Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-172

172. országos ülés november 2fi. 1873. 125 fíkai oldalához. Erre vonatkozólag azon véleeményben fagyok, — óhajtanám, ha e vélemény téves lenne, és a t. képviselőház belátó tagjai e tekintetben engem fölvilágositanának, megczáfolnának: — én ezen kölcsön természetét olyannak lenni látom, azon föltételek mellett tudniillik, melyek a törvényjavaslatban kifejezve vannak, hogy ha azt a tisztelt ház elfogadja, és ennek folytán az állam minden ingatlan vagyonát zálogul leköti: ebben az esetben még a reményiek árnyéka sem fog mutatkozni arra nézve, hogy ezt a kölcsönt a magj'ar nép, mely már különben is ériási terhek súlya alatt görnyed, erejéből visszafizetni képes legyen. Ehhez képest ily kölcsönnek megkötését, és ennek alapján az állam ingatlan vagyonának zálogba adását nem tekinthetem egyébnek, mint Magyarország eladásának. Kérdem én, tisztelt ház! miután eddig is az adó fejében kivetett öszszegeknek óriási súlya, mely körülbei51 50 milliót képez, főmül, ha ezt lefizetni a magyar nép nincs ellátva képességgel, ha ezen rettenetes drága kölcsön is hozzájárul, s annak kamatait is fizetni kényszerülve leend: ugyan van-e arra kilátás, lehet-e remény ahhoz, hogy a haza államháztartásának terheit valaha saját erejéből lefizetni képesítve lehessen? És ha ezt nem teheti, tisztelt ház: azon esetben fönáll-e még hazánk ? tan-e Magyarország és marad-e Magyarország, mint állam ? Én, tisztelt ház, vérző lélekkel vagyok kénytelen kimondani, hosszas tapasztalások alapján azt állítani, hogy nincs többé Magyarország! (Derültség jobb felől.) És igy, tisztelt ház, ez azon ok, melynélfogva én ezen kölcsönt semmi szin alatt megszavazni nem akarom, nem fogom ; mert az hazafi kötelességemmel, képviselői állásommal ellentétes szavazat lenne. Van mód, tisztelt ház, csak akarni kell. E haza és annak népe, ha valódi gazdálkodás, takarékosság lesz, ha a nemzeti önálló bank létrehozatik, minden terheit viselheti, amely rája jogosan igazság szerint rovatott. Ezeket, tisztelt ház, ekként előadva, kénytelen vagyok még azon fájdalmas sejtelmemet előadni, hogy Magyarországnak osztrák birodalomba beosztása, és igy Ausztria gyarmatává tétele czéloztatik ez utón eléretni. Én, tisztelt ház, semmi idegen hatalom gyarmatának, gyámság alá helyezett országnak lakosa lenni nem akarván; hogy ezt kikerülhessem, nincs egyéb mód, mint hogy azon határozati javaslatot, melyet Simonyi Ernő képviselőtársam a ház elé terjesztett, s melyet én is aláirtam, egész terjedelmében elfogadjam. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Mihajlovics Dragutin: Tisztelt ház! Á tárgyalások a napirenden lévó kölcsönről már Igen sok időt vettek igénybe, és annak következtéién, a mi egy és más oldalról mondatott, bajos valami ujat fölhozni; de a helyzet súlyossága és a közös állam jelen komoly állapota kényszerit engem is, mint horvátországi képviselőt, akinek szintén nem szabad közönyösnek lenni az iránt, hogy milyen az állam pénzügyi állapota, anélkül, hogy hosszas vitatkozásba bocsátkozzam, és a ház türelmét soká igénybe vegyem: — néhány szót mondani. — Mostan kutatni, hogy ki okozta, és hogyan ered ezen pénzügyi baj, mi horvátok azt tartjuk, hogy semmi practicus eredménye nincs; és ha mi a kölcsönt megszavazzuk : mi azt sem a kormány, sem egyes párt, hanem egyedül a magyar állam föntartása kedveért teszszük. Mi horvátok még abban a szerencsés állapotban sem vagyunk, hogy a vasutakat hányhatnák szemünkre, mikre nézve a tisztelt képviselő urak részéről ugy az egyik, mint a másik oldalon recriminatiok tétettek. Nekünk vasút eddig csak igértetett, mert a fiumei kikötő és a károlyváros-fiumei vasút csupán csak Fiume kedveért építtetett, mely drága kedvencze Magyarországnak; nem mi értünk. (Mozgás.) Amint tehát emlitém, nekünk horvátoknak érdekünkben áll, hogy a közös állam pénzügyi viszonyai mielőbb javuljanak, és ezáltal az állam föntartása biztosíttassák, s azért annál is inkább hiszszük, hogy ez a magyar nemzetnek még inkább érdekében áll, és reményijük, hogy a tisztelt ház tagjai ma már pártkülönbség nélkül azon meggyőződésben vannak, hogy az államháztartásban a jövőben a figyelmet oda kell irányozni, hogy az egyensúly a rendes kiadások és bevételek közt helyreállíttassák, és ne födöztessenek a rendes kiadások is kölcsön-pénzzel. Azért én igen örülnék, ha valósulna tisztelt Somssich képviselő urnák ma délelőtt kifejezett óhaja, hogy tudniillik minden párt egyesüljön a bajok orvoslására. És ez teljesülhetne is; de, megvallom, attól tartok, hogy mig a tisztelt ellenzék a pénzügyi bajok fő okát a mai államjogi viszonynak tulajdonítja: nehezen fog ezen reménység valósulni. (Helyeslés jobb felöl.) Mi horvátok annyira át vagyunk hatva a szükségtől, ezen közösállam pénzügyi helyzetét rendezni, hogy ha az nem is fog tetszéssel találkozni, — mi ennek eszközlésére még conservativ utón is inkább készek vagyunk, mintsem liberális módon az államot tönkretenni. Még egyet akarok constatálni. Miután a kölcsön az állam javaira van elhelyezve: bátor vagyok figyelmeztetni, hogy az 1868: XXX. törvényczikk 8. §-ában világosan az áll, hogy Horvátország államjószágaiból vagy erdeiből csak a horvát országgyűlés beleegyezésével adható el. Ezt kötelességemnek tartottam constatálni, s ezzel rövid beszédemet befejezve, kijelentem, hogy az előttem fekvő kölcsön-törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom.