Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-176

172 176. országos ülés. deczember 1. 1873. ugyanazon első angol bankház Rothschild által egy 150 milliónyi orosz kölcsön 5°/

0-os 93-ért. Tisztelt ház ! Ha eltekintek a mellék-föltételektől, melyek ami kölcsönünket oly nagyon megdrágítják, hacsak a sajátképeni kamatlábat veszem tekintetbe: azt látom, hogy 111 forint 60 krajczár ugy áll a 6°/

0-hoz, mint 93 az 5-höz: azaz 5 forint évi járulékért adnak 93 forintot, nekünk a 6 forintért, — hacsak Oroszországgal egy színvonalon állunk is, pedig Oroszország nem a legelső helyet foglalja el hitel tekintetében a világ pénzj>iaczán: — akkor jogunk lett volna 111 forint 60 krajczárhoz; pedig ezen ár közt. és a közt, amit mi valóban kapunk, 27 frt a különbség minden 100 forintos kötvény után, vagyis 20 millió G55 ezer forint a 76 és fél millió után, melyet most fölveszünk. (Mozgás jobb felől. Fölkiáltások: Napirendre!) Vagy ha ínég azt megengedném is, tisztelt ház .... Elnök: Kérem a tisztelt képviselő urat, méltóztassék magát a szőnyegen lévő tárgyhoz tartani. {Nagy zaj hal felől.) A szőnyegen lévő kérdés az: mi történjék azon kérvényekkel, melyek egy önálló magyar jegybank fölállítása iránt intéztettek a tisztelt házhoz? Méltóztassék tehát szorosan e kérdéshez tartani magát. {Helyeslés jobbfelől. Zajos ellenmondások bal felől.) Horn Ede : Ámbár az utasítás teljes helyességét el nem ismerhetem, mégis elfogadom és ezennel átmegyek tárgyamra. (Zaj jobb felől.) Tisztelt ház! A tények, melyeket fölsoroltam, azt gondolom, elég érthetően szólnak, és nem szorulnak commentárra, Ha már néhány nap múlva a kényszerhelyzetnek elfogadása, az elhamarkodás oly szörnyűén megbosszulja magát, ha azt látjuk, hogy az ország néhány nap alatt oly drágán fizeti a kényszerhelyzetet: kérdem, lesz-e valaki elég hazafiatlan, elég lelkiismeretlen, be nem vallani, hogy mindent el kell követni, hogy egy másik esetben, ily kényszerhelyzetbe ne jöjjünk. {Nagy zaj jobb felől.) Én, tisztelt ház, ilyesmit sem a tisztelt kormányról, sem a tisztelt házról föl nem tehetek. Pedig kimutattam már, hogy az előzmények után s a tényálladék következtében a mostani eljárást követve, azaz, ha a bank tárgyában előforduló kérvényeket mindig az egyszerű kormányhoz való utasítással temetjük el, néhány hét múlva a bankkérdést illetőleg, okvetlenül azon kényszerhelyzetben leszünk, melyet a múlt héten mindnyájan oly mélyen sajnáltunk a kölcsön ügyében ; pedig azon drága íeczkék után, melyeket a tények adnak, ezen kényszerhelyzetnek ismétlése nem lenne egyszerű vigyázatlanság ; vétek lenne a haza iránt, majdnem hazaárulás, {Élénk helyeslés bal felől.) ha az ország érdekét ismét igy föláldoznék, ha az ország miií lióit talán egy elhamarkodás által ismét elvesz^ tenök. S mit kívánok én ennek elkerülése végett? A legegyszerűbb dolgot, tisztelt ház; csak azt: | hogy alkalom adassék a tisztelt háznak ezen nagy horderejű kérdéshez nem a 12-ik órának utolsó 5 perczében hozzászólni, hanem a megelőző negyedj órában: ez bizony nem sok. Tegyük föl, hogy a tisztelt kormány, mint hogy a tisztelt kormány két év óta legalább foglalkozik az illető alkudozások és tanulmányozásokkal I egy-két hét múlva a ház elé lép, és nézeteit, ter| veit, kilátásait előterjeszti. Meglehet, hogy ekkor a ! ház határozottan a független magyar-bank mellett | nyilatkozik, és akkor ideje és alkalma lesz a kormánynak azonnal az illető előkészületekhez fogni és megkíméljük őt szintén azon kellemetlenségtől, hogy heteken át hiába bíbelődjék a tanácskozmányokkal és alkudozásokkal Bécsben ; vagy talán si| kerülni fog a tisztelt kormánynak a tisztelt házat meggyőzni arról, hogy a független magyar-bank keI resztülvihetlen, hogy a bécsi bankkal kell egyezj kednünk; és akkor a tisztelt ház nagyban és egészI ben megállapítja ezen egyezkedés alapvonalait, mely j a kormánynak utasításul szolgáland, és ha talán egy-két hónap múlva a ház elé hozza a már megkötött egyezkedést: akkor a ház igenis egy-két nap alatt elintézheti a dolgot, minthogy akkor legfölebb néhány részlet vagy alárendelt módosítás fölött kellend intézkednünk. Az elmondottak kifolyásaként a következő indítványt vagyok bátor a tisztelt ház elé terjeszteni (Halljuk!) „A kérvények 27. sorjegyzékének 36—49 számú, az önálló magyar-jegybank fölállítására vonatkozó kérvények a kormánynak kiadatnak azon meghagyással, hogy még a folyó év vége előtt terjesszen a ház elé indokolt jelentést nevezett kérvények, szintúgy a többi hasontartalmu kérvények fölött, melyek az országgyűlés folyama alatt hozzáutasittattak." Tisztelt ház! Csak egy szóm van még. Ismeri mindenki az országban a szörnyű csapásokat, melyek szegény hazánkat a közel lefolyt hónapok alatt érték: a járvány, a rósz aratás, a rendkívüli szárazság, a pénz- és hitel-válság vetekedve pusztítottak az országban. Várva várta az ország ami összejövetelünket, azon biztos reményben, hogy az országgyűlés első föladatának tekintendi azt, hogy ezen bajokkal foglalkozzék és tehetsége szerint ezek orvoslásáról gondoskodjék. Eddigelé semmit sem tettünk ezen irányban, még csak sző sem volt erről, mintha a mi választóink csak a kormány és nem az ország érdekében küldtek volna minket ide. Nagyon kérem a tisztelt házat, ne tetézzük ezen súlyos mulasztást még egy oly mulasztás és ha-