Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-181
244 . országos ülés deezember 15. 1873. ígért fölvilágosítást nem adta meg, indítványt kívánt tenni, hogy a mára kitűzött napirendről a költségvetés tárgyalása halasztassék el; ma a mimsterelnök ur helyett válaszolt az igazságügyéi' ur; de azt kérdem, tisztelt ház: vajon olyan természetü-e a válasz, melyet a minister ur adott, hogy a ház csakugyan belebocsátkozhatik, a parlamenti szobásokkal és a ministeri felelősséggel összeegyeztetheíőleg, a költségvetés tárgyalásába? Azt mondotta ugyan az igen tisztelt minister ur, hogy igenis belebocsátkozhatik; mert hiszen a ház nem szavazza meg a költségvetést egyik vagy másik ministernek, hanem az országnak. A minister urnák ezen kijelentése jellemzi legjobban ami állapotainkat; jellemzi azon helyzetünket, hogy a ministerek nem látszanak fölfogni a maguk felelősségét. {Igásl ügy van! a szélső-bal feUl.yHogyan? Kern a ministernek szavazzuk meg a költségvetést? Nem a ministert teszszük a következményekért felelőssé? A ministernek mindegy, akárminő budgetet szavaznak önök meg? A minister azt elfogadja? Hogyan lehetséges az, hogy két legfontosabb tárcza, tudniillik a pénzügyi és közlekedési, melyek pénzzavaraink kutforrásai és íookozói, üresedésben lévén, a budgetet tárgyaljuk? Mert méltóztassanak megengedni, azt. hogy két minister ő felsége parancsára ideiglenesen továbbviszi teendőit, a parlamentben soha senki másként nem értelmezte, mint a hogy Debreczen városának érdemes képviselője mondotta, hogy az administratio teendőit továbbviszik, hogy az administratio meg ne akadjon; de hogy ezen ministerek a parlamentben fogadjanak el törvényeket utódaik felelősségére: az a dolog természetével, a ministeri felelősséggel ellenkezik. (Helyeslés hal felöl.) Nekem nem czélom a bndget tárgyalását hátráltatni ; hanem az egyátalában meg nem fér a budget-íárgyalás természetével és a pariamentalismussal, hogy a ministerium oly állapotában, miiyenben jelenleg van, a budget tárgyalásába belemenjen a parlament; mert nincs kormány, mely maga felelősségére elvállalja azt már előre is, amit a ház megszavazni fog. Ha valamely minister, aki marad és helyén maradni akar, elvállalja saját felelősségére a budgetet: azt értem; de hogy egy minister, aki csak ideiglenesen ő felsége parancsára viszi addig a teendőket, míg utóda találkozik, ennek felelősségére vállalja el a budgetet: az egyátalában megfoghatatlan, az lehetetlenség. {Igasl Ügy van! a szélső-bal felől.) Egyébiránt, tisztelt ház! én kötelességemnek tartom egy más körülményre is figyelmeztetni a tisztelt házat. (JEalljukl HalljuJcl) Az igazságügyminister ur előadta azt, hogy a mimsterelnök által múltkor bejelentett két ministernek lemondását ő felsége elfogadta, és más változás nincs a ministeriumban; az illető miuisterek ő felsége parancsára addig is helyükön maradván, míg utódaik találkoznak. Már, tisztelt ház! mindenki tudja, hogy lényegesen más változás is történt a ministeriumban. A ministerelnök, az összes ministerium nevében beadta lemondását ő felségének. Ez oly tény, mit a parment előtt elhallgatni nem lehet; (Igaz ! Ügy van l bal felől) mert a parlamentnek ehhez, mint az alkotmányos cselekmények legfőhbikéhez, joga van hozzászólani. Senki sem vonja kétségbe azt, hogy ő felségének, a törvény szerint, joga van a korona tanácsosait tetszése szerint választani; erre nézve a törvény nem szab korlátot elébe. A parlamentalismus exigentiája azonban s a gyakorlati kivibetőség szükségessé teszi azt, hogy az ily módon kinevezett koronái tanácsosok, azaz a ministerek, birják a törvényhozás többségének bizalmát, mert ha nem birják: akkor természetszerűleg nem fogják a kormányzást tovább vihetni; mert nem fogják keresztülvihetni a parlamentben azon intézkedéseket, melyeket kormányzási politikájok érvényesítésére szükségeseknek tartanak. (Igazi Ügy vanl a szélső-bal felől.) Amint tehát ő felségének egyrészről joga van tanácsosait korlátlanul választani; ugy másrészről a gyakorlat szüksége megkívánja, hogy azok a parlament többségének bizalmát birják. Midőn tehát az mondatik, hogy ő felsége nem fogadta el a ministerek lemondását: királyi jogával élt; de a paiiameníalismus megkívánja azt, hogy azon minister, kinek lemondása el nem í'ogadtatik: magára vállalja a felősséget azon alkotmányellenes helyzetért, melybe a törvényhozást hozta az által, hogy tovább is viszi a kormányt akkor, mikor a törvényhozásban a többség bizalmát nem birja. {ügy vanl bal felő.l) A fejedelemnek joga van el nem fogadni a minister lemondását, absoluí el nem fogadni akkor, mikor a kormány és a korona közti különbözet volt oka a lemondásnak; van joga el nem fogadni máskor is; de midőn máskor a minister, a parlamentben való állásánál fogva, kényszerítve látja magát, vagy czéíszerünek találja ő felségének lemondását beadni: akkor, a parlamentalis szokás szerint, én nem tudok rá esetet, hogy valamelyik alkotmányos fejedelem a ministernek meghagyta volna, hogy maradjon helyén továbbra is. mielőtt megkísértette volna más pártok főnökeivel értekezni, és mielőtt azok nem jelentették volna neki, hogy ők állandó és erős kormányt, e perczben alkotni nem képesek. Olyankor igenis' ő felsége megparancsolhatja az addigi minisíerekuek, hogy tartsák meg helyüket; de egyszersmind, hogy a dolog tisztáztassék, azon egyedüli bíróra való hivatkozás, — ki biró lehet a kormány és törvényhozás közt, hogy ha a többség
