Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-172

Mi) 172. országos ülés november 26. 1873. 04 milliós kulcson; itt vau, hogy mennyit tett a substantia, hogyan értékesíttetett, miként gyümölcsözött, definitive hová fordíttatott? Tessék összehasonlítani a törvénynyel. mennyiben felel meg annak, mennyiben nem. Nem hallottam ebből egyebet, mint azon egy hivatkozási, hogy a nyereméiiy-kölcsönből négy és fél millió kölcsön adatott a keleti vasútnak azon miseriák orvoslására, melyek bővebb kifestésé nem ide tartozik. (Zaj bal felől.) Ennyiben méltóztattak csak tudomásul venni, mintha több nem is léteznék; pedig abban több is van; méltóztassanak csak tudomást venni arról, s akkor nem mondhatják, hogy a pénzügyi helyzetet derítsem föl. Jobban én nem bírom, mert ott az utolsó krajczárig minden benne van. Itt van azután a földtehermentesitési adósság állománya, legközelebbi fejlődése, és amennyire emberileg előrelátható, kigombolyitása 1877-ben. Azt gondolják tán a tisztelt képviselő urak, hogy akármilyen pénzügyi exposé, ami sohasem lehet pontos, mert az emberi agy meg nem bír annyi rengeteg számot, fölérhet ezen kimutatásokkal? És ha megbírná is agyain, amint pedig nem bírhatja meg : mit érne az, hogy egy chaoticus számtömeget állítsak elő, megterhelvén a tisztelt képviselő urak figyelmét minden haszon nélkül. Az: tanulmány tárgya. Mert megvan mondva: scripta manent. verba volánt. Nem akartam a kimutatást csupán szóhoz kötni, ami elrepül; hanem adtam azt a tisztelt képviselő uraknak írásban, ami megmarad. Ez nincs különben. (Élénk helyeslés.) Azt mondotta Aristoteles ezelőtt két ezer évvel hogy a mathesishez nem visz királyi ut, munkával jár az. (Derültség.) Ha nem méltóztatnak elszánni magukat azon nagy munkára, mi ennek áttanulmányozására szükséges: sohasem leszünk mathematicusok. (Élénk helyeslés jobb felől.) Tisztelt képviselő urak! Semmi sincs könnyebb, mint csattanós dolgokat, számcsoportokat összeállítani, és a legnehezebb viszonyok közt is azokkal figuráim. Ez repugnál nekem. Én teljes kimerítő képet akarok adni. mert mint átalában, ugy itt is, ha erőm engedi, nem szeretek a fölszinen úszni. Ennek bizonyítására szabad legyen, miután már Simonyi báró interpellatiojára vonatkozólag megengedtem magamnak, hogy elmondjam, miként én már igenis megfeleltem arra, mire ő a választ utóbb kérte; engedjék meg, hogy még két más iníerpellatiora, melyek régebben tétettek, refleetáljak ez alkalommal, a homogeneitás szempontjából. Madarász, Vidacs képviselő urak még a saison elején kérdezték, hogy miként történik, miszerint egyik-másik adóhivatal német nyelven levelez, s hogy ugyanaz történik a dohánygyáraknál is stb. Utánnéztem; ugy volt, megtörtént. Elmondhattam volna, hogy én megtiltottam, hogy ez jövőre ne történjék. Vajmi keveset ért volna a tilalom; mert választani kell emberek közt, kik tudnak magyarul, de még roszszabb szivart csinálnának, mint amilyen most van, (Atalános hosszas élénk derültség.) és emberek közt, kik szivart legalább ilyet csinálnak, de magyarul levelezni nem tudnak. (Derültség.) Mit csináltam hát már most? Nem vettem könnyen a dolgot, hanem okát kerestem, hogy miért van ezen nem kellemes alternatíva? És ennek a többek közt egyik okául azt találtam, hogy a szolgálati utasításokat, melyeket a dohánygyárak és adóhivatalokban és egyebütt tudid kell, melyek még a múlt kormányoktól keletkeztek, s vagy félszázadon keresztül latin és német nyelven fogalmaztattak: csak néhány öreg ember, kik élő archívumok, tudják; de az ifjúság nagyon keveset tud belőle, és ha a dolog így marad : akkor békétlenkedhetünk ezer évig, de segíteni e dolgon nem fogunk. Én tehát az interpellatiot alkalmul vettem arra, hogy megrendeljem az ellenkezőt, és van szerencsém a képviselőháznak már most a magyar királyi központi állampénztár szolgálati utasításait ime bemutatni. Rövid néhány nap alatt az adóhivataloknak szolgálati utasítása is, mely négyszer ily vaskos kötet, megjelenik; a vámkezelésből még néhány iv hiányzik, melylyel az összes pénzügyi szolgálati utasítások össze lesznek gyűjtve hazai nyelvünkön, és hozzáférhetőkké téve fiatalságunknak, annak föladata aztán, hogy azon helyzetbe tegye magát, hogy azokat használhassa. Ezt tartom én, tisztelt ház, tiszteletnek az interpellatiók irányában, nem pedig a rövid szóval adott válaszokat, melyekkel a dolog eltemettetik, és marad a régi. (Élénk helyeslés 'jobb felől) Még néhány kérdést legyen szabad ugy szemelvényként mintegy .amelyeknek súlyt tulaj donitok, kiemelni. (Halljuk !) Kérdeztetett, aggály nyilváníttatott: mi lesz, ha 5 év múlva vissza nem bírjuk fizetni a kölcsönt? Hiába volt válaszom Horn képviselő urnák, az aggály nem némult el. Engedjék meg ennek ellenében, hogy én ezen suppositumot ne engedjem meg, azt t. i. hogy ha mi kölcsöne veszünk : azt nem fizetjük meg. És ha nem engedik meg nekem, akkor engedjék meg azon kérdést: mi lesz ; ha egy fedezetlen kölcsönt nem fizetünk meg ? Én az államjavak elvesztését sem tartom olyan nagy bajnak, mint a fizetési kötelezettségnek be nem válthatását akár lenne, akár nem lenne lekötve az államvagyon. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Én tehát ebből nem indulok ki, más ha kiindul belőle, sajnálom, de nem tehetek róla. Simonyi képviselő ur két kérdést vetett fel beszéde fonalán, melyek, megvallom, rendkívül fölkeltették figyelmemet, vártam rá a választ; de nem