Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-163

G 1G3. országos ülés november 8. 1873. Szathmáry Miklós: Tisztelt ház! Hason tartalmú kérvényt van szerencsém bemutatni, melyet a gönczi kerület 318 választó-polgára irt alá. Kérem ezen kérvényt a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Helfy Ignácz : Tisztelt ház! Nem örömest teszem összejövetelünk első perczében, hogy a tisztelt háznak becses türelmét igénybe veszem; de a tárgy, melyben fölszólalni óhajtok, olyan természetű, hogy vagy azonnal kell fölszólalni, vagy pedig végképen elhallgatni; pedig magam részéről a hallgatást e tekintetben lehetetlenségnek tartom. Lehetetlenségnek tartom ugyanis, hogy hallgatással mellőzzem azon módot, melylyel ez alkalommal a kormány a mi üléseinket elnapolni jónak látta. Alkotmányos szokás az minden parlamentben, s igya mienkben is, hogy az országgyűlés és az évi ülésszakok rendesen királyi leirattal szoktak megnyittatni, és ugyan ilyennel berekesztetni ; de mikor egyszer az ülésszak meg van nyitva, rendesen az országgyűlés maga szokott a fölött határozni, mikor és meddig napolja el magát. Távolról sem állitom azt, hogy a fejedelemnek nem állna jogában, az országgyűlést bármikor elnapolni; kérdés csak az: vajon mikor illő és mikor nem, hogy a kormány a fejedelem e jogát igénybe vegye. Ez pedig nem szokás, csak akkor, midőn rendkívüli válságos idők állanak be, vagy mikor a parlament és a kormány közt összeütközés történik. De rendes körülmények közt nincs példa rá. hogy kir. leirattal napoltassék el az országgyűlés, s még kevésbbé van példa arra, hogy csaknem ötödfél hónapra napoltassék el, ugy, hogyha időközben az országgyűlés szükségesnek látta volna is az összejövetelt, — mint csakugyan hiszem, hogy ez alkalommal szükségesnek látta, — ezt ille delmesen nem tehette volna, mert ott volt a fejedelmi leirat, mely előre kitűzte volt az összejövetel najDJát. Én, t. ház, nem akarok most e tárgyban sem indítványt tenni, sem semminemű határozatot előidézni. Én azt hiszem, hogy a tisztelt kormány maga be fogja látni, hogy ezen eljárása nem volt helyes, és hogy ezen egyszerű figyelmeztetés elegendő lesz arra, hogy jövőben ez utat ne kövesse. ' Ezen reményben befejezem rövid fölszólalásomat azon óhajtással, hogy ez eljárás jövőre praecedenst ne képezzen. Elnök ! Miután a képviselő ur indítványt nem adott be, felszólalása határozat tárgyát nem képezheti. Ministerelnök ur kivan szólani. Szlávy József ministerelnök s Tisztelt képviselőház! Midőn múlt évi deczember hó 5-én magamat és ministertársaimat a tisztelt képviselőház előtt, mint újonnan alakult kormányt, bemutatni szerencsém volt, néhány rövid szóval megemlítetten azon törvényjavaslatokat, melyeknek tárgyalása képezte volna, nézetem szerint, mindenek fölött az országgyűlés elmúlt első ülésszakának föladatát, ezek közül különösen kiemelve az ország pénzügyeinek rendezésére vonatkozókat. Soványnak mondatott akkor a programm és mind*amellett az általam elősorolt tárgyak közül maradt az ülésszak végével elintézetlen vagy nem teljesen befejezett ügy. Hallatszott is még az ülésszak tartama alatt és annak berekesztése után hírlapokban és egyes képviselőknek választóihoz intézett jelentéseiben keserű panasz, a 10 hónapra terjedt ülésszak csekély eredménye fölött. És valóban, ha tekintjük az ügyek roppant mennyiségét, mely rendezésre, törvényhozási intézkedésre vár, és összehasonlítjuk az elmúlt ülésszak alatt hozott törvényekkel: értem és osztozom az elégedetlenségben az eredmény csekélysége fölött; mert ha ily arányban fogunk haladni, vajmi hosszú időbe kerülend, míg az országot, —- a mennyiben az a törvényhozástól függ, — azon polezra emeljük, melyen Európa művelt államait látjuk, melyre emelni óhajtjuk, melyre emelnünk kell, ha állami fenmaradásunkat biztosítani akarjuk. Okát az eredmény ki nem elégítő voltának a panaszkodók nagy része, sokat nem kutatva, fölta*Iáim vélte egyszerűen a kormányban, annak készületlenségében, egy részletes és előre kigondolt programm nem-létében, a kormány élén álló férfiak képességének hiányában. Nem szándékom a kormányt ez alkalommal ezen vádak ellen védelmezni, és — a kormányt védelmezve, — azokat talán másokra hárítani. Legyen szabad ezen vádak ellenében egyszerüea megjegyeznem, hogy talán még sincs okunk a múlt ülésszak alatt elért eredményeket annyira kicsinyleni A honvédségi Ludovica-akadémia és a kolozsvári tudományos egyetem fölállításáról hozott törvények a tudománynak két uj hajlékot teremtettek, és ha igaz. hogy a tudomány hatalom, — amit ugy hiszem ma kevésbbé lehet tagadnunk mint valaha, —^ egy nagy lépést tettünk az ország hatalmi állásán nak szilárdításához. A főváros rendezéséről hozott törvény nagy horderejét talán nem szükség kiemelnem. A magyar határőrvidék polgárosítása következr tében hozott törvények a nemzetnek egy régen tápr Iáit vágyát valósították. E törvények tényleg végre is vannak hajtva,. Tőlünk, azaz nem egyedül a kormánytól, hanem közvetlenül azon törvényhatóságoktól, melyekbe kebeleztettek a visszacsatolt részek, közvetve az egész nemzet közreműködésétől fog függni, hogy a hazfi