1873. 277 sokszor megtörténik, hogy egyes képviselők össze­tévesztik magukat a házzal. (Élénk helyesés jobb felől.) Legyen szabad nekem e részben egy hason­latossággal élnem. A velenczei tükör, mikor együtt van egy nagy darabban: igen értékes tárgy; de kezdjük azt elaprózni: cserepek lesznek belőle. Tessék a képviselő urnák ezt magának megjegyezni. (Hosszasan tartó helyeslés s éljenzés jobb felől.) Elnök : Simonyi Ernő képviselő ur szmélyes kérdésben kivan szólani. (Sálijuk! a szélső ba lol­dalon. Zaj.) Simonyi Ernő: Tisztelt házi Meg fogja engedni a tisztelt ház, hogy néhány szót személyes kérdésben, részint szavaimnak elferdítése ellen az imént mondottakra válaszolhassak. A tisztelt niinister ur nekem szememre hányja, hogy az idén elmondtam a tavalyi predikácziót; s igy neki ismét el kell mondania tavalyi válaszát. (Helyeslés jobb felől. Egy hang: Ez nem személyes kérdés!) Helfy Ignácz: Ha ez nem személyes kér­dés : akkor nem tudom, hogy mi az ? Simonyi Ernő: Megvallom, hogy a tisz­telt minister urnák tökéletesen igaza van abban, hogy, a mit ő tavaly felelt: az fölvilágositás volt. Bocsá­natot kérek, én ezt nem tudtam; mert én tavaly nem voltam itt, mert nem is voltam Magyarországban, hanem külföldön, egészségi okokból. (Fölkiáltások: Ez as ő baja! Több hang: Be azért tudhatná!) Be­ismerem, hogy én e fölvilágositásról nem tudtam, és hogy ez nem ment föl engem. (Ugy van jobb felöl) Azért, a mite pontra nézve mondottam: igen szíve­sen visszaveszem, és bocsánatot kérek, (Közhelyeslés) sohasem haboztam bevallani a hibát, mikor azt el­követtem. Igenis, ez ignorantia, mert azért, hogy tavaly nem voltain jelen, (Zaj.) ezen ignorantia nem menti föl azt, aki nyilvánosan fölszólal, (Atalános helyeslés.) miután annak tudnia kell, hogy miben van a dolog, annálfogva ismételve bocsánatot kérek. (Ata­lános helyeslés.) A minister ur oly értelmet adott szavainak, mintha én a minister urat vádolni akarnám akár lopással, akár mással. (Zaj.) Tisza Lajos: Én azt nem mondtam! Simonyi Ernő: Én már mondtam a múlt­kor, hogy ne méltóztassanak szavaimnak oly értelmet adni, mintha én akkor, a mikor a kormány eljárását roszalom, én a személyeket, Kerkapolyt, Szapáryt, vagy Tiszát, s ugy sorba, mint ott ülnek, vádolnám. Egyátalában nem. A ministeriumban történhetik a legroszabb do­log akkor is, mikor a ministerium legtisztább és legbecsületesebb ; de nekem mégis a ministert kell vá­dolni, s az ő dolga azután kikutatni, hogy kin van a hiba; de nekem a ministereket kell vádolnom, mert én nem mehetek oda kutatni. Ez tehát nem szemé­lyeskedés, és valahányszor itt ily észrevétel tör­ténik: mindig a ministeriumra, a ministeriumban el­követett hibákra szól és nem a ministerre. Különben, a mit én mondottam: az nem akarja a mimsteriumot lopással vádolni, (Zaj a jobb olda­lon. Fölkiáltások: Csak az kellene még!) hanem ez annyit akar mondani, hogy ott, ahol lopások történtek: a ministerium nem követett el mindent a tekintetben, hogy a legszigorúbb vizsgálat eszközöltessék. (Föl­Máltások : Be láthatja, hogy történt l) Ez miről én szólottam és szólok, és nem az, hogy a minister követ el lopást. Egyátalában nem jut eszembe föltételezni azt, hogy a magyar ministeri padokon ily emberek legye­nek ; hanem igenis föltételezem azt, hogy nem teszik meg a kellő lépéseket, s ezáltal bátorítják az erkölcs­telenséget. Ez azon eszmemenet, melyet én minden­kor követek, s ez azt teszi, hogy szigorú vizsgála­tot nem követtek, büntetést nem szabtak a vétségekre s ezáltal okozzák aztán az erkölcsi romlottságot. (Zaj.) Ezt akartam megjegyezni. Pauler Tivadar igazságügymi­ni ster : Tisztelt ház! Debreczen városának kép­viselője azt állította, hogy igen könnyű expediensünk lett volna, ha a jelenlévő és hivatalban lévő minis­terek közül valaki a felelősséget a pénzügyminister helyett a jövőre nézve magára vállalná, és azt mon­da, hogy ezen eszköznek alkalmazása úgyszólván a parlamentalismusnak abc-jéhez tartozik. Én ugy hiszem, hogy ha a ministerium consti­tuálva van, ha annak tagjai, kik még ben vannak a ministeriumban, habár csak rövid időre, az egyes tételekre nézve, tehát a dolog meritumára nézve felelnek: a felelősség, a dolog természeténél fogva egyátalában a kabinet főnökét illetik; a ministerium fejének, mint olyannak, kinek a ministeriumot ki kell egészítenie, hivatása annak idején a kabinet uj tag­jával ezen tételeket elfogadtatni, és ezért külön mi­nisternek kijelölése most nem szükséges; (Igaz! ugy van! jobb felől.) ez a kabinet főnökének állásából, az ő kabinet-alakitási hivatásából foly. (Élénk he­lyeslés jobb felől.) Az én fogalmaim szerint ez tarto­zik a parlamentalismus abc-jéhez; de nem hinném ezért szükségesnek, hogy akár egyik, akár másik oktatására, főképen a mostani takarékosság idejében külön tanszéket kellene állítani; (Atalános tartós élénk derültség.) de igen szükségesnek, sőt nagyon kí­vánatosnak tartanám, sok egyéb, de takarékossági szem­pontból is, hogy minél többen közülünk olvasnák Benthamnek a törvényhozási taktikáról irt munkáját. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Csernátony Lajos: Tisztelt ház! Az igen tisztelt minister urnák egy uj elméletére vagyok kénytelen pár észrevételt tenni; ámbár el kell ismer­nem, hogy a tisztelt minister ur egész váratlanul és szokása ellenére egy elmésseget mondott, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom