Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-180

236 180. országos ülés deczcmber 13. 1873. Tisza Lajos közlekedési minister: Tisztelt ház! Volt alkalmam épen kifejezést adni szintén azon nézetemnek, hogy nálunk különben is nagyon nehéz ily társulatokat létrehozni, tehát vigyáznunk kell arra, hogy törvényhozás utján még ne nehezítsük részint az ily társulatok létrejövetelét, részint a fönállók megmaradását. Azonban egyre bátor vagyok a tisztelt házat figyelmeztetni. Mindkét módosítás, mely érdemleges, két oly egyéntől hozatott be, kik ezen téren igen sok gyakorlattal és tapasztalattal bírnak, és kiknek nézetére, részemről, ép ezen okból is nagy súlyt fektetek. Az egyik módositvány behozatott Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur által. A másik érdemleges módositvány most hozatott be Simonyi Lajos képviselő ur által. Azonban ezen két módositvány némileg egymással ellenkező irányt követ. Az első módositvány még oly társulatokra is akarja a törvénynek a kártérítésre vonatkozó bizonyos intézkedéseit kiterjeszteni, melyek nem is belvizek szabályozása végett alakulnak ; Simonyi képviselő ur pedig még azokra sem akarja kiterjeszteni, amelyek a belvizek szabályozása végett is a 23. §. értelmében már régebben alakultak. Én nagyon fontosnak tartom a kérdést, és minthogy a másik módositvány a központi bizottsághoz utasíttatott: kívánatosnak tartanám, hogy ez utóbbi is oda tétessék át. (Helyeslés.) Sőt kívánatos volna, hogy az indítványozó urak fölkéressenek arra, hogy a központi bizottságban a szövegezésnél résztvegyenek. Nem tudom, lehetséges-e ez; de én nagyon óhajtom, hogy megtörténjék. Elnök : Méltóztatnak megnyugodni abban, hogy ezen módositvány is a központi bizottsághoz utasíttassák? (Helyeslés.) A központi bizottsághoz utasitta tik. Molnár György : Azt hiszem, hogy a most megszavazott törvényjavaslat igen nagy szükség pótlására vezet. De tapasztalásból meg vagyok győződve arról is, hogy ha ezen specificus érdekek kielégítésére hozott törvényben az ezen utón alakulandó társulatok műveinek megvédésére szintén specificus intézkedések nem tétetnek: ezen törvény alapján minél kevesebb társulat bátorkodik megalakulni. A tapasztalás ugyanis azt mutatja, hogy ha nagy ellenség, például a Tisza ellen építünk gátakat: a veszedelemtől való félelem miatt azokat föntartjuk. De ha ismét az Ér, vagy a Berettyó szabályozása végett építünk csatornákat: a száraz esztendőkben a csatornákat elpusztulni engedjük. Tudok társulatokat, melyek százezreket költöttek, és 2—3 szárazabb időjárású esztendő után a csatornák megsemmisültek. Minél kisebb lesz tehát a veszedelem, mely ellen a létesítendő védelmi műveknek küzdeniük kell: annál inkább ki lesznek téve ezen apró árkok a beiszapoltatásnak. Kimondja ugyan a törvényjavaslat 13-ik §-a, hogy ezen művek az illető közigazgatási tisztviselők oltalmára bízatnak; de tapasztalásból tudjuk, hogy az ily átalános intézkedés e műveket egyáltalában meg nem védelmezi. A közrendőri törvények és a közigazgatási tisztviselők védelmére bízni ezen árkokat annyi, mint azokat biztos megsemmisülésnek kitenni. (Ellenmondás jobb felől). Én ezt tapasztalásból tudom. Lehetne ugyan azt mondani, hogy ezen műveknél alkalmaztassanak az 1871-ik évi XL-ik törvényczikk rendelkezései, melyek a gátrendőrségről szálának. Ezeket azonban ezen apró művekre alkalmazni nem lehet. Én tehát azon nézetben vagyok, hogy czélszerü volna a 15-ik §. után oly §-kat venni föl, melyek ezen művek védelmére vonatkoznak. Bátor vagyok e tekintetben javaslatot tenni. Előre el kell ismernem, hogy az általam beterjesztendő javaslat oly dolgokat is tartalmaz, a melyeket mindenesetre nagyon megvizsgálni szükséges, de miután most már e törvényi avaslatnak 2-ik §-ára nézve beadott módositványok a központi bizottsághoz utasíttattak, előre nemcsak beleegyezem, sőt kérem azt, hogy az általam tett módositványok is a központi bizottsághoz utasíttassanak. A 15-ik §. után a következő 3-ik §-t kérném betétetni. Lenne a 16-ik §. (Olvass:) „A belvizek levezetésére létesített minden munkálat és építmény, nemkülönben a vizeresztő árkoknak és a belvizek levezetésére szolgáló patakoknak, természetes ereknek és vízfolyásoknak megrongálása mindenkinek tiltatik ; jelesen tilos : a) a gátat leásni, kivölgyelni, bevágni, átszúrni, róla gyepet szedni, vagy a gátba czövekeket, rudakat vagy egyéb tárgyakat beverni; b) a gát tetejére vagy lejtőjére anyagszereket lerakni, fát vagy csemetét ültetnt; c) a gát s a viz meder között már meglevő vagy megkezdett ültetvényeket rongálni, d) a gáton keresztül az e végre készített átjáró helyeken kívül szekerezni, lovagolni vagy marhát hajtani. A gát tetején való szekerezés, lovaglás vagy marhahajtás, vagy a gátnak barmokkal legeltetése csak ugy és akkor történhetik, ahogy és mikor azt az illető társulat megbízottja megengedi. Hasonlóan tilos: e) a vizlecsapoló árkokon keresztül szekerezni vagy barmokat hajtani, s azokat bármi módon becsapásolni, f) a vizlecsapoló árkok medrét elrekeszteni, azokban halászati vagy kender-, len-áztatási készületeket fölállítani ; g) az átjárókon a korlátokat rongálni. A 14-dik §-ban fölsorolt tilalmaknak gondolatlanságból megszegése az 1868: LIV. törvény-