Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-172
138 172. országos ülés november 2fi. 1873. tunk az les/, hogy az inség elhárításáról gondoskodjunk, és a pénzválság enyhítésével foglalkozzunk, és mi három hét óta itt vagyunk, és semmit se tettünk ez irányban, mert semmi másról nem lehet gondolkozni, semmi mással nem lehet foglalkozni, mint a kormány pénzügyi bajaival. Végül még csak egyetlenegy észrevételem van. Senkisem czáfolta azt, hogy még a 70 millió nincs biztosítva, hogy csak 21 és egy fél millió van biztosítva, és hogy a többire nézve egészen a consortium kénye-kedvére vagyunk bízva; senkisem mutatta ki, hogy bármiként is csak néhány hónapra legyen biztosítva Magyarország pénzügyi gazdálkodása. De azt felelik: hát van más mód? Próbálják meg! legyenek önök azon, hogy csak 2 — 3 hétre legyen biztosítva pénzügyünk, és bizzák aztán a kormánj r zatot olyan férfiakra, kikben lesz bizalma a pénzvilágnak, s lehetséges lesz, még most is kellő időbon olcsó és becsületes módon a nagyobb összegeket beszerezni. Minthogy pedig azt látom, hogy a javasolt kölcsön majdnem semmit sem biztosit számunkra, minthogy azt látom, hogy a pénzügyminister ur vagy utódja talán már néhány nap múlva kénytelen lesz, újra alkudozásba bocsátkozni a másik 2 / 3 iránt, mig a kölcsön nagyon lealázó és nagyon j drága: azért fönntartom a II. és IV. osztály különvéleményét, és a kölcsönt visszautasítom. (Helyeslés bal felöl.) Kerkapoly Károly pénzügymillister: Tisztelt ház! (Halljukl) Talán Simonyi képviselő ur kivan előbb szólani. Simonyi Ernő: Tisztelt ház! (Halljukl) Bocsánatot kérek, én ugy sem szándékozom addig beszélni, mig nem méltóztatik világosan nyilatkozni a bankkérdésre nézve. Ha ezt minister ur tenni vonakodnék : kénytelen volnék a tisztelt házat is kérni, hogy a ház határozza el, hogy a minister ur adjon ebben fölvilágosítást, mert ez olyan kérdés, melyet elhallgatni nem lehet, Kerkapoly Károly pénzügymillister l Tisztelt ház! (Halljukl) Érteni fogja a tisztelt ház, hogy rendkívül igénybevett becses figyelmét, csakis annyira kívánom még részemről is újból igénybevenni, amennyiben azt helyzetemben föltétlenül szükségesnek tartom, különösen a nyilatkozott több képviselő ur által mondottakra, a hozzám egyenesen intézett fölhívásokra, megjegyzésekre való tekintettel. Iparkodni fogok, tisztelt ház, amennyire emlékezetem birja, mindegyik irányban megadni a szükségesnek látszó fölvilágosítást, de nem is tenni ennél többet. Simonyi tisztelt képviselő ur szememre hányta, hogy tulaj donképen polemizálásra szorítkozván, a törvényjavaslatot s azon kölcsönt, amelynek megköthetésére az irányul, nem indokoltam, sajátképeni előterjesztést annak, hogy ugy mondjam, értelmezése czéljából nem tettem. Engedelmet kell kérnem: tettem ezt, és pedig írásban. (Ugy van \) Én kérem nyilatkozatomat az írásos indokolással együtt, egy egésznek tekinteni. A tisztelt ház irányában sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem, semhogy nem létezőnek tekinthetném tagjaira nézve azt, ami a. törvényjavaslat indokoláskép pár nap óta közkézen forog. Ezt rajok; a tisztelt képviselő urakra nézve nem-létezőnek nem tekinthetem. Az ország idejét sokkal becsesebbnek tartom, semhogy azt. amit már egyszer kinyomattam: élő szóval ismét elbeszéljem. De a külön-véleménybol és a külön-véleménynek indokolásából, ha megértettem, hogy az indokolás egyik vagy másik izében, részletében, ha nem is mindenfelől, legalább a ház egy részében elégtelennek találtatott: azt és annyiban pótolni már igen is kötelességemnek isinertem. Innen van fölszólalásomnak alkalmazkodása Horn képviselő ur beszédéhez. Főbb oldalról szememre hányatott, s bűnül rovatott föl, hogy én a házat kényszerhelyzetbe hoztam ezen törvényjavaslatnak oly időben bcj terjesztésével, hogy a háznak öt nap alatt hatá[ roznia kell megnyugvással, vagy anélkül, a kényszerhelyzet nyomása alatt. Engedelmet kérek, ha nem volnék azon situatioban, melyben ma találom magam: talán nem mondanám azt ma el, amit mondandó vagyok; talán tartózkodnám attól, s bizonyosan tartózkodnám, hacsak személyemre akarnám az alkalmazást. Azok után, amelyeket e házban hallani módom volt, amelyre Horn tisztelt képviselő ur nem minden jogosultság nélkül hivatkozott, hogy tudniillik a bizalmatlanság kifejezéseit nemcsak onnét, de innét is, ismétlem, azok után, nem mondom el azokat, amiket mondandó vagyok. Érteni fogja a tisztelt ház, hogy nem személyem forog a játékban. Rá lőn mutatva, hogy nemcsak most van a ház ily kényszer-helyzetben, hanem minden kölcsön megszavazásánál ily kényszer-helyzetben találta magát. Igen természetes okból. Ezen ok magának a háznak eljárása. Mindig ilyenbe fogja magát találni a ház, ha csakugyan kölcsönre lesz szükségünk, mig ezen eljárást követjük. (Zaj Ind felől.) Ez, engedelmet kérek, nem személyemre, nem csak ezen, nem is más kormányra, hanem átalában a kormányra irányzott egy bizonyos mérvű bizalmatlanságnak következése s tanúsága egyszersmind, íme, csak tegnap tárgyaltak és szavaztak meg egy 80 milliónyi kölcsönt a monarchia másik felében, akként, ahogyan én nem vettem magam részére igénybe ezen bizalmat, sőt ezen esetben nem is mertem volna vele élni; más esetben talán igen. Hogyan szavazták meg? A pénzügyminister fölhatalmaztatik egy 80 millió erejéig menő köl-
