Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-172

146 172. országos ülés november 2fí. 1873. volt más mód, amelylyel a pillanatnyi szükségen segíteni lehetett volna, de ő ezen súlyos és nagyon nehéz kölcsönhöz folyamodott. Részemről megvallom, hogy mulasztását azzal, amit mostani beszédében, amelynek ügyességét egyátalában nem tagadom, mondott: nem látom kimentve; ő nemcsak mulasztást követett el, hanem bűnt, hogy ideje korán az országgyűlést nem értesítette arról, hogy ily helyzetben van az ország, hogy az országgyűlés gondoskodhatott volna a szükségesekről. Azzal nem mentheti magát a ministerium, hogy csak most ezen országgyűlés megnyitása után tudott egy eonsortiunimal megalkudni és szerződni; mert előbb nem akartak semmi áron kölcsönt adni; ez csak azt mutatja, hogy önök elrontották azon hitelt, melyet szeplőtlenül vettek át az absolut kormány kezéből. Igenis uraim! én bűnös könnyelműségnek tartom azon gazdálkodást, melyet önök hét, éven keresztül folytattak. (Nyutalamág.) Önök az absolut kormány kezéből activ budgetet vettek át, és hová vitték az országot ezzel? Emlékezni fognak rá, hogy az 1868-iki budget tárgyalása alkalmával a minister csak mesterségesen tudott lVa milliónyi deücitet kimutatni, azért. nehogy talán Bécsben azt mondják, hogy nagyon előnyösen egyezkedtek Magyarország részére. Nem volt deficitje az államnak, és most hol vágjunk? nem csak deficitünk van, hanem ezen deficit évek óta nagyobbodik, de a kiadások is nagyobbodnak. Méltóztassék fölvenni, hogy 186 8-ban... '(Zaj. Fölkiáltások jodd felöl: Elég! Elég ! hal felöl: Halljuk! Halljuk!) Tisztelt ház! Én igen örömest fogom befejezni azt, amit mondani akarok, ha méltóztatnak kihallgatni : hanem akkor méltóztassék kegyesen áttenni a tanácskozás folytatását holnapra. (Halljuk! Halljuk] Elnök csenget.) Tisztelt ház! Miután a kormány activ budgetet vett át 1867-ben és rövid hét esztendő alatt oda jutott, hogy ámbár ezen hét esztendő alatt a jövedelem 50 millióval nagyobbodott, mégis a deficit ma már olyan, hogy nem számítva beié mindent, 80 millióra becsüli meg a kormány s a pénzügyi bizottság; ez tisztelt ház! nézetem szerint oly gazdálkodás, melyet bűnös könnyelműségnek lehet nevezni. Azt mondja a pénzügyminister ur: mi pedig nem tettünk semmit. Mi nem tehettünk az activ téren semmit; mert mi ránk bizva semmi sem volt; amit mi ránk bíztak, amit küldőink bíztak mi ránk, az a kormány ellenőrzése volt, és ezt mindenkor lelkiismeretesen végeztük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez volt ami föladatunk; föladatunk volt figyelmeztetni a kormányt, az ő tetteit ellenőrizni, földeríteni a helyzetet, a tett hibákat, és habár nem is a bizonyos többség által, mert mi abban ritkán osztoztunk, hanem a közvélemény hatalma folytán oly eseményt elfordítani a hazától, melyet károsnak hittünk az országra nézve, s hangsúlyoztuk ama teendőket, melyeket hasznosaknak véltünk. Ennek részünkről megfeleltünk, legalább én részemről igyekeztem annak megfelelni. Tisztelt ház! Igen jellemző ezen vitánál az, hogy mindenki, aki e házban fölszólalt, s ezen kölcsönt megszavazni hajlandónak nyilatkozott, azt mondta, hogy az nehéz, káros, de kényszer-helyben lévén, azt megszavazza. De, uraim, aki ezen kényszer-helyzetet előteremtette, miután ez kikerülhetetlen nem volt, s miután béke idején vagyunk, miután rendes időkben élünk, s miután csak pénzügyeink nincsenek rendben: én, tisztelt ház, azt mondom, hogy aki ezen kényszer-helyzetet előteremtette, az bűnös cselekvényt követett el ; és csodálkozom, hogy, miután mindenki, ki e kölcsönt elfogadta, azt monda, a kényszer-helyzetnél fogva fogadja el: még sem szólították felelősségre azokat, akik ezen kényszer-helyzetet előteremtették. Még egy másik különös jelenség tűnt föl ezen vita folyamában, és ez az, tisztelt ház, hogy ínég a kormány irányában ez oldalról egyenes, a túlsó oldalról, ha nem is egyenes, de nagyon érthető bizalmatlanság nyilvánult: 'és mégis akkor, midőn a pénzügyminister ur beszélt; elfeledték mindazon hibákat, amiket elkövetett s bevallott, rettenetes tapssal és éljenzéssel fogadták beszédét. Ugyan kérem, mi iránt mutattak, tanúsítottak bizalmatlanságot; vagy mit tapsoltak meg? A minister ur beszédét, avagy a másikat? De, tisztelt ház, egy másik eredménye is volt ennek a vitának, s ez az, hogy azon oldalról, amelyet a világ igen compact testületnek hitt: most egyszerre különféle zászlók bukkannak föl, egymásután más és más zászlók tűnnek elő. Már tegnap volt szerencsém néhány észrevételt tenni a conservativismus zászlajára, amelyet Sennyey képviselő ur fejtett ki előttünk, és én gratulálok neki, mert azóta minden esetre legalább egy katonát fogott az én tisztelt barátom, Miletics úrban, akihez én neki szerencsét kívánok. (Derültség.) Nem tudom, hogy mennyiben fog ő neki örvendeni; hanem biztosithatjuk, hogy mi nem irigyeljük tőle. (Derültség.) Sennyey tisztelt képviselő ur a conservativismus zászlaját tűzte ki, és ezen zászló alatt akarná egyesíteni az ország pártjait. A régibb conservativ pártnak egy másik vezére: Somssich Pál képviselő ur, már elhagyta a conservativ zászlót, ő egy más zászlót akar kitűzni, egy oly zászlót, mely alatt minden pártárnyalat megférhessen; ő már nem azt kívánja, hogy az egész ház conservativ legyen ; ő módot kivan találni arra, hogy valamennyi párt megférhessen egy zászló alatt. Én azt hiszem, e módot legkönnyebben meg fogja találni, ha azon zászlót fogja kitűzni, mely alatt indultunk ki mindnyájan: az 1848-iki alkotmány zászlaját. (Igazi Ugy