Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-177
177. országos ülés deczember 3. 1873. 187 ne szolgálhasson azon pártnak, vagy azon árnyalatnak, és színezetnek, amelynek elveit vallja? TJgy fogom én föl a mentelmi jogot, mint a mely biztosítékot ad egyedül eme szempont ellen; mert más szempontot jogosultnak nem ismerek, minden egyéb tekintetben mindenki, képviselő vagy nem képviselő, egy iránt a bíróság oltalma alatt áll. (Élénk helyeslés jobb felől) De, mert így fogom föl e mentelmi jogot: nem találom megoldva a mentelmi bizottság véleményében ama föladatot, melynek szem előtt tartása, véleményem szerint, szükséges. Nem elég ugyanis maga a causalis nexus, nem elég maga a bírói illetékesség, nem elég átalánosan a zaklatás fönforgásának kérdése: szükséges, hogy constatálva legyen az: büntettet vagy vétséget lát-e a bíróság egy bizonyos cselekményben? A kihágást sokkal csekélyebbnek tartom, hogy sem vizsgálatának elhalasztása párhuzamba hozathatnék ama functio nagyságával, mely a képviselőre itt vár. (Helyeslés jobb felől.) De igenis ama kérdés : bűntett forog-e főn, vagy helyesebben formulázva, büntettet lát-e valamely cselekményben a bíróság: ennek megvizsgálása föladata és joga a mentelmi bizottságnak és a háznak. (Helyeslés jobb felől.) A fönforgó kérdésben részemről büntettet látok. Nem terjeszkedem ki annyira, mint Bakcsi képviselő ur, aki azt ígérte, hogy nem fog a tényálladék kérdésének vizsgálatába bocsátkozni, aki azonban nemcsak ebbe bocsátkozott, hanem még a cselekményt is minősítette, sőt még a bizonyítékokra is kitért. Ez nem lehet a ház föladata, s azért én nem is bocsátkozom bele. Minden esetre áll az, hogy a bíróság az elkövetett cselekményben büntettet lát. Azt látom benne magam is; még pedig épen a Bakcsi képviselő ur áital hivatkozott, a bírói felelősségről szóló törvényben megállapított büntettet; de nem azt, amelyről az általa idézett átalános §. szól, hanem azt, a melyről ama speciális §§-ok szóknak, amelyek szerint, ha a vizsgáló-bíró valakinek személyét vagy vagyonát törvény ellenesen megsérti, vagy valaki ellen erőszakot követ el: e cselekménye büntettet, még pedig hivatali büntettet képez. Sajnos is volna, ha a biró vagy a vizsgálóbíró ama cselekménye, melynélfogva valakit kinoz, valakin erőszakot követ el : csupán fegyelmi vétséget képezne. (Élénk helyeslés.) A fegyelmi vétség egyedül szolgálati mulasztásban vagy alárendeltebb kötelességek megsértésében áll. Az előbbi cselekmények azonban hivatali büntettet képeznek és törvényünkben is igy vannak minősítve. Visszatérve oda, ahonnan kiindultam: mert csupán csak politikai oltalomnak tartom a mentelmi jogot; mert az átalános oltalom alól a képviselő sincs kivonva, ha kiadatik, és az átalános oltalom a személyre és a vagyonra nézve mindig a biró által gyakoroltatik; mert kivételes oltalom alá közönséges bűntett miatt senkit helyezni nem akarok: a kiadatás mellett szavazok. (Élénk helyeslés jobb felől.) Dr. Oláh Gyula : Tisztelt ház! Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy én is osztozom mind abban, mit előttem szóló képviselőtársam mondott. Rendkívüli körülményt látok első sorban azon módban, amint Magyarországban ezen uj igazságszolgáltatási szervezet létrehozatott. Igen sajnálom, hogy oly dolgokat kell fölemlítenem, vagy legalább érintenem, amelyek némelyeknek tudom nem tetszenek; de miután összefüggésben állnak ezen kérdéssel, és különösen ezen kérdésben követett álláspontommal, kötelességemnek tartom azokat jelezni. Midőn Magyarországon az igazságszolgáltatási apparátus elkészült: tudja minden ember, mert nyilvános titok volt, hogy körülbelől az volt a qualificatio egyik vagy másik törvényszéki elnökre nézve, hogy a főispán ráirta a folyamodványra: „politikailag megbízható", s igy a kormány a magyarországi igazságszolgáltatás kérdését egészen pártszempontok szerint mérte ki. Azonban ne méltóztassanak nagyon feledékenyeknek lenni; méltóztassanak visszaemlékezni, mi történt ezelőtt 5 — 6 évvel; méltóztassanak visszaemlékezni azon időre, midőn Magyarország némely vidékén a személyes biztonság veszélyeztetve volt a bíróságok pártos eljárása miatt ; méltóztassanak visszaemlékezni, akkor sok lap nyíltan hirdette e dolgokat. Hogy ha nem méltóztatnak erre emlékezni, bátor vagyok concret példát idézni. Idézem azon körülményt, midőn Magyarországon az egyetlenegy ellenzéki érzelmű törvényszéki elnököt vád alá helyezte az ország első criminálistája, s fön is tartotta azon vádat, mert az a törvényszéki elnök az azon vidéken kirendelt katonaságot szivarral megvesztegette. Ha egy első éves jurista nem tudja, mi a megvesztegetés, azon nem lehet csodálkozni; de ha Magyarország első criminálistája kimond egy ilyen ítéletet: az nem lehet más, mint egyenes consequentiája a pártszempontok szerint kiosztott igazságszolgáltatásnak. (Igás! TJgy van! bal felől.) Ha méltóztatnak több részletet kívánni, többel is szolgálhatok. Elmondhatok oly példát, mely szerint a választások előtt négy héttel befogtak egy embert azon gyanú alapján, hogy egy ház meggyuladván, valaki azt mondotta, hogy ezelőtt öt évvel, midőn tüz volt: az illető nem a tűzre öntötte a vizet, hanem a ház oldalára, hogy az bedőljön. Ezen vallomás alapján azt az embert befogták, s hogy a scandalum annál nagyobb legyen, a 24*
