Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-177

177. országos ül is Dr. Oláh Gyula s Mindig teljes kész­séggel szoktam magam az elnök ur parancsának megadni; azonban bátor vagyok emlékeztetni a tisz­telt elnök urat, hogy midőn másodszor bátorkod­tam fölállni : azon kezdettem, hogy részint sze­mélyes kérdésben, részint szavaim félremagyarázása miatt szólalok föl. Szavaim félre lettek magyarázva akkor, mikor a tisztelt minister ur agy utalt reá azokra, mintha én az ellen szólaltam volna föl, hogy az illető már­maros-szigeti törvényszéki elnök vád alá helyeztetett. Ezt nem tettem; hanem azért szólaltam föl, mert azt tartom helytelennek, megrovandónak és — ha mint magyar embernek rosznl esik is — az or­szág szine előtt megrovandónak tartom, hogy az ország királyi ügyésze igy cselekedett. A személyes kérdést illetőleg, ha a minister nr arra utasit, hogy menjünk a bírósághoz: bocsá­natot kérek, erre azt felelem, hog3 r először én föl­adó nem vagyok; (Derültség jobb felöl.) másodszor, hogy ha a tisztelt minister ur az ily vádak iránt bir elég — nem akarom mondani kötelességérzettel — de érzékkel: az 1872-iki választások idejében a lapok telve voltak ily czikkekkel, s azok alapján eljárhatott volna. (Nagy zaj jobb felől.) Patay István: Tisztelt ház! Az igaz­ságügyéi" ur beszéde fölött itélend a közvélemény: arról szólani nem akarok; hanem Csemeghy Károly államtitkár ur kérdésére kénytelen vagyok pár szó­val reflectálni. Ő a mentelmi kérdésben különösen kiemelé, hogy kötelességünk megítélni: van-e itt politikai zaklatás vagy nincsen. Igenis én kötelességemet teljesitem, mikor azt mondom, hogy van politikai zaklatás ; mert az ő birái, ha rá nem értek három év alatt ezen dolgot meg­bírálni és csak épen most érnek rá: ez azt mu­tatja, hogy politikai zaklatás forog fön; de mu­tatja azt is, hogy kötelességüket mily hanyagul tel­jesítő hivatalnokok vannak ott, és arra kérem az államtitkár urat, hogy amily hévvel beszélt itt a hivatalnokok önállósága mellett, oly hévvel tegyen rendelést a hivatalokban. A kiadatásba beleegyezésemet nem adom. Simonyi Lajos báró : Tisztelt ház ! Nem volt szándékom e tárgyban fölszólalni, és föl­szólalásomnak oka csakis a tisztelt igazságügymi­nister urnák nyilatkozatában fekszik, mely ugy tün­tette föl az előbbi felszólalásokat, mintha ezen ol­dalon a bíróságok iránt kellő bizalommal és tiszte­lettel nem viseltetnénk. (Ellenmondás jobb felől.) Részemről, megvallom őszintén, hogy, ismerve hazánk birói karát, azon meggyőződésben élek, hogy Magyarországnak — hála Isten! — van elég be­csületes és jogtudó embere, akik képesek az igaz­ságszolgáltatást e hazában elvégezni. Ha azonban bizonyos tekintetben elégedetlenség és némileg bi­deczember 3. 187:!. 189 zalmatlanság nyilvánul, az leginkább annak tulajdo­nítható, hogy épen a kormány részéről nem fordít­tatott elég gond arra, hogy a biró tökéletesen részrehajlatlan legyen, (ügy van! bal felől.) A múlt országgyűlésre történt választások alkalmával — nem titok, mert mindenki tudja — az akkori igazságügyminister ur részéről egy körlevél bo­csáttatott ki a bírákhoz, melyben meg volt mondva, hogy a részrehajlatlanságot a választásoknál ne vegyék épen oly túlságos szigorúan. (Derültség.) Tulaj donitható ez továbbá azon eljárásnak, mely a vidéki törvény­székek egynémelyüké részéről egyes képviselők elle­nében, s hogy concret példát hozzak föl, meg is mondom a nevet, Szluha Benedek képviselő ur elle­nében követtetett, midőn a királyi ügyész ugy lépett föl, mint hivatalos üldözője mindannak, aki nem a kormánypárthoz tartozik. Különösen a kormánynak, — és megmondom őszintén. — az igazságügyminister urnák nem az volna kötelessége, hogy ha itt csak némileg is oly szín­beli tonik föl egyik-másik vidéki törvényszék, hogy talán részrehajlólag jár el, — hogy a birói kart oompromittáltnak tüntesse föl, hanem hivatása volna ügyelni arra, hogy a királyi ügyészek ne tekintsék föladatuknak, politikai ügyekbe beavatkozni, és ne legyenek oly hivatalos üldözők, kik az ily eljárá­soknál a főszerepet viszik. Nem az itteni nyilat­kozatok fogják eompromittálni, tisztelt ház! a bíró­ságokat; hanem az, hogy ha a kormány nem ügyel föl arra, hogy a bíróságok részrehaj lattanul járjanak el, vagyis eljárásukban ne tekintsék a politikai színezetet irányadónak. Tudjuk, hogy Becze Antal a választás alatt be volt fogva. Három év előtt történt az itt szóban lévő kihágás, és addig, mig Becze Antal nem volt képviselő, senkinek sem ju­tott eszébe ellene keresetet indítani; amint azonban képviselő lett, ez azonnal megindittatott. Én ezen okoknál fogva, miután meggyőződésem az, hogy mindazt el kell kerülnünk, ami politikai üldöztetés színében tűnhetnék föl: a jelen esetben a kiadatást nem óhajtom, és a mentelmi bizottság véleménye ellen szavazok. (Helyeslés bal felöl.) Pauler Tivadar igazságügymi­nister: Amit a tisztelt báró ur a körlevélre nézve mondott, arra nézve röviden csak azt jegyzem meg, hogy erre nézve a múlt évben megadtam a szüksé­ges fölvilágositásokat, és idéztem a körlevél szőve-. gét, melyből kitűnik, hogy a körlevél semmi esetre sem utasította a bíróságokat arra, hogy részrehaj­lólag járjanak el; hanem csak megmagyarázta s kö­rülirta azt, amit a „politikai részvét" alatt érteni lehet és kell. Ami a királyi ügyészeket illeti, meg lehet győződve a tisztelt képviselő ur, hogy azoknak semmiféle utasításuk nincs és nem is lehet az iránt, hogy politikailag bármily szempontból zaklatásokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom