Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-172
172. országos ülés differentiákkal csürte-csavarta a dolgot; de semmi dositivet nem mondott, s különösen nem mondta meg, hogy tehát hány j)erczentes lesz a kölcsön, talán 9 'A vagy 10 7,, de tényleg mennyi: azzal adós maradt. Én nem talán, de biztosan mondhatom, hogy a létező adatokból igenis van az 107. sőt 10 írt, 66 kr.; ha csak más adatok is nincsenek, amikor aztán a számok csoportosítása is változik; de hogy tannak-e ily más adatok, azt én nem tudhatom. Ezeknek rövid érintésével, tisztelt ház, szavazatomat indokolva, pártolom a kisebbség által beÉvujtott kíüön-véleményt. Horvát Boldizsár; Tisztelt ház! Én a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott törvényjavaslatot elfogadom, mert a midőn nincs más választásom, mint vagy megakasztani az állam gépezetét s egyúttal az állam kötelezettsége teljesítésének mulasztása által egy ujabb sebet ütni nemzetünk hitelén és tekintélyén, vagy pedig e kölcsönt megszavazni: akkor az én lelkiismeretein és meggyőződésem minden ingadozás, minden habozás nélkül az utóbbihoz nyúl. (Tetszés a jobb oldalon.) Megszavazom pedig a kölcsönt minden recriminatio nélkül. (Fölkiáltások a bal oldalon: Elhisszük l Maga volt egyik oka! Zajos fölkiáltások. Halljuk! Halljiikl) Nem akarok vitába bocsátkozni azokkal, kik pénzügyi helyzetünket a kétségbeesés színében tárták föl; de mentől közelebb járnak ezen arak a valósághoz, mentől nagyobb a bonyodalom, melyből kibontakozást keresünk: annál több nyugalomra, annál nagyobb higgadtságra van szükségünk; (Tetszés jobb felöli) annál inkább kell kerülnünk a recriminatiot, mely a szenvedélyek lángját csak magasabbra lobbantaná; (Tetszés jobb felől.) és a válság esélyeit nem csökkentené, hanem szaporítaná. (Tetszés jobb felől.) Nem akarom én kétségbevonni, vajon nem szerepel-e ott a mai bajok kutforrásai között ami erőink túlbecsülése, a hirtelenkedés alkotásainkban, vagy megszegése a logikai egymásután ama nagy törvényének, mely első helyre, első rangba sorozza a nélkülözhetient és csak azután ad helyet a szükségesnek és végre a hasznosnak. Meglehet, hogy a bajok forrásai között ezen tényezők is szeperelnek. Majd eljő az alkalom és idő, midőn föl fogjuk keresni a bajok okait, és azokat közös erővel a jövőre nézve elhárítani. Nincs kétségein benne, hogy a nemzetben, mely már annyiszor a lét és nem lét kérdésével állott szemközt és azt diadallal oldotta meg: lesz annyi léterő ez aránylag sokkal kisebb válságból is sikerrel kibontakozni. De ez nem tartozván a mai napirendre, én szavazatom ezen egyszerű indokolásával befejezhetaém szavaimat: ha nem keletkezett volna tegnap a november 26. 1873. 127 I ház ezen oldaláról egy szózat, amelyet lehetetlen hallgatással mellőznöm azon párt érdekében, amelynek büszkeséggel sorozom magamat tagjai közé. (Tetszés jobb felől. Élénk fölkiáltások a hal oldalról : Ugyan melyik az ?) Az én nyilatkozatomat nem várja ugyan sem az ország, sem azon párt, melynek én csak egyik szerény közkatonája vagyok. (Halljuk! Halljuk!) De annál inkább követeli ezt tőlem saját lelkiismeretem és a hűség azon zászló iránt, amely még korántsem fejezte be győzelmeit pályafutásában, (Ügy vanl ügy vanl a jobb oldalról. Hosszasan tartó élénk ellenmondás a bal oldalon) amely még korántsem érte el azon czélt, amelyre törekszik, (Egy hang a bal oldalról: Az ország bukását! Zajos ellenmondás a jobb oldalon. Hosszasan tartó mozgás. Halljuk! Halljuk!) amelynek tehát ma nem lehet az a hivatása, hogy egyszerűen nyugalomba helyezzük. Merész kezekkel láttuk itt tegnap kitüzetni a conservativismus zászlóját, és habár az államférfiúi óvatosság még nem bontotta ki e lobogót, és igy ma még nem tudhatjuk, hogy mi rejlik annak redőiben; de én nekem már a priori tiltakoznom kell ama föltevés ellen, mintha a haza üdve, mintha a menekvés a mai zilált viszonyokból csak abban állana, hogy zászlót cserélve, elhagyjuk azon lobogót, melyet azoktól kölcsönöztünk, kik 1848. előtt épen a conservativ eszmék ellen egy egész nemzedék életén át folytatott küzdelmek után elvégre a magyar állami lét és a modern állam föltételeit az 1848-diki törvényekben megállapították; (Zajos tetszés nyilvánítások) és átvették-e zászlót azoktól, akiket a passiv resistentia kínos napjaiban csak a hűség, csak a ragaszkodás ezen zászló iránt mentett meg a kétségbeeséstől és az önföladástól. (Élénk tetszésnyilvánítások.) Tehát erkölcsi lehetetlenség nekünk hűtlenül elhagyni ezen zászlót, amelynek köszönhetjük azt, hogy ma talán önütötte sebeink orvoslásáról, de elvégre önmagunk gondoskodhatunk; (Tetszés.) és a melynek köszönhetjük hét évi alkotmányos működésünk mindazon alkotásait, amelyek meglehet, hogy csak egy-egy szerény lépéssel, de mégis tagadhatlanul előbbre vittek bennünket a szellemi és anyagi haladás terén. (Élénk ellenmondások és közbeszólások a bal oldalon. Fölkiáltások jobbról: Rendre! Bendrel Halljukl Halljuk!), és amely alkotásoknak lehet hibájok; de legnagyobb hibájok mindenesetre az, hogy befejezetlenek, vagy, hogy szabatosabban szóljak, amely alkotásuk irányában mi estünk azon hibába, hogy azon eredményeket követeljük a befejezetlen műtől, amelyeket csak befejezett alkotástól várhatunk. (Tetszés-wyilvánitások a jobb oldalról. Zajos nyugtalanság és fölkiáltások a bal oldalról: Pusztítás és nem alkotás l)
