Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-177
177. országos íi'<'-< engem jelen indítványom előterjesztésére ösztönöztek; szorítkozni fogok csupán annak fejtegetésére, miért kívánom én ezt csupán egy huszonötös bizottságra bizni. Tisztelt ház! Sürgős lévén a dolog, s átalános lévén a kívánság, hogy mielőbb mód találtassék ez ügyek orvoslására; én azt hiszem, leghamarább czéít ér a tisztelt ház, ha ez ügyet egy bizottság elé terjeszti, mert azt hiszem, hogy ha a bizottság, a kormánynyal egyetértőleg, működését elkezdi: annak tagjaitól a fölmerülő esetekben fölvilágosítást kérhet, s az eltérő nézetek kiegyeztetését megkísértheti. így sokkal hamarabb el lesz érve a czél, mint ha a kormányt kérnők föl arra, hogy egy javaslatot terjeszszen elő. Különben az esetben sem volna más eljárás, mint hogy a ház egy bizottságot küldjön ki, mely a kormány javaslatát fontolóra vegye, s ha eltérő nézetek vannak akár a módra, akár az eljárásra nézve, azonnal kiegyeztetni próbálja. Ez, azt hiszem, hosszadalmasabb ut volna. De más okok is indítottak arra, hogy a háztól egy bizottság kiküldését kérjem. A bizottság munkálkodása mind a módozatra, mind a baj orvoslására nézve nyilvánosabb. Minden egyes képviselő tudomást szerezhet magának az ügyek állásáról és arról, miként lehetséges és kell segíteni. Ez a legjobb ut és mód arra, hogy minden képviselő meggyőződése szerint előmozdíthassa az ügyet. Még egy fontos körülmény lebegett előttem akkor, midőn indítványomat beadtam: tudniillik az, hogy a kényszer-helyzettől mentve legyen a ház, mert ha a kormány oly időben adná be újból ezen törvényjavaslatot, melyben nem volna egyéb választás , mint hogy még azon esetben is, ha a kormány módozataival nem egyeznék a ház véleménye, mint az a múlt hetekben mondatott : csak azon kettő közt kell választani, vagy éhen hagyni a népet, vagy a rósz módozatot elfogadni. Annálfogva, mondom, ezen indokból is, nehogy ily kényszer-helyzetbe jussunk, kívánnám, hogy a küldöttség megválasztatván, küldetését a kormánynyal egyetértőleg végezze. Tisztelt ház! Hogy a jelen helyzet aggasztó és komoly, mindnyájan elhiszszükés átlátjuk; de én, nézetem szerint, még az 18 60-iki éveknél is aggasztobbaknak és komolyabbaknak látom azon pénzügyi helyzetet, melybe hazánk sodortatott, miután egy pénzintézet sincs, mely segélyt nyújthasson bármely megszorult földművesnek. Aggodalmam, azt hiszem, nem alaptalan, ha azt hiszem, hogy a helyzet sokkal aggasztóbb és komolyabb, mint volt 1863-ban, és én elhiszem, hogy ezen küldöttségnek súlyosabb föladata leszen eltalálni ezen módot, miként lehessen segíteni ezen. De én azt hiszem, hogy az erős akarat és azon indok mellett, hogy ezen bajon okvetlenül kell deczember 3. 1H7Í5. 191 segíteni: a bizottság föl fogja találni azt az utat, azt a módot, miként lehessen legjobban eljárni. Tisztelt ház! Tudom én, hogy sokakat visszariaszt azon tudat, hogy a pénzválság kitörésekor a kormány mindent elkövetett, és fáradozott abban, hogy ezen bajokat megorvosolhassa, és mégis oly csekély azon eredmény, mely kivivatott a kormánynak minden ügybuzgalma mellett. Ezt sajnosán tapasztaljuk ; de mégis azt mondom, hogy meg kell különböztetni a pénzválságot a mostani bajtól; mert a pénzválságnál pénzüzérkedő emberekről volt szó, kiknek csakis személyes hitelök volt, holott itt a földben és munkában van biztosíték, j Annálfogva nehezebb volt a pénzválságnál a I helyzet, a segítség tekintetében azonban a földmül vésnél megvan a föld, amely megbecsülhető, meg| van a munka, amely értékesíthető, annálfogva a S helyzet könnyebb lesz. hogy segíthessünk. Tisztelt l ház! midőn a pénzválság kitört, az üzérkedők.pénzI emberek, bankalapitók lármát ütöttek arra nézve, S hogy bajaikon segítve legyen; fölhívták majdnem az egész világot, hogy bajaikon segítve legyen és jajkiáltásuk eljutott a kormányig, és a lapokban olvastuk, hogy a kormány majd itt, majd amott Bécsben kieszközlött pénzt, és hitelt nyitott számukra; sőt kieszközölte, hogy a bankacta fölfüggesztessék, és annyi bankot nyomassanak, amennyit megbírnak. Tisztelt ház! mit tett a kormány arra nézve, hogy a földművelő népen segítve legyen? Mindekkoráig nem tudom, hogy tett volna valamit; annyit azonban tudok, hogy a földművelő népek legnagyobb része földjét műveletlenül heverteti, és hogy sok helyütt, majdnem országszerte, szemetet vetett jó és tiszta mag hiánya miatt, minek folytán különös isteni gondviselésnek kell lenni, hogy jőtermés legyen. Igaz, tisztelt ház, a kormány részéről a belügy- és közlekedési minister urak által benyújtott iratokban a dolognak sürgős volta ki van fejtve, s abban utalva van a veszélyre s az Ínségre. De daczára annak, hogy ezen iratok november 15-én nyújtattak be, csak deczember elején jutottak kezünkhöz : mindazonáltal azon indítvány, amelyet benyújtottam, engem arról győz meg, hogy egy bizottságnak e tekintetbeni magválasztását a tisztelt háztól elrendeltetni kérjem. Mert az előterjesztésnek első fejezetében szó van a dolog sürgősségéről, a többiben pedig mikénti intézkedésről, sőt egy helyen b) alatt ez mondatik: „hogy azon nem remélhető esetben, tudniillik hogy ha munkát nem kapnak: akkor őszszel vagy télen, vagy pedig, ha ez sem vezet czélhoz, tavaszszal kell majd gondoskodni arról, hogy a bajokon segítve legyen." Itt tehát kérdés tétetik arra nézve : vajon őszszel, télen, vagy nyáron történjék-e a segélyezés?
