Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-182
182. osrzágos ülés deczember 16. 1873. 271 hiszen a jövedelmek szaporodtak elannyira, hogy az idén 202 millió frtra előirányoztattak azon jövedelmek, melyek 1868-ban 141 millióval vétettek föl # ; tehát 61 milliónyi évi emelkedés mutatkozik a kiadásokban. De ezen 61 milliónyi emelkedés önöknek nem volt elég. önök ezen hét év alatt elköltvén az adóhátralékokat, a közös aktívákat, az állam ingó és ingatlan vagyona egy részét, és nem számítva az uj kölcsönt, csupán a régi adósságokat : összesen 300 millión fölül költöttek. De a bevételek évenkint 50—60 millióval növekedtek, ehhez 50 mib liónyi adósságot csináltak; tehát 110 millióval költöttek többet, mint 1868-ban. És az eredmény az, hogy 1873-ra még 31 millió deficit van. Tehát az önök költsége 1873-ra 153 millióval többre megy: mint mennyire ment az összes jövedelem 1868-ban. Az ily gazdálkodás mellett lehetetlen, hogy az ország pénzügyei virágozzanak, emelkedjenek ; s hogy a bevételek is ily arányban növekedjenek mint a költségek: az meg már teljes lehetetlenség. (Igás! Ügy van! a szélső bal oldalon.) Ily gazdálkodás mellett a pénzügyi bizottság által tett reductio igen természetesen szintén nem . segit a bajon. Hacsak az volna a baj, hogy önök sokat költenek : ez már magába is nagy zavarba hozhatná az országot, — különösen az ország pénzügyi viszonyait; •— de önök, uraim, oly gazdálkodást követtek, mely nemcsak hogy sok pénzébe került az országnak, hanem másrészt az országnak hitelét megrontotta, tönkretette, és lehetetlenné tette azt, hogy legalább jutányos áron kapja azon kölcsönöket, melyekre az önök rósz gazdálkodása már kényszeritett. És ez legszomorúbb eredménye és következménye az önök rósz gazdálkodásának! Igen természetes, hogy oly gazdálkodás mellett, minőt önök követtek, más eredmény várható nem is volt. Nem akarok én most hosszas példákat idézni; oly nagy már az évek által összehalmozott tények sokasága, hogy azokat egy beszédben kimeríteni nem is lehet; én csak jelezni akarom az irányt, melyben önök működtek, és mely oda vezetett, hogy nem csak pénzünket, de hitelünket is elvesztettük. Ilyen például azon irány, melyet önök a vasutak építésénél követtek. Ez oly seb, mely a legtátongóbb, mely legtöbbe került az országnak, legjobban fáj, és még igen sokáig fájni fog. Önök, uraim, nem építették a vasutakat terv szerint, nem építették azokat a parlament előtt nyíltan és világosan kimutatva terveiket; hanem a parlamentet mintegy belefonták lassankint egy vasútnak oly módoni fölépítésébe, minőbe valószínűleg beleegyezni nem fogott volna: ha önök mindjárt eleinte ezen valóságában terjesztik elő a tervet. Ilyen például a fiumei vasút. Ezen vasútnak létrehozását az ország soha meg nem szavazta. Mint egyik teendő, mellékesen ki lett ugyan jelölve. Már régen, még a pozsonyi országgyűléseken sürgettetett e vasútnak létrehozása, mert ez a nemzet átalános kívánsága volt; de e vasútnak tervezete, engedélyokmánya és az ez iránti szerződés és törvényjavaslat, a ház előtt soha nem volt. Önök megkötötték a szerződést, isten tudja minő módon, saját felelősségökre. Mert azt soha nem mondták meg, számtalan sürgetéseink daczára. És minden esztendőben, amint a költségek haladtak, évről-évre többet kértek e czélra. Eleinte 16 milliónál kezdték, azután 30 milliónál végezték, és most, midőn be van fejezve : azt mondják, 30 millióval többe került, és még 17 millió követelése van a vállalkozóknak. Van-e? Nincs-e? Jogos-e ezen követelés, vagy nem? azt én természetesen nem tudom; hanem óhajtanám, hogy miután e tárgy számtalanszor föl említtetett, a kormány többé belőle titkot ne csináljon, hanem az ország hitelének és becsületének érdekében egyszer már terjeszsze a ház elé a dolog valódi állását. (Élénk helyeslés bal felől.) Emlékezünk mindnyájan, hogy a múlt évben a kormány szerződésre lépett egy consortiummal, melynek sok millióra menő erdőséget adott el a határőrvidéken. Akkor azt mondták, hogy ez igen jói sikerült vállalat, és az államra nézve igen hasznos. Nehéz volt hozzászólnunk: hasznos-e vagy nem, mert a részletek nem közöltettek velünk. A kormány megkötötte az üzletet, és tudatta hírlapok utján, hogy az az országra nézve hasznos. A képviselőház azonban nem tudott a dologról semmit; ámbár 30 és néhány milliónyi vagyon elárusitásáról volt szó. Igen; de mi történt ? Az átalános pénzügyi helyzet változott, és azok, kik az állammal a szerződést megkötötték : azt találták, hogy az nem oly előnyös, mint hitték. Tehát visszaléptek a szerződéstől. És mit hoztak föl okul? Azt, hogy a ministerium nem teljesítette azon kötelességét, melyet szerződésileg elvállalt: azaz nem adott neki bizonyos helyrajzokat, sőt még a fölméréseket trassirozni- sem kezdette meg, holott kötelezte magát, hogy bizonyos napon a munka készen lesz. Igaz-e hogy a rajzok ki nem szolgáltatása oly nagy hátrány a consortiumra nézve, vagy nem? az mindegy. Ha a körülmények a szerződést hátrányossá tették: joga volt a consortiumnak ily kifogásba kapaszkodni ; mert ez ki volt kötve a szerződésben. De mikép felel hanyagságáért a kormány? Vagy teljesíthetők voltak a munkálatok, vagy nem? Ha teljesíthetők voltak: menthetetlen mulasztás volt a kormány részéről, hogy nem teljesítette a föltételt, midőn tudta, hogy ez ily káros következményekkel járhat. De ha nem volt teljesíthető : mit mondjunk
