Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-178

178 országos ülés derzember 6. 187."}. lí>9 hiszi, hogy azokat nem adhatja ki: én ez iránt mindenesetre a képviselőház határozatát fogom provocálni. Tisza Lajos közmunka- és közlekedési minlster % Nem nagyon erős a hangom, tehát meglehet, hogy Simonyi Ernő képviselő ur nem hallotta, amit mondtam; mert azt nem tételezhetem föl, hogy nem akarta érteni. Én nem mondtam, hogy nem gondolom az irományokat kiadhatóknak. Én azt mondtam, hogy igenis az irományok kiadhatók, s azok egy része ki is van adva, másik része a társulat tulajdonát képezi, de bekövetelhető és kiadható. Constatáltam, hogy bármelyik irat bármikor kiadható. Simonyi Ernő: Bocsánatot kérek, nem hallottam, mert nagy zaj volt. Tisza Lajos közmunka- és Mim** lekedési miiilster I Azt is méltóztatott mondani, hogy nincs ráirva a fölszólitásra ezen szó: „Interpellatio". Bocsánatot kérek, a dolog ugyan nem lényeges, de nem szoktam olyat mondani, ami nem áll, s ennélfogva constatálom, hogy az eredeti irat élén, melyen a képviselő ur aláírása látható, — nincs ugyan szerencsém aláírását ismerni, — de miután az aláírás különbözik a többi írástól, föltételezem, hogy saját aláírása, s ott áll eszó: „Interpellatió" • Azt is méltóztatott mondani, hogy honnan tudhatta volna meg, hogy az irományok az irattárba vannak letéve. Méltóztassék megnézni a folyó év június 20-iki ülés naplóját: akkori beszédemben ugyanakkor, midőn a jelentést beadtam, kijelentettem, hogy az eredeti okiratok mind le vannak téve az irattárba. Én tehát nem tehetek róla, ha azt méltóztatott nem tudni. Amit magára a dolog érdemére méltóztatott mondani, minthogy most a kérdést nem tárgyaljuk, arra ezúttal nem felelek; de felelnem kell arra, hogy a képviselő ur nem teszi föl, miszerint ily fontos ügy, mint a keleti vasút tárgyában beérkezett beadványok: a ministeriumban nem tárgyaltattak volna. Igenis tárgyaltatott minden kérdés, ele nem bizottságilag és nem jegyzőkönyvileg, hanem tárgyaltatott az illető osztály által, és az osztály véleménye az előadmányi ivén olvasható, s ugyanott olvasható a kiadmány tervezete is, és az, mint mondám, az irattárba letéve van. Továbbá azt mondta a tisztelt képviselő ur: mirevaló a kormánybiztos, ha általa a kormány nem szerez tudomást arról, ami a társulat közgyűlésén történt. Én nem ezt mondtam, hanem azt, hogy a kormánybiztosnak oly jelentése mely mellett fölterjeszti az okmányokat, nincs: tehát nem is adható ki, mert a jegyzőkönyvet az igazgatótanács terjeszti föl. A kormánybiztos tesz jelentést, a mennyiben rendesen még a közgyűlés napján megjelen a ministernél. A ministernek tehát tan tudomása a dologról; de oly jelentés, milyet a tisztelt képviselő ur kíván : nem létezik; azt tehát nem adhatom be ; de beadtam mindazon iratokat, melyek e tárgyra vonatkoznak. Végül engedjen meg Simonyi Ernő képviselő ur még egy megjegyzést. Legyen meggyőződve, hogy ott, hol közszolgálatról van szó, sem részrehajlást, sem kíméletet nem ismerek ; de legyen meggyőződve arról is, hogy, hitem szerint, elődeim nem is várják a kíméletet; mert nem szorultak rá. Fognak ők felelni ott, ahol felelniök kell. Én sem hivatva nem vagyok, sem pedig ők tőlem el nem fogadnák, hogy ügyvédjük legyek. (Helyeslés jobb felől.) Elnök : Tudomásul veszi-e a ház a minister által Simonyi Ernőnek adott választ ? (Fölkiáltások: Tudomásul veszszük \) Tehát tudomásul vétetett. Ami a pótjelentést illeti, mely a keleti vasútra vonatkozik: az ki fog nyomatni és szétosztatni, előzetes tárgyalás végett pedig a vasúti és pénzügyi bizottságoknak kiadatik. Következik a napirend első tárgya, a XXVIII. számú sorsjegyzékben foglalt kérvények tárgyalása. Molnár Antal előadó (olvassa az 1—3. sorszámok alatt Segesvár városa és széke kérvényét: „az ország nem magyar ajkú polgárainak jogait és kötelességeit állítólag sértő 1868: XLIV. tezikk rendeleteinek megváltoztatásai' végett ; úgyszintén Zarándmegye, Újvidék és Nagy-Kihinda kerület kérvényét Segesvár föliratának pártolása tárgyában; nemkülönben a 4—6. sorszámok alatt Győr, Erzsébet- és Pest városok kérvényét Segesvár föliratának visszautasítása tárgyában.) A kérvény! bizottság véleménye a következő : (Halljuk!) A nemzetiségek egyenjogúsága tárgyában alkotott 1868. évi XLIV. törvényczikk az e hazát lakó egyes nemzetiségek irányában mindazon viszonyokat illetőleg föntartván a teljes egyenjogúságot, melyekre nézve az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége és az igazság pontos kiszolgáltatása nem tesznek külön szabályokat szükségessé: a bizottság Segesvár városa és széke kérvényét Zarándmegye, NagyKikinda kerület és Újvidék pártoló kérvényével egyetemben, visszautasitandónak véleményezi. Fabriczius Károly: Tisztelt ház! Minthogy azon súlyos bajokat, melyek eltávolításáról a segesvári kérvényben sző van, személyes tapasztalásból ismerem: kötelességemnek tartom e házban kijelenteni, hogy a kérvényi bizottság javaslatával egyet nem érthetek. A szóban forgó ügy ezen házban már ismételve fölvettetett, s valódi alkotmányos szempontból tekintve, nem csekély jelentősséggel bir. De épen azért, mert ily nagyfontosságú : azon nézetben vagyok, hogy sem igy mellékesen egy kérvény tárgyalásakor meg nem oldható, sem a jelen időszak, melyben más kérdések parancsolólag előtérbe lép-