Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-171

1"1. országos ülés de én semmiféle választ erre nem hallottam. Anélkül, hogy bárkit gyanúsítani akarnék, amit nem szoktam, megvallom semmi más okát nem látom, mint azt, hogy két percent provisio lesz. Ez a provisio 25 milliótól kevesebbet fogna tenni, mint 153 milliótól, és igy ez nagy különbség azokra nézve, akiknek zsebébe a provisio megy. De hogy Magyarországnak mi köze a 15 3 millióhoz: azt nem értem, nekünk tehát ahhoz még hozzá sem kellene szóllanánk. Ha tehát ezen törvényjavaslatot elfogadnék is: minden esetre azt kellene kérni, hogy reducálja a pénzügyminister ur a kölcsönt azon összegre, mely most tényleg szükséges. Előttünk áll tehát 25 millió; de azt sem kapja meg a minister ur egyszerre, hanem havi részletekben. Tehát lássuk, mire reducálódik az a nagy sürgősség és kényszer? Eeducálódik körülbelől nyolcz millióra; mert akkor sem kap többet, ha megszavazzuk a kölcsönt, mert itt ki van irva, hogy havi részletekben kapja, tehát körülbelől nyolcz millióra száll le. Tisztelt ház! Én nem hiszem, hogy legyen ember e hazában, aki azt higyje, hogy Magyarország, bármennyire elnyomorult is, oly állapotban volna, hogy nyolcz millióért kész legyen eladni, elzálogosítani összes államjavait. Meg vagyok győződve, hogy még ma is a hazán belől nyolcz milliót a hazai intézetek utján beszerezhetne a tisztelt minister nr kötelezettségeinek teljesítésére. Akkor, mikor oly drága kölcsönről van szó, kötelességünk volna ezen nyolcz milliót itthon fölvenni, és azután gondoskodhatunk afölött, hogy mit csináljunk jövőre. De hiszen van ezen törvényjavaslatnak egy másik fő hibája. A tisztelt minister ur az utolsó perczig ragaszkodik egy régi hibájához: sohasem mondja meg a háznak mindazt, amit tudna kellene arra nézve, hogy valamit megszavazhassunk. Ezen törvényjavaslatban is sok olyan dolog van eltitkolva, amit már más utón megtudtunk. így azon igen fontos körülmény, hogy a consortiumnak opíio van engedve: a törvényjavaslatban nincs benne. A pénzügyminister ur bevallotta, azon frázisra nézve, melyet Horn képviselő ur fölemiitett, hogy valami lett mondva; de azon valamit nekünk ismernünk kell. Engedjen meg, ez nagyon fontos dolog. Ha már elzálogosították az államnak összes jószágait: legalább tudnunk kell, hogy nem kell-e attól tartanunk, hogy az összes anyagi /agyonon kivül elzálogosittatik ezen hitelműveletért az ország jövője is. Ha ez jigy áll, — reménylem nem áll igy,— nekünk tudnunk kell, hogy mi az a frázis, mi az, ami abból igaz. KÉPV. H. NAPLÓ. 18&. VIII. KÖTET. november 26. 1873. 121 De főképen ismernünk kellene azon czélokat, igazán specialiter azon czélokat, melyekre ezen kívánt összeg alkalmazva lesz. A törvényjavaslat azt mondja: hogy közlekedési eszközökre. Bocsánatot kérek, hiszen ha arra kellene, nem lehetne igazolni azt a nagy sürgősséget, annál is inkább, mert oly időszak elé megyünk most, amidőn a közlekedési eszközök építését folytatni nem is igen lehet. Egyébiránt ez nemcsak Magyarországban, nemcsak Törökországban, hanem másutt, jól rendezett államokban is előfordult már, hogy a vállalkozókat néhány hétig megvárakoztatták. Meglehet, hogy ha mi látnók, hogy ha a törvényhozás látná maga előtt azon dolgokat, melyekre a pénz kívántatik : találkoznának köztük olyanok, melyekre a pénzt megszavaznók. Például, én a magam részéről nem tudom megítélni, nem tudom mily módozatok szerint szokta a magyar állam fizetni a quotát, az államadóssági járulékot; de én a magam részéről azt hiszem, hogy legalább annyit kérhetne még azon párt is, mely ezen alapon áll, hogy méltóztassék az osztrák államnak is várni, és ne fizessük addig az államadóssági járulékot. És kérdem a pénzügyminister urat, hogy ha azon urak amott akként beszélgetnek, ha mernek föltételeket szabni a magyar kormánynak, ha merik mondani, hogy mit fognak tenni a jövőre: miért nem állítja ezzel szemben azon kérdést, hogy mit fog tenni Ausztria, ha Magyarország pénzügyei megbuknak, és az nem lesz képes eleget tenni fizetési kötelezettségének? Fognak exequálni bennünket? Azt nem hiszem, hogy arra képesek lennének ; mert az államjószágok el vannak zálogosítva, tehát nincs mit exequálni. Többen, de különösen Sennyey Pál báró képviselő ur azzal motiválta a kölcsön elfogadását, mert úgymond, nem hallott semmi más tervet, amelynek utján az országot meg lehetne menteni. Megjegyzem még, hogy ez e megjegyzés meglepett épen Sennyey Pál báró részéről, aki ugy fejezte ki magái. hogy „a tárgyalások folyama alatt" még nem hallott más olyan tervet, — pedig a tárgyalások még nem is indultak meg — épen csak a központi bizottság előadója és a minister ur beszéltek, akiktől pedig nem is várhatott más tervet és azonkívül csakis Horn Ede képviselő ur beszélt és ő azt mondta mégis, hogy „az egész tárgyalás folyama alatt" még nem hallott más tervet. Erre megfelelt már tegnap SimonyiErnő tisztelt barátom és arnai napon más képviselő urak is. Én ezen tárgyra nézve bátor leszek később egy megjegyzést tenni s most csak azt mondom, hogy a tisztelt minister ur is és mindazok, kik a kölcsön mellett vannak, azt mondják, hogy a dilemma ez: Vagy elfogadni a drága kölcsönt ; vagy pedig Magyarország fizetésképtelenné lesz. Szomorú alternatíva minden esetre. A kérdés 16