Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-172

142 1T2. országos ülés november 26. 1873. csekedliettem: annál nagyobb volt kötelességem, e helyen megállni. Láttam, hogy reám jön e nehéz helyzet; de ha ennek előrelátásában mindenki elvonul arról: ugyan ki fog akkor vele megküzdeni? (Élénk, hosszas helyeslés és zajos éljenzés.) íme! én megmondottam magamnak az első órában s azok, a kiknek köszönhetem e keserű sorsot, bizonyságot tehetnek ma. hogy az első órában megmondtam azt, hogy lehet, sőt több mint lehet, azaz valószínű, hogy megtöröm ezen roppant súly terhe alatt. De mit tesz az? Megtöröm. De van valaki, a ki éjjelét és nappalát negyedfél éven keresztül feláldozza a nemzetnek. (Hosszasan tartó éljenzés és taps. Tartós mozgás.) Ha megtörtént : — ismétlem — most vessen reám követ az, a ki el meri magáról mondani azt, hogy e helyen a terhek azon tömege alatt ugy fogta volna leküzdeni azokat, hogy küzdése közepett egyetlenegy vágást sem hibázott volna, a mely nem szabályszerű s a mely ellen a vívómester kifogást tehetne, hogy nem fogott volna ugy vágni. (Élénk helyeslés.) Igen is, sok inconvenientiának tudatával birok a mit magamnak felrovok, sokkal szigorúbban, mint a túlsó oldalon a legszigorúbb biró ellenem fölróhatna. De, tisztelt ház, a ki nem cselekszik: az nem követ el tévedést a cselekvés közben. (Élénk helyeslés jobb felől.) És ha Simonyi Ernő tisztelt képviselő ur a túlsó oldalnak egészben, vagy a maga pártjának per eminentiam előnyt kovácsol abból, hogy ők nem tették azt, a mi történt: ezt megfordítom s azt mondom: „nem tették, mert nem tettek semmit. (Zajos helyeslés jobb felöl.) Annál nincs könnyebb! Mi következett volna akkor, ha az történt volna, a mit a képviselő urak akartak: a fölött lehet vitatkozni; mert nem történt meg. De a mit mi tettünk, annak felelőssége rajtunk van. En kész vagyok elviselni következéseit. (Helyeslés jobb felől) És meg vagyok győződve, hogy ha már elutasittatik a felelősség onnan a túlsó oldalról: ez oldalról nem fog vitatkozni a fölött senki, hogy oszszák meg vele a felelősséget a képviselő urak. (Élénk tetszésnyilatkozatok jobb felől.) Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nem fog nyomni a felelősség, nem akarom mondani, hogy nem lesz terhes. De elismerem, hogy kötelesség lesz annak viselése. Ezek után még csak egyet. (Felkiáltások bal felől: A bank!) Épen azt az egyet akarom. Több oldalról kérdés intéztetett hozzám: nem függ-e össze a bank sorsa e kölcsönnel. Nem válaszoltam első izben, midőn Horn képviselő ur által tétetett e kérdés, mert megvallom, hogy előttem oly természetellenes, hogy valami ilyes történhessék, hogy figyelmemet sem kötötte le, mert lehetetlennek tartom azt Azt gondoltam, hogy ez csak egy szó a többi közt. De hogy ez komolyan vett aggodalom: engedelmet kérek, azt nem reményltem. Amit én ár gyanánt igérek, azt megkérem a képviselőháztól; és amit ár gyanánt a képviselőháztól nem kérek, azt nem Ígérem meg, és nem ígértem meg soha. Ez a kulcsa annak, hogy nem nyilatkoztam. Megvallom, nehezen esett a kérdés, és nehezen esett a nyilatkozat, de mert ismételtetett, mert — nem tudom miként — követeltetett, nehezen bár, de megtettem, és ha nem tettem mindjárt:: kérem azon emiitett körülménynek tulajdonitani (Mozgás a bal oldalon.) Ha talán még nem elég, tehát legyen ezennel ünnepélyesen kijelentve, (Halljuk! Halljuk!) hogy mikor én a kölcsön ügyét tárgyaltam: akkor csakis a kölcsönről volt szó. Nemcsak hogj'' nincs formaszera szerződés, stipulatio, Ígéret ; de egy árva hang sem volt róla sem részemről, sem azon urak részéről, (Tetszés.) Elismeréssel legyen mondva azon urak iránt, ők még tovább mentek. Engem hibáztattak nem egyszer a képviselő urak azért, hogy a bankkérdés megoldását halogatom. Vidliczkay képviselő ur csak tegnap tett e tárgyban szemrehányást. Én igenis akartam ez ügyet siettetni; előzetes megállapodások, pontozatok jöttek létre az osztrák pénzügyminister közt és köztem, és másrészt a ministerelnök közt és köztem az iránt, hogy a bankügyben átalában miként történjék a megoldás. Hogy miben állanak ezen előzetes pontozatok : azt fejtegetni most nem kívánom, annak fejtegetése nem mostanra való ; annyit azonban mondhatok, hogy ha ugy, amint megállapíttatik: kercsztülvihetők is lesznek, engem teljesen ki fognak elégiteni ; (Tetszés a jobb oldalon; zaj a bal oldalon.) más belátása szerint cselekedni pedig senki sincs hivatva. (Tetszés a jobb oldalon.) Tehát a bank uraival, kikkel szintén ismételve megkínál tat tam azzal, hogy beszéljük meg a dolgot: nem történt semmiféle megbeszélés. és pedig azért, mert többizben éreztették velem, hogy a mi súlyos pénzügyi helyzetünkben tárgyalván e kérdést, azon szine lehet a dolognak, hogy azért akarták azt épen most tárgyalni, mivel bizonyos nyomást kívántak gyakorolni. Ez nekik repugnáít, és ez váljék becsületükre. Ezzel, tisztelt képviselőház, a legszükségesebbeket, amelyeket e kérdésre vonatkozólag elmondani szükségesnek láttam: elmondtam, és még csak egyet méltóztassanak megengedni. Engem optimisr mussal szoktak mostanában vádolni, sangvinismussaí és Isten tudja mivel; pedig teljes életemben nem voltam az. Magán ügyeimben sem volt soha természetem. De engedelmet kérek, minden pénzügyministernek valami alapra kell fektetni számítását,