Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-180

180. országos ülés deczember 13. 1873. 227 Midőn tudniillik oly intézkedésekről van szó, amely intézkedések a monarchia ezen felének, Magyaror­szágnak, a magyar államiságnak lehetnek hátrányo­csak: akkor nekünk, a másik fél meghallgatása nél­kül is szabad oly törvényeket alkotnunk, a melyek a kiegyezési törvényt sértik. így például sérti e tör­vényt az is, hogy a „magyar hadsereg" kifejezés, mely a kiegyezési törvénynek, ismétlem, egyik alap­tételét teszi: ezen törvényt sértőleg, tehát nem ren­des utón, küszöböltetik ki. Engedelmet kérek; tisz­telt ház, meg kell javítanom egy kifejezésemet, hogy tudniillik, midőn mondottam, hogy a magyar hadse­reg hiánya csak a monarchia ezen felének, csak Magyarországnak lehet hátrányos; mert én ugy va­gyok meggyőződve, hogy a magyar hadsereg hiánya, de sőt még azon körülmény is, hogy a „magyar had­sereg kifejezés" az utóbb alkotott törvényekből ki­dobatott, és ez által a magyar hadsereg létesítése megnehezittetett: az én nézetem szerint, nemcsak Magyarországnak, nemcsak a magyar trónnak hát­rányos ; hanem, meggyőződésem szerint, hátrányos az az egész monarhiának, s így ugy az osztrák csá­szári, mint a magyar királyi trónnak. Módosításomat, tisztelt ház! annak helyén fo­gom előterjeszteni. Ez alkalommal csak kijelentem, miszerint ha a tisztelt ház, ezen módosítást nem fogadná el: az e tárgyban részünkről minden ha­sonló eljáráshoz hiven, mi a harmadik fölolvasásnál ezen törvényjavaslat ellen fogunk szavazni. {He­lyeslés bal felől.) Csanády Sándor: Tisztelt ház! Én, ki elveimnél fogva ellensége vagyok a közösügyes n­tézményeknek.... {Derültség jobb felől) Hiába nevet­nek uraim, ki mondom ezt százszor is önök előtt, s valójában csodálkozásomat kell kifejeznem a fölött, hogy önök akkor, midőn a közösügyes intézmény fölött kárhoztató Ítéletet mondok: nevetnek ; holott a jelenlegi mostoha pénzügyi viszonyok, a mostani bankrott épen ezen közösügyes viszonyoknak tulaj­donítható. Mondom, tisztelt ház, miszerint én, aki elveim­nél fogva ellensége vagyok a közösügyes intéz­ménynek, aki a törvénynek korlátai közt igenis mindent el fogok követni arra nézve, hogy hazánk minden bajának és veszedelmének oka: a közös­ügyes kiegyezés megszimtettessék, hogy ettől mene­küljön, ha kell, még azon áron is, hogy a magyar király fejéről az osztrák császári korona lehullanék. Én, miután nem akarom azt, hogy hazám polgárai­nak vére a közösügyes intézményért ontassek : a tárgyalás alatt lévő javaslatot még a részletes tár­gyalás alajrjául sem fogadom el. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Pulszky Ágost előadó: Tiszelt ház! Mint a központi bizottság előadója, ugyanazon hely­zetben találom magam ma, a két előttem szólott képviselő úrral szemben, mint épen ezelőtt egy év­vel, midőn szintén e kérdés forgott fönn, s ugyan­azon indítványok tétettek hasonló részről, amiért is nem marad egyéb hátra: mint azt, amit tavaly mondottam, ismételni; illetőleg egyszerűen azon álláspontot constatálni, melyet a ház többsége tavaly e kérdésben s az idén is, amennyiben az osztályok­ban már nyilatkozott, elfoglalt. Távol legyen tőlem, tisztelt ház. Várady Gábor tisztelt képviselő urat azon váddal illetni, hogy a közjogi alapot kívánja megtámadni, s legkevésbé illenék ez hozzám, mint a központi bizottság elő­adójához, akkor, midőn ezen a közjogi állapotból következő törvényjavaslat védelmére kell szót emelnem. Azt állította Várady képviselő ur, hogy mesz­sze vezetne taglalása annak, mily eredménye lett volna annak, ha a magyar hadsereg kifejezés fön­tartatott volna a törvényben, s ha ehhez mérten történtek volna a további intézkedések. Én itt csak azt ismétlem, hogy ez messze vezetne, s hogy a ház többsége e tekintetben nem osztozott azon egyéni meggyőződésben, melynek ő kifejezést adott, hogy tudniillik e tekintetben pénzügyileg jelentékeny meg­takarítások történhettek volna, a védképesség meg­felelő fejlesztése mellett. Ép azért, mert a tisztelt ház többsége e véleményt nem helyeselte tavaly, nem helyeselte az osztályokban ma: bátorkodom a tisztelt háznak a régi álláspont föntartását ezúttal is ajánlani. Csiky Sándor: Tisztelt ház! Szólanom kell a tárgyhoz két oknál fogva; először Várady Gábor tisztelt képviselőtársam előadására van ész­revételem, azután pedig a központi bizottság elő­adójának egy állítására. Várady képviselő ur azt állította, hogy a ki­egyezés alapját képező 1867: XII. törvényczikkett egyoldalúkig ezen házban tárgyalni és megváltoz­tatni nem lehet. Én ezt nem ismerem el. Ezen ház­ban alkottatott azon 1867: XII. törvényczikk: tehát ezen házban töröltethetik el, ha a nemzet érdeke ugy kívánja. Hogy ez nem oly fundamentális tör­vény, hogy ez nem oly idegen nemzettel kötött pac­tum conventum, mely ugyan azzal folytatott együttes tárgyalás nélkül módosítást nem szenvedhetne: arra példát adtak önök maguk az 1867: XII. törvény­ben, ahol a hadsereg önállósága világosan említtetik a 11. és más §§-okban, és mit tettek önök? A. kö­vetkező évben a kormány törvényjavaslatot terjesz­tett be, amelyben már a magyar hadsereg megemlí­tése is kiküszöbölve lett, a mely e pactum convectum­nak nevezett alaptörvényben meg volt alapítva, s annak következése az lett, hogy a többség elfogadta, hogy Magyarországnak nincs önálló hadserege, hanem csak magyar hadcsapatai. S miután nincsen kimondva az 1867: XII. törvényben az, hogy közös hadügy­29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom